A Balaton vízminősége és élővilága 2006. júliusában

A Zalával és a többi befolyóval érkező legfontosabb tápanyagok, a nitrogén és a foszfor egymáshoz viszonyított aránya továbbra is alacsony. Az ammónium, karbamid és nitrát formában jelenlévő nitrogén összes mennyisége az ortofoszfát-foszfor tartalomhoz hasonló nagyságú. A tó vízében mérhető oldott nitrogénformák koncentrációja tovább csökkent, alig néhány mikrogramm literenként. A kedvező időjárási körülmények mellet a tápanyagellátás is a nitrogén kötésére képes kékalgáknak előnyös. Ezért legnagyobb tömegben Legnagyobb tömegben a fonalas, a légköri molekuláris nitrogén megkötésére képes kékalgák, másik nevükön cianobaktériumok fordulnak elő a vízben. Az algák mennyiségét jelző klorofill koncentráció a Keszthelyi-medencében elérte a 30 mikrogrammot literenként. A tó többi területén ennél lényegesen kevesebb az alga. Ez az algamennyiség még nem jelent veszélyt a fürdőzésre és az ivóvíz kivételekre, hiszen 75 mikrogramm/liter értékig (OECD határérték) nyugodtan fürödhetünk a tóban. Érzékeny bőrűeknél azonban a kékalgák sejtfalanyagai kiütést, viszketést, szembe kerülve kötőhártya gyulladást okozhatnak. Ezek a tünetek a strandolás utáni zuhanyozással megelőzhetők, ezért mindenkinek ajánljuk a zuhany igénybevételét.

A legutóbbi, július 25-26.-i minták feldolgozása alapján a zooplankton sűrűsége a tavaszi, koranyári magas egyedszámokhoz képest a tó egész területén nagyon lecsökkent. Míg korábban 300-400 egyedet találtunk literenként, jelenleg mindössze 76-100 mikorszkópikus gerinctelen lebeg egy liter tóvízben. E szervezetek zöme a Fűzfői-öböltől nyugati irányban egészen Szigliget magasságáig az Eudiaptomus gracilis és a Cyclops vicinus nevű evezőlábú rák. A Szigligeti és Keszthelyi medencékben pedig az evezőlábú és az ágascsápú rákok (ez utóbbiak közül is elsősorban a Diaphanosoma- és Daphnia-félék) aránya egyenlő, 50-50%. A zooplankton koreloszlását jelenleg a közel kifejlett és felnőtt generációk dominanciája jellemzi, s nagyon kevés a lárva stádium. A zooplankton jelenlegi arculata (kis szervezetszám, kevés fiatal lárva) nem mutat jelentősebb eltérést attól, amely a nagyon meleg vízű nyári időszakokban megszokott.

A befolyókból nagy számban kerültek elő a tipikusan pataklakó halfajok (pl: fenékjáró küllő, domolykó) ivadékai. Így elmondható, hogy a Balatonba folyó kisvízfolyásokban a halak ívása sikeres volt. A befolyók vízhozama az utóbbi hetek igen meleg időjárása miatt számottevően lecsökkent. A vízhozam csökkenése és a meleg időjárás, a halak életterének beszűkülése mellett, a vízterek erős felmelegedését okozza. A meleg miatt csökkenő oxigénkoncentráció, különösen a hajnali órákban, a kisvizekben is halpusztulásokat okozhat.