Az angliai hulladékgazdálkodási rendszer körülbelül ugyanott tart, ahol a hazai. A keletkezett hulladékok legnagyobb részét (80%) lerakják, a többi égetésre, és újrafeldolgozásra kerül. A kitûzött újrahasznosítási arány Angliában 2003-ra 10%, 2005-re 25% (A CSAOSZ szerint ezt mi már régen elértük! - szerk.). A lerakandó hulladékok mennyiségének jelentõs csökkenését egy kidolgozás alatt álló rendelettõl várják. Az elképzelés lényege, hogy minden település kap bizonyos lerakási jogokat, amivel innentõl fogva kereskedhet, valamint minden újrahasznosító létesítmény beindításával szerezhetnek pluszban értékesíthetõ lerakási jogokat. Így az a település, amely újrafeldolgozó létesítményekbe fektet, dupla haszonhoz jut. Egyrészt az újrahasznosított hulladékával nem terheli a lerakóját (virtuális nyereség), másrészt a feldolgozott anyagmennyiség után kapott lerakási joggal is kereskedhet. Így mindenkinek érdeke lesz újrahasznosítani lerakás helyett. Az elképzelés jónak tûnik, de mint minden megvalósítandó terv esetében, ez is csak késõbb dõl el, hogy beválik-e.

Nézzük inkább, mivel találkozhattunk a kiállításon. Volt többféle komposztálási rendszer, vízpárás szagmegkötõ rendszer, madarak elleni hálós védelem lerakóknál (pedig a madarak jelentõs mennyiségû szerves hulladékot "dolgoznak fel" biológiai úton), valamint rettenetes mennyiségû takarítási és szállító célgéppel lehetett találkozni, de most inkább foglalkozzuk az újrahasznosított hulladékból készült termékekkel. Találkoztunk italautomaták polisztirol poharaiból készült ceruzával, gumiabroncsból készített egérpaddal, tolltartóval és füzetborítóval, üveghulladékokból gyártott díszburkolattal. Voltak mûanyaghulladékból gyártott padok, kukák vagy akár irodaszerek is. Érdekességként megemlítendõ, hogy láttunk pingvin és medve alakú kukákat, melyek célszerû használat után meg is köszönték, hogy a szemetet beléjük helyezted. Az állatfigurás beszélõ kukákat óvodásoknak és kisiskolásoknak nevelõ céllal készítették.

Stílszerûen a kiállítás több pontján is volt szelektív hulladékgyûjtés. Sajnálatos viszont, hogy egyforma szürke kukákból egyszerû átalakítással (tetõ helyett színes feliratokkal ellátott kartonpapírból hajtogatott fedelet kaptak) készültek ezek a gyûjtõedények. A szomorú az egészben az, hogy gyakorlatilag nincs semmiféle szabvány szín vagy piktogram a szelektíven gyûjtendõ hulladékokra vonatkozóan. Szelektív gyûjtést több helyen is láttunk, kereskedelmi és szolgáltató egységektõl külön mûanyag zsákban viszik el, pl. a papírt. Sajnos egy városon belül is a színskála minden színét láttuk a gyûjtõzsákokon. A szabványosítás ezen a területen még nem mondható kiforrottnak.

De térjünk vissza konferenciára. Az elõadók többsége az elõadás vázlatát elõre kiosztotta a résztvevõknek. Ez rendkívül pozitív volt, csak azt hiányoltuk, hogy egyik sem újrafeldolgozott papírra készült és talán csak egy elõadónak jutott eszébe kétoldalasra nyomtatni. Elvárható lett volna, hogy környezetvédelmi témájú elõadássorozaton erre azért odafigyeljenek.