Új uniós mankót kapnak az önkormányzatok a hulladékpénzek ellenőrzéséhez
Miközben Európa-szerte egyre szigorodnak a hulladékgazdálkodási szabályok, sokszor éppen a települések maradnak magukra a végrehajtás terhével. A LIFE4EPR projekt legfrissebb, decemberi mérföldköve éppen ezen változtatna: egy olyan új módszertant és eszköztárat mutattak be, amely segít a városoknak és régióknak abban, hogy ne csak elszenvedői, hanem irányítói legyenek a „szennyező fizet” elvnek.
Az Európai Unió hulladékpolitikájának alapköve a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR – Extended Producer Responsibility). Ez az a rendszer, amelyben a gyártóknak fizetniük kell a termékeik után keletkező hulladék kezeléséért. Papíron jól hangzik, de a gyakorlatban a helyi önkormányzatok gyakran panaszkodnak: a szemetet nekik kell eltakarítaniuk (vagy megszervezniük az elszállítást), de a finanszírozási rendszerek átláthatatlanok, és a pénz nem mindig fedezi a valós költségeket.
A LIFE4EPR projekt (amelyet az EU LIFE programja finanszíroz) 2025. december 3-án egy fontos bejelentést tett közzé: elkészültek azokkal a hiánypótló útmutatókkal és monitoring eszközökkel, amelyek kifejezetten a helyi hatóságokat erősítik meg ebben a küzdelemben.
Nem elég beszedni a pénzt, látni is kell, hova folyik
A projekt friss beszámolója szerint a legfőbb probléma az információhiány. A települések sokszor nem rendelkeznek pontos adatokkal arról, hogy a területükön mennyi csomagolási hulladék keletkezik valójában, és ezért mennyi pénz járna nekik a gyártóktól vagy a közvetítő szervezetektől.
A most bemutatott eredmények és „legjobb gyakorlatok” gyűjteménye abban segít, hogy:
- Átláthatóbbá tegyék a pénzmozgást: Hogyan ellenőrizhetik az önkormányzatok a gyártói befizetéseket?
- Bővítsék a köröket: Hogyan lehet bevonni az EPR-rendszerbe olyan „problémás” hulladékokat is, mint a matracok, a textíliák vagy a veszélyes háztartási hulladékok, amelyek eddig gyakran illegális lerakókban végezték.
Helyi megoldások kontra központi akarat
A LIFE4EPR projekt különlegessége, hogy a katalán (ARC) és más regionális tapasztalatokra építve a decentralizált, helyi igényekre szabott megoldásokat szorgalmazza. A szakértők szerint ugyanis nincs „egyencsomag”: egy tengerparti turistaparadicsom hulladékproblémája teljesen más, mint egy iparvárosé, így a gyártói felelősségi rendszereknek is rugalmasnak kell lenniük.
Hazai vonatkozás: A koncessziós rendszer tükrében
A hír különösen érdekes a magyarországi helyzet ismeretében. Hazánkban 2023 júliusában indult el az új EPR-rendszer, amely Európában egyedülálló módon egy központosított koncessziós modellre (MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.) épül.
Míg a LIFE4EPR projekt a helyi önkormányzatok szerepének erősítését és az ő közvetlen ellenőrzési jogaikat hangsúlyozza, addig Magyarországon az önkormányzatok szerepe az elmúlt években jelentősen átalakult, jelentősen csökkent a hulladékgazdálkodás szervezésében.
A most bemutatott uniós módszertan azonban a magyar településeknek is hasznos lehet:
- Benchmarking: Összehasonlítási alapot ad arra, hogy a hazai rendszer hatékonysága (költségek vs. visszagyűjtési arányok) hogyan viszonyul a nyugat-európai példákhoz.
- Új hulladékáramok: Mivel 2026-tól az EU-ban kötelező lesz a textíliák külön gyűjtése, a LIFE4EPR textilhulladékra vonatkozó tapasztalatai a magyarországi bevezetésnél is irányadók lehetnek.
Forrás: dontwasteit.hu
