Lehet-e jövője a "nemnövekedésnek"?

Erre az egyszerű összefüggésre mutatnak rá a főáramú közgazdaságtannal szembemenő magyar és francia ökológiai közgazdászok. Megoldást jelenthet, ha enyhítenénk a munkaerő után fizetendő adókon, cserébe többet hajtanánk be a környezetterhelés miatt. A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet kétévente készíti el az Élő Bolygó Jelentést (Living Planet Report), amelyben számot ad a földi élet állapotáról. Eszerint az ökológiai válság nemcsak abban nyilvánul meg, hogy csökken a fajok változatossága, hanem a klímaváltozásban is. A drámai globális helyzet alapvető oka, hogy az emberiség ökológiai lábnyoma sokkal nagyobb, mint a Föld eltartóképessége. Ahogy Vincent Liegey, a franciaországi "nemnövekedés" mozgalom Budapesten élő szóvivője állítja, a növekedésnek energetikai, erőforrásbeli és ökológiai korlátai vannak. Liegey szerint jelenleg gazdasági, szociális, ökológiai, energetikai, politikai és demokratikus válságban élünk. Ezen válságok kölcsönösen kapcsolatban állnak egymással, és akár a fogyasztás és termelés állandó növelésére alapuló nyugati társadalom összeomlásához is vezethetnek. Serge Latouche francia közgazdász álláspontja szerint ez utóbbi 2050 környékén következhet be – az esetben, ha nem változik semmi.

Bár egyértelmű, hogy az erőforrásaink végesek, ennek ellenére a politika és a gazdaság vezetői a nemzeti össztermék, a GDP folyamatos növelésére törekednek. Antal Miklós a Barcelonai Autonóm Egyetem posztdoktori ösztöndíjas kutatója, ökológiai közgazdász és Liegey egybehangzóan azt állítják, hogy a GDP és a boldogság két külön fogalom, amely nem mindig jár együtt. A világ különböző országaiban élők boldogságszintjét kutató vizsgálat szerint Kanadában és Guatemalában a legboldogabbak az emberek. Jól látszik, hogy nem csak magas GDP-vel rendelkező országok teljesítenek jól a boldogságteszten. Alacsony kiindulási GDP esetén a mutató növekedése növeli a jóllétet, de egy bizonyos szint elérése után az utóbbi nem növekszik tovább. Ugyanakkor Antal Miklós azt is hozzáteszi, hogy a GDP csökkenése miatt sok esetben a jóllét is csökken.

Ahhoz, hogy a GDP növekedés és a környezeti célok összeegyeztethetők legyenek, az egységnyi GDP-re jutó környezeti terhelésnek nagyon gyorsan csökkennie kellene. Mivel már most másfélszeresét használjuk a bolygónk fenntarthatóan kitermelhető erőforrásainak, a környezeti hatásokat – például a szén-dioxid-kibocsátást – abszolút mértékben csökkenteni kellene. Tehát a gazdasági növekedés esetén a GDP és a környezeti terhelés szétcsatolására van szükség. Vincent Liegey következtetése: az egyének életcéljának nem a folytonos fogyasztásnak és termelésnek kellene lennie. Még ha a szétcsatolás lehetséges volna, akkor is meg kellene kérdőjeleznünk a növekedés értelmét. 

Antal Miklós véleménye szerint csökkenteni kellene a társadalom függését a gazdaságtól. A jelenlegi főáramú közgazdaságtan nem hajlandó az alapkérdésekkel foglalkozni, ehelyett adottnak fogadja el a kapitalizmus mostani formáját – nyilatkozta a kutató az Origónak. Szinte senki sem foglalkozik a GDP növekedésére alapuló modell alternatívájának kidolgozásával, pedig ezzel kapcsolatban nagyon sok a nyitott kérdés. A gazdasági növekedés és a munkanélküliség változása közötti kapcsolatot gyengíteni például nem egyszerű feladat. A kutató szerint paradigmaváltás szükséges a problémák megoldásához, és gyökeresen át kell alakítani a gazdaságot és az intézményrendszert. Mindehhez először a közéletben kell elindulnia párbeszédnek a témáról. A változáshoz két irányból: alulról és felülről is támogatásra van szükség.

Vincent Liegey megfigyelése alapján a problémákra válaszul bő egy évtizeddel ezelőtt Franciaországban alakult ki a "nemnövekedési" mozgalom, amely a gyökereknél szeretné kezelni a szerteágazó problémákat. A mozgalom célja, hogy a zsákutcából való kijutáshoz alternatív életformákat, új közgazdasági eszközöket kísérletezzenek ki. Demokratikus és erőszakmentes átmenettel szeretnének új, fenntartható társadalmi modellekhez eljutni. Az ehhez vezető eszközök pedig címszavakban a következők: helyi termelés, újfajta mezőgazdasági módszerek (biogazdaság, agroökológia, agroerdészet), low-tech közlekedés, helyi pénz, szívességbankok, a munka megosztása, feltétel nélküli alapjuttatás, maximált jövedelem, az igazságtalan hiteltörlesztések felmondása, a reklámok és a „tervezett elavulás” szigorú korlátozása. Vincent Liegey úgy látja, a háttérben már csendesen elindult a változás. Ezirányba mutató kezdeményezés a budapesti Cyclonomia bicikliműhely, a Szatyorbolt és a közösségi kert mozgalom.

Forrás: origo.hu