Új módszer segíthet a ruhaneműk újrahasznosításában
A kidobált ruházati termékek kevesebb mint fél százalékát hasznosítjuk újra, ez pedig elképesztően szennyezővé teszi a textil- és divatipart.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni, mi jellemzi az emberiséget, akkor talán azt mondhatnánk, hogy bármiből képesek vagyunk rövid idő alatt szemetet csinálni. Van egy szép, régi mondásunk, amely szerint nem a ruha teszi az embert, azonban ennek ellenére a világ egyik legtöbb hulladékot termelő iparága a divatipar. A fast fashion, vagyis gyorsdivat arról szól, hogy alapvetően silány minőségű, csak kis ideig hordható termékeket vetetnek meg az erre hajlamosakkal, akik aztán annak rendje-módja szerint hamarosan ki is dobják a párszor felvett holmit, és újat vásárolna helyette.
Az így eldobált ruhákból hegy méretű szeméttelepek születnek a világ kevésbé szerencsés gazdasági helyzetű országaiban azzal a címszóval, hogy majd újrahasznosítják őket. Erre azonban nem kerül sor, mert nem áll rendelkezésre hozzá megfelelő technológia, illetve nincs olyan motiváció sem, mint az elektronikai hulladék esetében a nemesfémek kinyerése.
Az újrahasznosítás korlátját leginkább az jelenti, hogy a textíliákat különféle anyagok keverékéből állítják elő. Eddig nem létezett olyan módszer, amellyel például a pamutszál és a műszál elkülöníthetők voltak egy ilyen kevert szálas anyagból (ami ma már a ruhaneműk igen jelentős részét képezi). Egy újonnan, a Science Advances folyóiratban bemutatott módszer azonban gyökeresen megváltoztathatja ezt.
A jelenleg használt mechanikai lebontás módszereivel rövidebb rostokat kapunk, amelyekből már nem lehet ruhaneműt előállítani, csak például szigetelőanyagot vagy törlőrongyot. A kutatócsoport olyan kémiai eljárást dolgozott ki, amelynek segítségével elválasztható a pamut és a vele kevert műszál, a műszál anyagának lebontása útján.
A módszerrel mindössze 15 perc alatt alkotóelemeire lehet bontani a polimereket. Ez az úgynevezett mikrohullám segítségével végzett glikolízis, amelyhez olcsó cink-oxidot használnak katalizátorként. Ez valami olyasmi, mint amikor egy régi falat lebontva annak eredeti tégláit kinyerjük – ezekből aztán bármikor lehet újabb falat építeni.
Az eredmény a kevert textilek esetében a megmaradt pamutszálakból álló „váz”, valamint a róla leoldott műszálak összetevőit tartalmazó por. A legnagyobb előrelépést a folyamat gyorsasága jelenti, ez olcsóvá is teszi.
A kutatók különféle összetételi arányú textilekkel is végeztek kísérleteket, és akkor is sikerrel jártak, ha nem volt előzetesen ismert az anyag összetétele. Ami akadályt jelentett, az bizonyos festékanyagok, tűzállóvá vagy UV-ellenállóvá tett műszálak voltak, ezekből a módszer kevesebb alapanyagot tudott kinyerni. A kutatók azonban abban bíznak, hogy a módszer továbbfejlesztésével majd a textilhulladék akár 80 százaléka is újrahasznosítható lehet a későbbiekben.
Mivel ez még igencsak a jövő zenéje, ezért továbbra is az a célszerű, hogy az ember nem részesíti előnyben az eldobható divatcikkeket, hanem tartós használatra alkalmas ruhaneműket vásárol.
Forrás: ng.24.hu
