Hogyan neveljünk jó fogyasztót? - Gyereksziget, ötödször

Az ingyenes belépés és a hihetetlenül gazdag kínálat évről évre hatalmas tömegeket vonz a hétvégeken a Gyerekszigetre. Jó kis családi program ez: apuci, anyuci, nagymami és ahány gyerek csak van otthon, irány a zöld, a jó levegő és a játék. A T-Com gigantikus méretű és valamilyen névvel illetett, hozzáértők számára persze csak rózsaszínnek titulált logói alatt már belépéskor felsikkanthatnak a kiskorúak: anyuuuuuu! Horgászni akarok! Apuuuu! Csináljunk mi is olyat! Nagyiiiii! Fel akarok mászni!

Idén ötödik alkalommal kerül megrendezésre a Hajógyári Sziget Nagyrétjén ez a rendezvénysorozat, ahol hat hétvégén át, szombaton és vasárnapon változatos, ingyenes programokkal, előadásokkal, játéklehetőségekkel, foglalkozásokkal várjuk a gyermekes családokat. A tavalyi rendezvény egy hétvégéjén kb. 25 000 fő látogatott ki.

Szó, mi szó, tényleg érdekes a kínálat: a hat hétvége alatt kissé amortizálódott kézműves-mestereknél, a bohóc-birodalomban és még sok helyütt lehet készíteni uborkából krokodilt, kőből ragasztott nyuszit, varázspálcát, lehet festegetni és ugrándozni, ám mégsem állhat ennyiből egy egész napos szórakozás.

A nagyréten, amelyet nemsokára óriási színpadok foglalnak majd el, hogy a hazai és nemzetközi könnyűzenei élet óriásai és törpéi szórakoztassák az ifjúságot, most t-com-színektől pompázik. Ugrálóvár ugrálóvár hátán, hihetetlen méretű műanyag mobiltelefonokon lehet gyakorolni a falramászást, van bunjee jumping, célbadobósdi, foci – mind-mind a mobiltelefonok színes és kétségkívül értékes világából.

Idén először kissé horrorisztikus jelentnek is lehettek szemtanúi a legkisebbek: a legváratlanabb pillanatokban eléjük ugrott egy-egy óriási Túró Rudi. Most szakadjunk el attól a gondolattól, hogyan minősítsük azt az ötletgazdát, amely a hatvan fokos hőségben bagóért arra kényszerít jobb sorsra érdemes egyetemistákat, hogy tetőtől talpig műanyag Túró Rudiba öltözzenek – a végeredmény előre lekottázható volt. Az első sírásroham után a babakocsis vagy totyogó leendő fogyasztók üvöltve követelték, hogy azonnal kaphassanak Túró Rudit. Említett termék egyébként finom és egészséges is, vagy legalábbis vannak sokan, akik szeretik – ráadásul az idei gyerekszigeten komplett Túró Rudi kalózhajó is kedveskedett a pöttyös imádóinak. Pöttyös Kapitány kalózhajója ügyességi játékokkal várta a kisebb és nagyobb gyerekeket. A hajóról drótkötélpályán vagy Pöttyös csónakokkal lehetett átjutni a Pöttyös Virágok Szigetére, ahol kézmuves-foglalkozás és mesemondás is volt. A kicsik az elvégzett feladatok és játékok után Pöttyös tallérokat kaptak, melyeket Pöttyös ajándékokra válthattak be.

Aki jól csúszott-mászott-kúszott, az a végén nem csupán egy Túró Rudival lett gazdagabb, de még egy pöttyös kalózkendőt is ajándékba kaphatott. Amelynek egyenes következményeként vasárnap estére a hajógyári szigetet teljesen lefedték egyrészt a pöttyös fejkendős apróságok – másrészt a bokáig érő csokipapír-hegyek.
Ilyen szempontból a gyermeksziget tökéletesen felzárkózik nagy testvéréhez – hiába, hogy valóban lehet szelektíven is, össze-vissza is gyűjteni a hulladékot, az igény azért nem akkora, hogy ez meg is történjék.

Aki egész nap mobiltelefonokon ugrándozik és túrókalózkodik, az nyilván megéhezik, megszomjazik. A szervezők – talán – nem tehetnek róla, a büfé árszínvonala tökéletesen megfelel megfelel bármelyik európai cégének. Üdítő, gyros, roston sült zöldségek, krumpli, vattacukor méregdrágán – papírtányérból, műanyag pohárból, hogy a kellékek a nap végére csendesen beborítsanak mindent.

A gyereksziget legmegrázóbb része természetesen nem az ingyen játszópark. A nagyrét végében immár hagyományosan működik a vurstli, és hiába, hogy ötven méterre magasba emelkedik a t-com színű légballon, a körhinta, a céllövölde igazi, békebeli, lepattant mutatványos sor, originális hetvenes évekbeli, lepattogzott zománcú borzalmakkal. Egy menet háromszáz forint. És ne legyenek kétségek: a gyerek nem éri be egy menettel. A szemlátomást életveszélyes, és a múlt században lejárt szavatosságú elektromos forgók, sergők, kisvonatok előtt nagyobb a sor, mint bármely kézműves sátornál. És a dundi dedek, egyik kezükben a hot doggal, másikban a vattacukorral, gyönyörtől csillogó szemekkel követelik az újabb és újabb kört donald kacsa hátán.

Tapasztalt szülő ilyenkor csupán két dolgot tehet. Az egyik megoldás, hogy otthon hagyja a pénztárcáját mintegy véletlenül, visz viszont magával hűtött vizet, szendvicset, almát – és így bátran, kihúzott vállakkal és őszintén mondhat a gyerek minden kérésére nemet. A másik megoldás sajnos jobban adja magát és ember legyen a talpán, aki megállja: már a szigetre lépéskor venni a gyereknek egy eldobható mobiltelefont, két műanyag ugrálós várat és három sor vásári bazárt.