Interjú egy magyar párral, akik körbeutazták a világot és meghökkentek a látottakon

Utazós blogotokon, a Talpalatnyi történeteken egy igen fontos ügyért dolgoztok. Azt a célt tűztétek ki, hogy tudatosítsátok az emberekben, hogy a környezetünk védelme közös érdekünk és ehhez úgy tudunk hozzájárulni, ha minél kevesebb szemetet termelünk. Hogy kezdődött el nektek ez a projekt? Mikor jöttetek rá arra, hogy eszméletlen mennyiségű szemetet dobálunk ki nap mint nap?

Van valamely boszorkányüldözés e témában manapság. Érdekes, hogy 30-as fiatalként is visszaemlékszünk azokra az időkre, amikor az idősebbek ránk szóltak, ha az utcán eldobtuk a szemetet, papírzsepit, stb. De rájöttünk, hogy a szemetelés kérdése nem az utcán/parkban/ természetben eldobott szemét körül forog, hanem amit a saját kukánkba, vagy akár a szelektívbe teszünk. Ez nincs a szemünk előtt, mert a nyugati országokban és nálunk is gördülékenyen megoldott a hulladékkezelés. De nincs ez így a periféria országaiban. Ahogy a világ különböző városaiban, melyeknek folyóit elárasztja a szemét, tengerpartokon, ahová már nem lehet úgy kifeküdni, hogy ne nyúlnánk bele egy mósószeres flakonba vagy hegyek között jártunk, ahol a turisták a PET palackos vizet ugyan felvitték, de lefelé üresen már nem vitték magukkal, azt éreztük, hogy valamit tennünk kell. Látjuk, érezzük a bőrünkön az összefüggéseket a saját életmódunk és a környezeti problémák között.

Már nem tudunk úgy utazni, élni, ahogy előtte. Felelősséget éreztünk úton lévő utazóként, főleg a nyugati világ követeként és hazatért utazóként is. Elkezdtük górcső alá venni, hogy hol, milyen helyzetekben, miért is keletkezik nálunk hulladék és ezeket ki tudjuk-e váltani úgy, hogy továbbra is jól és felszabadultan érezzük magunkat. Felismertünk nagyon sok olyan folyamatot az utazásaink során, melyek tönkre teszik ezt a csodálatos bolygót, amit annyira szeretünk, és szeretnénk még sokáig látni. A felismerés után pedig következett az a folyamat, ami a mai napig tart. Lépésről lépésre haladunk végig az életünk minden területén: megfigyelve, hogy mi az, ami kell, mi az ami elég. Ebben segít a minimalizmus, egészségtudatos táplálkozás, egészséges lokálpatriotizmus, környezettudatosság.

Vannak, akik szerint a környezetvédelem elsődlegesen a fejlődő országokban fontos téma, nem Magyarországon. Nálunk sok szemetet újrahasznosítanak és egyébként is jó messze vagyunk a tengerektől, óceánoktól. Ez tényleg így van?

Határozottan nem. A periféria országokban maximum látványosabb, mint nálunk, mert nem “rejti” el a szemünk elől a hulladákgazdálkodás.  Egyrészt egy átlagos magyar ember naponta egy kg szemetet termel és annak ellenére, hogy megvan az infrastruktúra, ennek csak 10%-át gyűjtjük szelektíven. Képzeljük el milyenek lennének a mi utcáink, ha egy-két peremországhoz hasonlóan hónapokig nem jönne a kukásautó. Másrészt ezekben a tőlünk távoli országokban sokszor az embereknek egyénileg, vagy a családjuk számára kell megoldani szemetük elhelyezését. Ezzel nem volt probléma 20-30 évvel ezelőtt,  amikor organikus és sokszor használatos eszközöket, tárolókat használtak. Mára divattá lettek az egyszer használatos műanyag eszközök és csomagolások. Egyre kisebb porciók, hogy a “szegények” is meg tudják venni pl.: a mosóport vagy kekszet. Ezeket ugyanazzal a rutinnal hajítják el a periféria országokban, mint pár évtizede a banánlevelet. Ezért nem az ottani emberek a hibásak, hanem sokkal inkább a fogyasztói, globális piac.  Ez volt az a jelenség, amivel szembesültünk, s rájöttünk, mi is ezt “játszuk”. Tudatlanul követjük a tömegfogyasztási szokásokat és megvesszük amit elénk raknak, ami olcsóbb és amire  legtöbbször egyáltalán nincs is szükségünk.

Ugyan az óceánoktól valóban messzebb vagyunk, mint egy csendes-óceáni szigetország, de már a mi folyóvizeinkben is mutattak ki mikroműanyagokat. A probléma tehát ugyanaz. A két szem paradicsomhoz elvett műanyagzacskónk vagy az ásványvizes flakonunk is közelebb van az óceánokhoz, mint gondolnánk. Ugyanis nagyon sok fogyasztási cikkünk hulladéka ezekbe az országokba kerül. Ha mi kevesebbet fogyasztanánk, oda is kevesebb szemét kerülne. A környezetvédelem egy komplex rendszer, amiben a szeméttermelés csak egy tényező és amiben ráadásul egy indiai vagy fülöp-szigeteki lakoshoz képest jóval többet termelünk és akkor még bele sem számoltuk a gyártást, szállítás, tárolás, hűtés, újrafelhasználást és így tovább…, de lehet, hogy nekik nincs autójuk, nem mennek évente kétszer repülővel nyaralni, nincs klímaberendezésük és még sorolhatnánk. A világon mindenhol fontos téma, mert össze vagyunk kötve mind gazdasági, mint ökológiai értelemben.

Sokan azt gondolják, hogy kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy bármi is változzon. A globális felmelegedést nem mi fogjuk megállítani. Ti mit gondoltok erről? Tudunk mi, egyének tenni valamit a globális problémák ellen?

Nemrég találtunk egy mondatot, ami összefoglalja ezt a jelenséget: / “Egyedül kevés vagyok, hogy változtassak!” – mondta 7,6 milliárd ember/ Ennél talán fontosabb volt számunkra, hogy erkölcsi kötelességnek érezzük azt, hogy ami jó és hasznos, amit módunkban áll, hogy megtegyünk, azt meg kell tennünk. Nagyon egyszerűen, amit biztosan megtehetünk és egyedül rajtunk múlik:  ha tudjuk, hogy mekkora probléma például a műanyagzacskó és a pillapalack, akkor azt nem kérünk. Egyrész utazóként egy peremországba látogatva nem szabad elfelejtenünk, hogy az egész nyugati világot és ennek a világnak minden értékét, vágyait, igényeit képviseljük. Ez egyénileg is nagy “hatalom”. Tudunk mást is közvetíteni, mint a mértéktelen fogyasztás, pazarlást és eldobható műanyagra való igényt. A klímaváltozás óriási globális problémának tűnik és az is, de nagyon komplex is, éppen ezért mindenki egyéni szinten is tehet érte, például azzal, hogy olyan helyzetekben, amelyekkel nap mint nap találkozunk, más döntést hozunk mostantól. A hulladéktermelésünk megfigyelése szerintünk azért jó kezdés, mert nagyon gyorsan, egyéni szinten is látványos sikereket érhetünk el benne.  Ráadásul a példa ragadós, ezen magunk is meglepődtünk, mennyire. Persze lehet a többi globális problémán keseregni vagy várni a központi szabályozást, vagy megosztani valamilyen érzelmes posztot. Éppen posztolsz vagy keseregsz vagy amit tudsz megteszel. Mi ezt választottuk. Ráadásul a hulladékcsökkentés egy izgalmas tudatosodási utazás is, hogy bizony nem fogadod el, hogy neked arra kell költened a pénzed, amit a reklámok és szupermarketek az arcodba tolnak. Olcsóbb is így élni. 

Ha kevesebb szemetet termelünk, akkor azzal spórolni is tudunk?

Hosszú távon sokkal olcsóbb így élni. Ráadásul a feleslegesen általunk megfizetett költségeket nem szoktuk beleszámolni a költéseinkbe (reklám, csomagolás, szállítás), így lehet, hogy a piacon, termelőtől vásárolt klumpli kilója 80Ft-tal drágább, de itt csak a valós költséget fizetjük meg.  Mi például rendszeresen vezetünk minden kiadásunkat, úgyhogy már valós bizonyítékunk is van :-).  Fontos szempont a hulladék csökkentésben, hogy csak azt vesszük meg, fogadjuk el, amire valóban szükségünk van. A nem megvásárolt felesleges dolognál olcsóbb pedig nincs. Ha mégis veszünk valamit, akkor azt használtan szerezzük be, és lehetőleg jó minőségben, amit nagyon sokszor használunk, lehetőleg nagyon sokáig. A minőség mindig olcsóbb, amennyiben valóban a végsőkig és hosszútávon használjuk. Ha a dolgok elromlanak, igyekszünk megjavítani! Természetesen, ha divathullámként kezeljük, és azonnal lecserélünk minden eszközünket hulladékmentes verzióra, akkor milliókat költhetünk el. Ha figyelünk és az ésszerűség mentén haladunk lépésenként, akkor sokkal olcsóbb ez az életmód! Talán már érzitek, hogy az egész hulladékmentesség jóval többről szól, mint arról, hogy kevesebb szemetünk van. Egy utazásnál például különlegesebb élményt is adhat, ha ezt is szem előtt tartjuk, mivel ilyenkor az ember nem a világmárkák szupermarketjeiben vásárol, hanem felkeresi a helyi termelőket, árusokat, piacokat vagy kirándulás közben bekopog egy tanyára, ahova ki van írva, hogy eladó sajt, ahogy azt mi is tettük Montenegróban. Ezzel nem csak megismerjük a valóban helyi gasztronómiát és friss, egészséges ételt eszünk, hanem ezzel még több esélyt adunk magunknak, hogy találkozzunk helyi emberekkel, beszélgessünk velük s egy kicsit belelássunk életükbe. Ez egy kulturális találkozás is és nemcsak a pénztárgép csipogását hallgatjuk, hanem emberi történeteket. Ráadásul nagyon jó érzés volt, mikor hazaérkeztünk, hogy ennyi élménnyel, tájjal gazdagodtunk, úgy hogy közben nem hagytunk magunk után iszonyatos mennyiségű szemetet.

Mire érdemes még odafigyelni utazás alatt, hogy minimalizálni tudjuk a szemétmennyiséget? 

Ha utazásról beszélünk, akkor talán könnyebb dolgunk van. A legnehezebb a “nyaraló zóna”, amikor 1-2 hét lazulásra, kényelemre, dőzsölésre vágyik az ember az egész évi robotolás után. Újra azt tudjuk mondani, kell egy tudatosodási folyamat. Mi abban hiszünk, hogy a demokrácia legtisztább megnyilvánulása az, amikor a pénzünkkel szavazunk. Amit vásárolunk, amely szolgáltatást igénybe vesszük, azt támogatjuk, arra szavazunk pénzünkkel, és az az ágazat fog virágozni. Az egyik legnagyobb szeméttermelés az ásványvizes palackokból adódik. Valamiért úgy érezzük, hogy utazásnál nem ihatunk csapvizet, vagy nem akarjuk cipelni a kulacsot. Nézzük meg, hogy az adott országban iható-e a csapvíz, mert meglepően sok helyen lehet biztonsággal meginni. Mi víztisztítót viszünk magunkkal és a világon mindenhol megittuk a vizet. Mini tusfürdő helyett vihetünk szappant vagy áttölthetjük kedvenc tusfürdőnket egy kis flakonba és még spórolunk is. Számos hasonló tippet gyűjtöttünk össze a blogunkon.  De a legegyszerűbb, hogy ne kérjünk műanyag zacskót a vásárlásnál, vigyünk magunkkal a sajátunkat.

Sokan talán nem is gondolnának rá, de például a szállás választással nagymértékben tudjuk befolyásolni nyaralásunk környezeti terhelését. Ráadásul mivel egy szolgáltatást veszünk igénybe, amiért fizetünk, így nemcsak a kényelem, hanem más jellegű igényeinket is kifejezhetjük. Például olyan apróságokkal kapcsolatban, hogy reggeli teánkhoz, kávénkhoz a cukrot tégelybe kérjük a csomagolt helyett.  Mi, hátizsákos utazóként, legtöbbször a kanapészörf opciót választjuk, de ha ez nem sikerül, akkor is igyekszünk helyieknél, úgynevezett homestay-ben megszállni. Ezzel kiküszöböljük a hotelek luxus szolgáltatásait és máris a rengeteg felesleges hulladékot is. Ha mégis hotelbe megyünk, jelezzük, hogy nem kérünk minden nap tiszta ágyneműt, törölközöt, használjuk a saját szappanunkat stb. (a legtöbb ember, otthon sem cserél ágyneműt naponta..)  Csak azért, mert valami ingyenes vagy jár, még nem biztos, hogy szükségünk is van rá.

Válasszuk az élményeket a tárgyak és dolgok helyett. Az éhségünket töltsük meg történetekkel, és találkozásokkal. Merjünk odafordulni a helyiekhez, menjünk ki a piacra és érdeklődjünk irántuk, kóstoljuk meg a helyi gyümölcsket, de ne a szupermarket becsomagolt verziójában. Ez egy más minőségű kikapcsolódást fog adni, mint a tengerparton hentergés napi 8 jégkrémmel és üdítővel. Persze, ez a mi utunk és mi gondolkodásmódunk.

A mindennapokban, amikor nem utazunk, akkor mit tudunk tenni a környezetünk védelméért?

tanács, hogy ne vegyünk semmi olyat, amire valójában nincs szükségünk. Ha mégis veszünk, akkor a lehető legkevesebb csomagolással rendelkezőt vegyük és kerüljük az egyszer használatos eszközöket. Műanyagmentesjúlius kampányunkban részletesen leírjuk életünk és háztartásunk majd minden napját és elemét. A vásárlástól a mosogatáson át a fürdőszobai szerekig. Mit tudunk tenni első lépésként? Tartsunk önvizsgálatot, hogy  milyen berögzült szokásaink vannak, térképezzük fel életünket, hogy hol termelünk nagyon sok szemetet vagy mivel használunk nagyon sok energiát, vizet, majd ezt követően tegyünk egy próbát; 10-30 napig hogy tudunk élni az adott dolog nélkül vagy milyen hatással van ránk, ha hulladékmentes alternatívát használunk. Például ha leszaladunk munka közben ebédért, vigyünk saját dobozt. Kellemetlennek érezzük? Miért van ez? Nekünk nagyon sok szuper és megdöbbentő “aha” élményünk is volt, ahogy elkezdtünk ezekre fókuszálni. A műanyagzacskó megfigyelését viszont ne egy hipermarketben kezdjétek, mert apokaliptikus érzésetek lesz, olyan sok a műanyag csomagolás és a feleslegesen letépett zacskó :-).

Begyorsult az életünk manapság, alig van szabad időnk valamire. Mégis mennyi idő megy rá a napunkból, ha mindenre oda akarunk figyelni, ha minden apró praktikát be akarunk tartani?

Először is nagyon fontos, hogy ne akarjunk holnaptól mindenre figyelni, vagyis figyeljük meg magunkat, de ne ítélkezzünk és ne akarjuk azonnal mindent megváltoztatni. Az egész legyen egy kreatív, jó élmény. Kicsit újra tanuljuk a háztartást, utazást, idegenekkel való kommunikációt és röviden, rengeteg időt spórolunk. Mi heti 1-1,5 órát töltünk a piacon bevásárlással és már ez a 1,5 óra sem pusztán a vásárlásról szól. Ez párterápia, beszélgetés a termelőkkel, kóstolgatás, sétálgatás a szabad levegőn, lelassulás, kikapcsolódás. Eleinte az átállás nagyon sok időnek tűnik, mert persze a megszokott működéshez már nincs szüksége energiára az agyunknak, ez pedig egy új működésmód kialakítása… Ezt nem lehet megspórolni, viszont utána a választásaink, döntéseink olyannyira leegyszerűsödnek, hogy sokkal kevesebb időt fogunk vásárlással, a csomagoláson az összetevők olvasásával, szuvenírek keresgélésével és a felhalmozott tárgyak ide oda pakolásával tölteni.  Viszont mivel mi a blogunkon és a Facebook oldalunkon mindent megosztunk, amit mi már kitapasztalatunk így az olvasóknak nem maguknak kell kikutatni ezeket a lehetőségeket, például azt, hogy mit érdemes magunkkal vinni egy nyaralásra, ha szeretnénk csökkenteni a hulladékunk mennyiségét. 

forrás

https://utazomajom.hu/interju-egy-magyar-parral-akik-korbeutaztak-vilago...