Új típusú olajszennyezés – nem könnyű küzdeni a műanyag szennyezés ellen
A kereskedelmi hajók okozta katasztrófák már nem csak a partokat ellepő olajról szólnak. Az egyre nagyobb és veszélyesebb rakományok miatt a katasztrófák során többféle szennyező anyag kerül a tengerbe, többek között műanyag is. Az Egyesült Nemzetek Szervezete meg nem kapkodja el a jogalkotást ebben a kérdésben.
2021. május 20-án tűz ütött ki az X-Press Pearl nevű szingapúri konténerhajó fedélzetén, amely 18 km-re hajózott Srí Lanka fővárosától, Colombótól. Ez a kínai Zhoushan hajógyárban épített 186 méteres hajó akkoriban a szingapúri X-Express Feeder tulajdonában volt, amely egyike a világ húsz legnagyobb teherhajó-üzemeltetőjének. A tankerhajó, amely addig mindössze négy hónapot töltött a tengeren, 12 napig égett, amíg az indiai és a Srí Lanka-i tűzoltóknak sikerült eloltani a lángokat. Ezután megpróbálták visszavontatni a kikötőbe, hogy megmentsék a rakomány maradékát, de 2021. június 17-én a hajó elsüllyedt 348 tonna nehézolajjal és 50 tonna gázolajjal a fedélzetén. Srí Lanka legnépesebb városával szemben mérgezett a tengerfenék.
Ezzel az esettel egy újfajta olajszennyezés jelent meg, amely a tengerbe került mérgező vegyi anyagok és műanyag szemcsék egyvelege. Ezen anyagok kombinációja olyan kémiai reakciókat hoz létre, amelyek hosszú távon káros hatással vannak az egész ökoszisztémára. A katasztrófák oka: a tengeri áruszállítás fokozatos bővülése és a hajók méretének növekedése.
Az X-Press Pearl 187 tonna ólmot, rezet és alumíniumot, valamint 1486 konténert szállított, amelyek közül 81 veszélyes terméket (1040 tonna szódabikarbónát és 25 tonna salétromsavat) tartalmazott. A fedélzeten volt még 210 tonna metanol, karbamid (műtrágya), 9700 tonna epoxigyanta és egy konténer lítiumion-akkumulátorokkal. 28 konténerben pedig 1680 köbméter ipari műanyag granulátum volt – 84 milliárd 5 mm széles mikrogyöngy, úgynevezett „sellőkönny”.
A gigantikus – a világon valaha látott legnagyobb – pelletáradat ellepte a Srí Lanka-i partokat. Mivel a műanyag biológiailag nem lebomló, a következmények nagyon sokáig érezhetők lesznek. „Van egy akut és egy krónikus fázis; vannak látható és láthatatlan károk” – magyarázza Meththika Vithanage, a colombói Sri Jayewardenepura Egyetem környezetvédelmi szakértője. A modellezés szerint a szennyezés eléri Sri Lanka összes partvidékét, valamint Indonéziát és Malajziát, sőt még Szomáliát is. Az X-Press Pearl fedélzetén szállított konténerek a Srí Lanka-i csomagolóiparhoz kellettek: az alacsony sűrűségű polietilén (LDPE) pelleteket megolvasztva és formába öntve számos kereskedelmi termék, például palackok vagy vékony műanyag zacskók előállítására használják. (Ezek olcsó, nehezen begyűjthető, nehezen újrahasznosítható, főként a déli országokban forgalmazott termékek.)
A tűz alatt a colombóiak tíz napon át több ezer tonna szénhidrogénnel, nitrogén-oxidokkal, finom részecskékkel, dioxinokkal és nehézfémekkel erősen szennyezett levegőt lélegeztek be. Mivel a katasztrófa egybeesett a monszunszezon kezdetével, a felszínre hozatal és a helyreállítási műveletek csak 2021 novemberében kezdődtek meg, majd a következő év esős évszakában maradtak abba. Tavaly februárban a roncs tatját egy nehéz rakomány szállító hajóra emelte a kínai közlekedési minisztériumhoz tartozó Shanghai Salvage Compagny.
A tragédiát egy egyszerű szivárgás okozta: egy tartály salétromsav, amely erős oxidálószer, fémekkel érintkezve robban és képes spontánul meggyulladni üzemanyag, papír vagy fa jelenlétében. Robbanóanyagok és műtrágyák gyártásához használják. Bár a legénység május 11-én észlelte a szivárgást, „speciális felszerelés hiányában” egyetlen kikötő sem volt hajlandó az X-Press Pearl segítségére sietni, így a gudzsaráti Hazira indiai kikötője se, miután a katari Hamad kikötője is megtagadta a sérült konténer kirakodását.
Hogyan is lehetne felsorolni mindazt a kárt, amely a környezetet, a halászokat, a biológiai sokféleséget és a turizmust érte? És a vegyi koktél hosszú távú hatásait?
Kárfelmérés és jogi útra terelés aligha volt elvárható éppen karantén idején egy olyan országban, ahol rekordszintű, 69,8%-os volt az infláció, ahol egy politikai válság zajlott, majd Gotabaya Rajapaksa elnök 2022 júliusában le is mondott, miután elmenekült a tüntetések elől. Egy bátor civil szervezet, több tudós és a hadsereg megpróbálta megtisztítani a partokat a rendelkezésükre álló korlátozott erőforrásokkal. Volt, ahol két méter vastag is volt a mikrogyöngyökből álló réteg, műanyag dűnéket alkotva. 2021 május 25-én következtek be az X-Press Pearl fedélzetén a robbanások, majd konténerek kezdtek a tengerbe borulni. A szemcsék áradata hamarosan olyannyira elöntötte a strandokat, mint például a paradicsomi Sarakkuwa partját, hogy „már nem is lehetett látni a homokot. Nagyon ijesztő volt” – mondja Muditha Katuwawala, a Pearl Protectors környezetvédelmi szervezet alapítója. Tisztításuk Sziszüphosz kínszenvedéséhez hasonló: amit egyik nap megtisztítottak, azt másnapra a dagály és a hullámok újra elárasztották szemcsékkel.
Mivel ezek a katasztrófák a gazdag országoktól távol következnek be, és csak pár közvetlen áldozatot követelnek, a nyugati média alig foglalkozik velük. A tétlenség táplálja „a kollektív vakságot a fenntarthatatlan ökológiai helyzettel szemben”. Bár méreteit tekintve az X-Press Pearl katasztrófája rendkívülinek számít, de koránt sincs szó elszigetelt eseményről. Egy hónappal később, 2021. június 21-én, miután 2000 konténert kirakodtak Colombóban, baleset történt a libériai zászló alatt közlekedő MSC Messina gépházában, amely 38 konténerrel a fedélzetén Szingapúrba tartott. A Srí Lanka partjaitól 480 tengeri mérföldre cirkáló hajó legénységének sikerült eloltania a tüzet, egy tengerész azonban odaveszett. 2020 szeptemberében hasonló baleset történt az MT New Diamond fedélzetén, 38 mérföldnyire Srí Lankától. A tüzet sikerült megfékezni, de egy Fülöp-szigeteki matróz meghalt, és 270 000 tonna, egy indiai finomítóba szánt kuvaiti nyersolaj ömlött a tengerbe.
műanyag pellet szennyezés hal szájában
Az egyre hatalmasabb hajókon a legkisebb zavar is gyorsan katasztrófává válhat.
Átlagosan havonta kétszer jelentenek tűzesetet a kereskedelmi hajók fedélzetén. Így hát logikus, hogy 2012 óta, amikor Hongkongnál 150 tonna granulátum ömlött a tengerbe egyre gyakoribb a műanyag mikrogyöngyök okozta szennyezés. Csak 2020-ban több ilyen jellegű eset is történt: 743 millió mikrogyöngy ömlött a Mississippibe, ismeretlen mennyiség a dél-afrikai partoknál és 13 tonna az Északi-tengerbe egy vihart követően. Ez utóbbi esetben négy hónappal a konténer elvesztése után 700 település volt szennyezett, és csak egy tonna mikrogyöngyöt sikerült begyűjteni. Hasonló szennyezés történt – bár sokkal kisebb méretű – Franciaországban, ahol 2023 eleje óta ugyanez a jelenség észlelhető a Jade partvidékén, Pornic-tól Sables d’Olonne-ig. A nyílt tengeren történő szivárgás megítélése azonban továbbra is ellentmondásos, főleg mivel a nemzetközi szabályozás nem tekinti a műanyagot veszélyes anyagnak, és nem kötelezi a hajótulajdonosokat a tengeren elveszett konténerek bejelentésére. Csak a Csendes-óceánon 2020 októbere és 2021 januárja között 3000 „doboz” veszett el. A Hajózási Világtanács becslése szerint évente átlagosan 1382 konténer vész el a tengerben.
Három év elteltével még mindig az X-Press Pearl esete a legnagyobb ilyen jellegű katasztrófa a tengerészet történetében. Szennyező hatását fokozza a vegyi anyagok veszélyes jellege és a tűz során elégett műanyag granulátum (piroműanyag) mennyisége, amely olyan rákkeltő vegyületeket szabadított fel, mint a benzol és a poliaromás szénhidrogének. Számos Srí Lanka-i, aki a halászatból és part menti munkákból élt, munkanélkülivé lett; másoknak a hálóit és felszerelését rongálták meg a teherhajóról lehullott reagensek. A vegyi szennyezés károsította a korallzátonyokat. Alig egy hónappal a hajótörés után a tengeri állatok tömeges pusztulása már a partra sodort tetemekből is látszott: tucatnyi delfin, hat bálna, több száz repülő skorpióhal és több mint 250 teknős, amelyek páncélja megégett vagy elszíneződött. Élete folyamán a világ minden tengeri teknőse elhalad valamikor a Srí Lanka-i partok mellett. Vithanage professzorasszony szerint valójában ötször annyi állat pusztult el, mint ahányat találtak. Emellett több ezer halat is partra sodort a víz, amelyek gyomra és kopoltyúja tele volt pellettel. A negombói lagúna halakkal teli területén a tenger „ragyogó zölddé” vált: a karbamid felgyorsította az algák növekedését, és eltüntette a Lautréamont versében megénekelt „óceán végtelen kékjét”! A burjánzás megfertőzte és elpusztította a halállományt, és tétlenségre ítélte a halászokat. Az önkéntesek által a strandokon összegyűjtött tömény iszap felmelegítette a gyűjtőedényeket, ami bizonyítja, hogy még mindig zajlottak a kémiai reakciók. A katasztrófa által okozott szennyezés tehát messze meghaladta azt a méretet, mint amely a strandokon összegyűjtött maradványokból látszik.
Hogyan lehetne kivédeni a továbbiakban a partvidékeket és az ökoszisztémákat elpusztító katasztrófákat? A tengeri forgalom növekedése és az óriás tankerek által szállított összetett vegyszerkeverékek miatt sürgős intézkedésekre van szükség, hogy ne legyen újabb X-Press Pearl: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) becslése szerint a tengeren szállított áruk több mint fele potenciálisan káros a környezetre.
Először is a mérgező és veszélyes vegyi anyagok tengeri szállítását szigorúbban kellene szabályozni, merthogy ezek egyre gyakrabban nincsenek is elkülönítve a hajókon se a szénhidrogénektől, se a fém- és faszállítmányoktól. A baleset esetén képződő keveréket nem lehet úgy visszanyerni, mint az olajfoltból származó fűtőolajat: ez a szennyezés nehezebb a víznél, ezért víz alatti rétegeket és mérgező füstfelhőket képez. A problémát a forrásánál kellene kezelni, mégpedig az olajipari termék előállításánál. Idén, május 29. és június 2. között 175 nemzet küldöttei találkoztak Párizsban, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) székhelyén, hogy megpróbálják megállítani a bolygón évente keletkező 350 millió tonna műanyag lavináját: hiszen például csak áprilisban, egy olyan üzemnek az építését kezdte meg a világ vezető olajtermelője, a Saudi Aramco és a TotalEnergies a szaúd-arábiai Al-Jubailban, amely évi egymillió tonna polietilén előállítására képes.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának műanyagszennyezéssel foglalkozó kormányközi tárgyaló bizottsága szerint a 2016-os évi 9-14 millió tonnáról 2040-re évi 23-37 millió tonnára emelkedik.
Mindazonáltal 2022. március 2-án egy olyan „történelmi jelentőségű” határozatot fogadtak el az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének ötödik ülésszakán, amelynek célja egy jogilag kötelező erejű nemzetközi szerződés kidolgozása a műanyag szennyezésről, beleértve a tengerben bekövetkezett szennyezést is. Úgy gondolták, hogy 2024 végéig lezárulnak a tárgyalások, és 2025-re érvénybe is léphet egy globális szerződés. De a párizsi tárgyalásokat folyamatosan hátráltatták az olaj- és gáztermelő és a műanyag termelő országok, amelyek az időhúzás taktikáját vetették be. Végül aztán megbíztak egy kormányközi tárgyalóbizottságot azzal, hogy novemberben Kenyában dolgozza ki a megállapodás első tervezetét. A fejlődő országok, mint a műanyag szennyezés fő áldozatai, azt akarják, hogy az iparosodott országok finanszírozzák a szerződés végrehajtásához szükséges forrásokat.
Amint a Srí Lanka-i katasztrófa is mutatja, a mikro- és nanoműanyag okozta környezeti fenyegetettség általános, mivel a környezetet, a társadalmat, a gazdaságot, az egészséget és az élelmiszerláncot egyaránt érinti. Ha a status quo fennmarad, a vízi ökoszisztémákban lévő műanyag hulladék mennyisége 2040-re csaknem megháromszorozódik. Ahogy Marguerite Yourcenar megjósolta, „semmi, a szél se fogja már megtisztítani a partot”.
A szerző, Mohamed Larbi Bouguerra akadémikus, a Tunéziai Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja Beït Al-Hikma (Karthágó).
Fordította: Drechsler Ágnes
Nyitókép: műanyag pellet szennyezés Srí Lanka tengerpartjánál. kép: ISHARA S. KODIKARA / AFP
forrás: greenfo.hu
