Megoldás a szemétproblémára?
Egy magyar vállalkozás olyan géppel állt elő, amelybe belapátolják a kommunális hulladékot, és olyan minőségű építőanyag nyerhető, amiből akár házat is lehet építeni. A szerkezet és a technológia forradalmasíthatná a hulladékkezelést és -feldolgozást, de még az energiatermelésben is szerepet kaphatna, ám az áttörés valamiért várat magára. A gép sorozatgyártása miatt a tervezők már évekkel ezelőtt megkeresték a kormányzatot és hulladékkezelő cégeket is, akik látszólag lelkesedtek az ötletért, mégsem történt semmi. Pedig egy társadalmi vállalkozás a cél, melynek küldetése elsősorban a növekvő szeméthegyek eltüntetése, feldolgozása, ami mindenkinek az érdeke - nyilatkozta a hvg.hu-nak a találmány tulajdonosa.
Szilvássy Mihály, az eljárás kidolgozója tízéves fejlesztés eredményeként 2012-ben állt elő a fadeszkához hasonló tulajdonságú lapokkal, amelyek teljes egészében kommunális szemétből készülnek. Olyan speciális gépet konstruált, amely a kukákból kiürített hulladékot (ételmaradék, konzervdoboz, műanyag flakon, fólia) magas hőfokon összepréseli, drazsírozza, és az apró szemcséket különleges eljárással olyan anyaggá gyúrja, amelyből aztán teherbíró, a víznek, lúgnak, savnak ellenálló, egy négyzetméter nagyságú – 2,5 centi vastag, 25 kilogramm súlyú – lapok készülnek. Ezekből az elemekből pedig egy 20 négyzetméteres, konyhából, vécéből, szobából álló, kocka formájú, nyeregtetős házat tervezett és épített, amely darus autóval bárhova letehető. Az ötletgazda szerint a legtöbb és legolcsóbb fel nem dolgozott nyersanyag a világon a használt műanyag. Tíz évébe és rengeteg beforgatott tőkébe került, de állítása szerint sikerült megoldani ennek a nyersanyagnak a gazdaságos felhasználását.
„A mi találmányunk lényege, hogy adagokban gyártjuk a műanyag paneleket. A gép addig keveri az anyagot, amíg egynemű nem lesz, ami hihetetlenül erős”. Ebben az esetben sem teljesen mindegy, hogy mi kerül a gépbe, mert szükség van a műanyag hulladék 60 százalék körüli arányára, ami az általános háztartási hulladéknál általában adott, azon felül pedig bármi más. A hulladékból szárazanyag lesz, és bedrazsírozódik az anyagba, amíg az egyneművé nem áll össze. A prototípus már két éve kész, és azóta a hulladékból legyártható termékek kínálata, illetve az érdeklődök száma is bővült, ám a gépek még mindig nem álltak munkába. „Több hulladékkezelő vállalat vezetőit is megkerestük a találmánnyal annak idején, mindenhol tetszett is az ötlet, de a megbeszélések után érdemi lépés nem történt.” Szilvássy Mihály szerint az állhat a háttérben, hogy a partnerek nem tudták elképzelni, milyen területeken lenne felhasználható a hulladékból készült anyag.
A különböző kormányzati ciklusok alatt kopogtattak az állam ajtaján is, mert az újrahasznosító géppel gyártott műanyag lapok egyik lehetséges felhasználási területe a gátépítés, a gátmegerősítés lehetne. Szilvássy Mihály elmondása szerint a vízügyi szakemberek nem voltak érdekeltek a megoldásban, ahogy a kormány sem lelkendezett az ötletért. A hvg.hu megkérdezte a minisztériumot is, hogy mi a véleményük a hulladék-újrahasznosító gépről, de azt a választ kapták, hogy a találmánnyal kapcsolatban hivatalos formában nem keresték meg a Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetügyért Felelős Államtitkárságának illetékes főosztályát, ugyanakkor nyitottak az új környezettechnológiai, hulladékkezelési megoldásokra. Szilvássy találmányáról is hallottak, de a termékről szakmai véleményt csak a teljes körű technológia ismeretében tudnának mondani. Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségnél azt nyilatkozták, hogy „a találmányról annyi tudomásunk van, amennyi a sajtóban megjelent, az azonban kevés ahhoz, hogy megalapozott, pontos, szakszerű véleményt tudjunk formálni róla”.
Az elmúlt években Kambodzsától Vietnamon át Dél-Amerikáig inkább fejlődő országokból érdeklődtek a gép és a gyártható termék iránt, érdekes módon nem a fejlett, nyugati társadalmak, melyek a legtöbb szemetet termelik. Az érdeklődők többsége is innen való, akik az interneten találtak rá Szilvássy találmányára. Ilyen volt egy ghánai minisztérium is. „Ghánában elég sok nyomornegyed van, ahol tákolt viskókban élnek tömegek, ráadásul három hónapig esik az eső. Az általunk előállított anyagnak pedig éppen az az egyik legjobb tulajdonsága – amellett hogy fúrható, faragható, szögelhető –, hogy nem ereszti be a vizet és nem rohad el. Az általunk legyártott ház prototípusa teljesen megfelel az ottani igényeknek, ezért a tárgyalások is előrehaladott állapotban vannak” – tájékoztatott az ötletgazda.
Az anyagból már vittek mintát is, megvizsgálták kioldódását, mechanikai tulajdonságait. Utóbbit már a tervezők is megtették a Gödöllői Tudományegyetemen, ahol kifejezetten jó mechanikai eredményeket produkált a termék: „kisebb, téglanagyságú darabokon vizsgálták a nyomószilárdságát, és amíg egy hagyományos tégla két tonna alatt szétrepedt, addig az újrahasznosított műanyagelem 10 tonna alatt is szilárd maradt”.
A megoldás nagy előnye, hogy az olyan, mások által teljes mértékben használhatatlan anyagokat, mint a használt pelenka vagy az intim betét – amelyek nem mellesleg elég nagy arányban töltik meg a kukákat nap mint nap –, újra tudja hasznosítani. Teljesen automatizálni is lehetett volna a folyamatot, de az ötletgazda szociális megfontolások alapján azt úgy tervezte meg, hogy kilenc embernek adna munkát három műszakban, a gép ugyanis 24 órás munkarendben dolgozik. Szilvássy bizakodik, hogy sikerül megegyezni mind a külföldi érdeklődőkkel, mind pedig egy magyar gépgyártóval, és minél előbb indulhat a gép gyártása.
Forrás: hvg.hu
