Amiről senki sem beszél, pedig kéne
Meglepő, hogy miközben 2004-ben, a Zengőre tervezett NATO-lokátor ellen addig soha nem látott társadalmi összefogás indult Sólyom László vezetésével, a bánáti bazsarózsa megmentése érdekében, most senki nem szólal fel egy, a természeti környezetet 175 km-es hosszúságban és 4 méter magasságban kettéválasztó fal ellen.
A sajtó és a civil szervezetek figyelmét a társadalmi problémák kötik le, a környezeti hatásokról gyakorlatilag semmi hír nem érkezik. A természetvédelem mint ügy ideális esetben független a kül- és belpolitikától, amit a 2004-es demonstrációk hitelesen alá is támasztottak. A lokátor, akárcsak a tervezett kerítés nemzetbiztonsági céllal épült, a környezetvédők viszont meglátták a politikai döntéshozatal által háttérbe szorított természetvédelmi érdekeket, és időben reagáltak.
A szerb-magyar határra tervezett beruházás (175 km hosszú kerítés, mindkét oldalán 2 sávos úttal) környezeti hatásvizsgálatáról (ha egyáltalán készült ilyen) semmit nem tudni. A WWF az egyik internetes hírportál kérdésére (http://index.hu/belfold/2015/06/17/wwf_a_hatarkerites_akadalyozza_az_all...) adott válaszában megerősítette, hogy a magyar-szerb határvonalon országos jelentőségű védett területek és Natura 2000 területek is találhatóak. Mint elmondták: "a természet nem ismer határokat - több szakaszon a természetes élőhelyek átnyúlnak és folytatódnak a szerb oldalon".
"A kerítések alapvetően nehezítik az élővilág szabad mozgását, esetenként a természetvédelmi kezelést is. A szerb-magyar határon a természeti értékek védelme egy olyan szempont, amit az építéssel járó beruházások előkészítésekor mindenképpen figyelembe kell venni."
Ez volt az egyetlen fellelhető természetvédelmi fellépés az ügyben, ez is újságírói megkeresésre. Sajtóközleményt ennek kapcsán eddig egyetlen környezetvédelmi civil szervezet sem adott ki, az egyéb lehetséges akciókról nem is beszélve.
Számtalan fontos mikroökológiai terület van a déli határ mentén, amire tekintettel kéne lenni. Az autópályák menti kerítésekről (ami csak részben hasonló a mi témánkhoz) az alábbiakat írta Tari Tamás, a NyME doktori iskolájának hallgatója egyik tanulmányában: "A kerítések bár csökkentik az elütések számát – és ezzel mérséklik az utak e káros hatását – egy jóval jelentősebb problémát viszont felerősítenek, ami az úgynevezett „barrier-effect” vagy „gát-hatás” (JAEGER ÉS FAHRIG,2004). A környezet állapotában fellépő fizikai változások közé sorolható a „gát-hatás”, amely számos szerző szerint az utak által okozott legsúlyosabb probléma – az élőhely-fragmentáció – kiváltó oka (SPELLERBERG,1998).
Az élőhely-fragmentáció, pedig épphogy nem a nagy kiterjedésű, hanem a mikro-közösségeket terheli (rosszabb esetben szünteti) meg leginkább. Arról nem is beszélve, hogy egy ekkora, zárt komplexum hatása a legkevésbé sem csak a közvetlen környezetre fog kihatni. Lehet azzal is érvelni, hogy mindez ideiglenes, de az építéssel-bontással okozott kár ilyen tekintetben nem lesz visszafordítható. Amit letaposnak, lebetonoznak, a járőrözéssel, zajjal elüldöznek az egyszerűen eltűnik. Az ideiglenes állapot megszűnését a természet nem is fogja kivárni, ugyanis nem tud jogszabályt olvasni.
