Pesten járt az ember, akinek nincs lábnyoma
Miért fölösleges a WC-papír? Hogyan lehet megszüntetni a háztartási hulladékot? Miért jók a gyertyafényes vacsorák? – ezekről mesélt Colin Beaven, a legendás No Impact Man, aki egy évig szinte a nullára csökkentette ökológiai lábnyomát.
„Miért kéne fenntarthatóvá tenni a fejlődést? Inkább azon érdemes
gondolkodni, hogy milyen irányú a fejlődés. Elképzelhető, hogy nem is
érdemes fenntartani” – kezdte keddi előadását a Közép-európai
Egyetemen Colin Beavan, energetikai mérnök, publicista, aki 2007-ben
azzal szerzett ismertséget, hogy a családjával megpróbált New York
belvárosában egy évig úgy élni, hogy a környezetterhelésük a
legminimálisabb legyen.
A 49 éves Beavan nem úgy nézett ki, mint egy zöldmozgalmár: oldott
volt, laza és közvetlen. Nem látszott rajta semmiféle tehetetlen düh a
fogyasztói társadalommal szemben, sokkal inkább tűnt egy profi
kommunikációs tanácsadónak.
Nem lehet tehát véletlen, hogy épp ő lett a No Impact Man,
az ökológiai lábnyom nélküli ember, aki nem termel hulladékot a
komposzton kívül, csak helyi élemiszert fogyaszt, nem használ papírt, és
nem vesz igénybe fosszilis alapú üzemanyaggal működő járművet. És ezzel
Amerika-, majd világszerte híressé vált. Olyannyira, hogy 2007-ben a
blogját a Times magazin a 10 legbefolyásosabb környezeti blog közé sorolta.
Van alternatívája a fogyasztói létnek
Beavannek – elmondása szerint – elege lett abból, hogy miközben a
legtöbben tudatában vannak annak, hogy az
emberiség felemészti környezetét, egyénileg senki nem tesz semmit. Pedig
véleménye szerint nem csak vidéki környezetben lehet környzettudatos
életet élni, hanem felhőkarcolók tövében is. Beavan projektje nem csak
arról szólt, hogy a család az autót biciklire cserélte, és lift helyett
lépcsőzött, de – ahogy a New York Times riportere nevezte –
a Beaven-család számára ez volt „a WC-papír nélküli év”. Nemcsak a
papír került tiltólistára, semmilyen hulladékot nem termeltek, organikus
szemetüket pedig komposztálták ötödik sugárúti lakásukban.
A Beavan-család hétköznapjai egy év leforgása alatt jelentősen
megváltoztak, gyökeresen átalakult életmódjuk. Az alacsony fogyasztás
azonban nem feltétlenül jelentette az életminőség romlását. Pedig
elsősorban nyilvánvalóan lemondásról van szó, olyan fogyasztási javak
mellőzéséről, amelyek előállítása sok energiát igényel, és fogyasztásuk
sok hulladékot termel.
Hogyan számoljuk ki az ökológiai lábnyomunkat?
Egy ember vagy egy adott terület népességének a
természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az
ökológiai lábnyommal lehet mérni. Az ökológiai lábnyom az a terület,
ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz
szükséges javakat, mint az élelmiszer vagy az energia. A Földön 11,3
milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 7,1
milliárd ember, vagyis minden emberre 1,6 hektár jut. Ez az a szám,
amivel még fenntartható a fejlődés. De mivel a népesség egyre nő,
és ezáltal a hulladék mennyisége is, a probléma egyre kezelhetetlenebbé
válik – hiszen a Föld területe konstans. Egy átlagos etiópiai lakos
ökológiai lábnyoma 0,5 hektár, míg az amerikaiaknak 10,3 hektárra van
szükségük fejenként. A fogyasztási adatokat figyelembe véve, a magyarok
ökológiai lábnyoma 3,1 hektárra becsülhető átlagosan. Ide kattintva
megnézheti, hogy Önnek körülbelül mekkora az ökológiai lábnyoma, és ne
lepődjön meg, ha jóval meghaladja a fenntartható értéket. A Föld
lakossága körülbelül 25 évvel ezelőtt haladta meg azt az értéket, amikor
azt mondhattuk, hogy bolygónk minden négyzetcentiméterét felhasználtuk
szükségleteink kielégítésére. Azaz átléptük a Föld teljesítőképességének
legfelső határát.
A kísérlet eredményeit Colin Beavan a blogjában
dokumentálta, hétköznapjaikat kamera rögzítette, így születhetett később
a projekttel azonos, No Impact Man című dokumentumfilm.
Indulásként hét pontot fogalmazott meg. Az első a már említett „zéró
hulladék”, amit úgy értek el, hogy csak olyan élelmiszert vásároltak,
ami nincs becsomagolva. Ezt legkönnyebben a termelői piacokon tudták
megtenni, amivel már a következő pont is kirajzolódik, miszerint csak
helyi – egész pontosan 250 mérföld sugarú körön belülről származó –
ételt fogyasztottak, ami azért fontos, mert a lakóhelytől távol gyártott
élelmiszerek szállítása során rengeteg fosszilis energiát égetnek el.
Beavanék nem használtak autót, rollerrel és biciklivel közlekedtek.
Az élelmiszereken kívül egyáltalán nem vásároltak újonnan előállított
termékeket, a vízfelhasználásukat minimálisra csökkentették, és
száműzték a lakásból az elektronikai eszközöket is (mikrohullámú sütő,
tv, mosógép). A mosást kézzel végezték, tévézés helyett beszélgettek
és a gyertyafényes vacsorák után játszottak; olyan játékokat, amiket
együtt találtak ki. "Sütéshez-főzéshez ezentúl is használunk
energiát, de amellett hogy megváltunk a mikrótól és a hűtőtől is, és
mindent frissen fogyasztottunk, maradékot sem hagytunk" – mesélte
Beavan.
Megszabadultak rossz fogyasztói szokásaiktól
Persze, ha mindezt végiggondoljuk, ez az ökológiai lábnyom több a
nullánál. Az ésszerű vízfelhasználásba melegvíz-vételezés is
beletartozott, és a téli fűtés is csak azért volt kivitelezhető, mert a
szomszédos lakások felfűtötték Beavanék ökobarlangját. A zöldaktivista
erre úgy reagált, hogy természetesen vannak ellentmondások a projekttel
kapcsolatban, de úgy gondolja, hogy a lényege nem abban mutatkozik, hogy
a kísérlet ideje alatt sikerült-e százszázalékosan tehermentesíteniük a
környezetükre gyakorolt hatásukat, hanem abban, hogy egy év alatt
megszabadultak a berögzült rossz fogyasztói szokásaiktól. Ráébredtek
arra, hogy a kényelmes fogyasztói létnek létezik olyan alternatívája a
nagyvárosban is, amely boldogabb és teljesebb életet nyújthat. Az igazi
eredménye a projektnek szerinte az, hogy életvitelszerűen elsajátítottak
viselkedési mintákat, melyekkel tartósan hozzá tudnak járulni a
környezet tehermentesítéséhez.
"No Impact Man" ma már inkább média- és PR-aktivistaként definiálja magát, hatása megkérdőjelezhetetlen, blogját a
világ minden részéről több mint 50 ezren követik. Olvasóit arra kéri,
hogy legalább hét napig próbálják lecsökkenteni fogyasztásukat, ne
használják autóikat, az elektromos berendezéseket kapcsolják ki
otthonaikban, nélkülözzék a papírból vagy műanyagból készült tányérokat,
poharakat, majd élményeiket és benyomásaikat osszák meg az oldalon. Beavan rendszeresen szervezi a No Impact Hetet, amihez a világ bármely részéről csatlakozni lehet.
A No Impact Hét célja, hogy a résztvevők felismerjék, hogy túlzott
erőfeszítések és szélsőséges lépések nélkül is drasztikusan csökkenthető
a fogyasztás, megszüntetve azokat a fölösleges szokásokat, amelyeket a
hét kezdetén még elhagyhatatlannak gondoltak a résztvevők. Az oldalon
olvasható számítások szerint egy négytagú család naponta 6 kilogramm
szemetet termel, évente több mint 2 tonnát. Emellett elfogyaszt 550
liter vizet és 10-15 kilowattórányi energiát.
Beavan tevékenysége felkeltette a politika érdeklődését is. A New
York állambeli Zöld Párt tavaly megkereste, hogy induljon a párt
színeiben a kongresszusi választásokon. Elsőre nemet mondott, mert
szerinte a választás leginkább egy nagy sporteseményhez hasonlítanak,
amit nagy, multinacionális cégek finanszíroznak. Aztán barátai
meggyőzték, hogy jót tesz az ügynek, ha elindul. Nyilvánvaló volt, hogy
nincs esélye a nagy pártok jelöltjeivel szemben, és a 6 ezer dollárból
finanszírozott kampánya nem fog annyi embert elérni, mint az
ellenlábasaié. Háromszáz aktivista ugyanakkor segítette Beavan
kampányát, a választókerületében ő volt az első "zöld" jelölt. Beavan a
budapesti előadáson elmondta, hogy politikai szerepvállalásának
három fontos hatását látja. Elsősorban a legfontosabb, hogy az
indulása bizonyította, hogy a politika a civilek ügye, és nem csak
politikusok indulhatnak a választásokon. A másik, ami magyarul
elcsépelten hangzik, hogy "lehet más a politika". A harmadik pedig, hogy
egyedüliként alternatívát kínált azzal kapcsolatban, hogy hogyan
érdemes élni.
Nem Beavan az egyetlen
Európának is megvan a maga Beavanje, aki biciklivel fejleszti az
áramot, kizárólag használt ruhákat vásárol, és esővizet használ a
fürdéshez, hogy bebizonyítsa milyen jelentős szerepet játszik az egyéni
felelősségvállalás a környezetvédelemben. A magát (amerikai társánál
valamivel szerényebben) csak Low Impact Mannak hirdető belga, Steven
Vrommant több követőre is talált, miután bizonyította, hogy életmódjával
csaknem 60 százalékkal csökkenthetőek a közüzemi számlák. A
környezetvédelmi szaktanácsadóként dolgozó Vrommant 2008-ban döntött
úgy, hogy hátat fordít a pazarló életnek, és új szokásokat vezetett be.
Beavanhez hasonlóan ő is megosztja tapasztalatait internetes oldalán,
ahol az érdeklődők szakszerű segítséget kaphatnak, ha nyomdokaiba
akarnak lépni.
Low Impact Man először száműzte otthonából a vasalót és a
mikrohullámú sütőt, de a porszívó és a mosógép maradt, azonban
a korábbinál jóval megfontoltabb használat mellett. A számítógép
áramellátását egy generátorból és egy általa hajtott szobabicikliből
biztosította. A hagyományos izzókat energiatakarékosra cserélte, a
nyílászárókat és a padlót tíz centiméter vastagságú parafaborítással
szigetelte, hogy jelentős mértékben csökkentse a fűtésre fordított
energiát és ezzel együtt a számlák végösszegét is. Innovatív módszerének
köszönhetően évente mindössze 200 kilowattórányi energiát használ el –
normál körülmények között ezt a mennyiséget egy átlagember kevesebb,
mint 15 nap alatt pocsékolja el. Táplálkozási szokásai is megváltoztak,
száműzte étrendjéből a húsokat, a halat és minden olyan élelmiszert, ami
az országhatáron kívülről érkezik. Ruhatárát használt darabokból
állítja össze, az egyetlen, amiből újat vásárol, a futócipő, amit
szenvedélye miatt elengedhetetlennek tart. Vrommant szerint annak, aki
összhangban akar élni környezetével, nem kell fenekestül felforgatni
korábban megszokott életét, csak felelősen kell gondolkodnia, és fel
kell hagynia a féktelen pazarlással.
Termelői áruk a Szatyorban
Magyarországon is vannak olyan kezdeményezések, melyek az ökológiai lábnyom zsugorítását célozzák, ezek közé tartozik a termelői piacok újraélesztése is.
De lehet találni hazánkban olyan biofalut
is, ahol a környezettudatosság az élet legfontosabb rendezőelve. A
máriahalmi biofalu Budapesttől néhány tíz kilométerre fekszik. Tartozik
a közösséghez két társasház, egy műhely, több még befejezetlen vályogház
és egy panzió, amit az Ébredés Házának hívnak. Ez nem csupán
egy ökológiai alapon szerveződő gazdasági közösség, hanem erősen
ideológiai indíttatású is. Azok költöznek ide, akik egyetértenek ezzel a
létezési formával, és ebben tevékenyen részt is vállalnak. A városban
élők is hozzájuthatnak helyi bioélelmiszerhez. A Szatyor Egyesület
terjeszti a lakosság körében a környezettudatos életmódot, a helyi
termelő-fogyasztó kapcsolat előnyeit és a társadalmilag felelős
szemléletmódot. Egy online oldalon lehet
rendelni biozöldségeket, -gyümölcsöket, amit a megadott napon házhoz
szállítanak, vagy Budapesten két helyen átvehető az áru. A termékek
biotermelőktől, ökogazdaságokból, vagy a fenntarthatóságot szem előtt
tartó gazdáktól érkeznek, lehetőség szerint 50 kilométeres körzeten
belülről, hogy a szállítás se terhelje túlzottan a környezetet. Részben
szintén a környezettudatosság erősítése a célja a Tudatos Vásárlók Egyesületének,
melyek arra próbálják az embereket ránevelni, hogy nézzék meg, milyen
minőségű javakat vásárolnak és milyenek a fogyasztási szokásaik.
Forrás: hvg.hu