A tiszai szeméttengerre a történelmi Lembergben találtunk megoldást

  • 2022. január 07.
  • Viktor
Szerző: 

Van Ukrajnában egy 800 ezres történelmi város, amelynek legmagasabb pontja egy szemétdomb. Ezzel a szöveggel fel lehetne építeni a katasztrófaturizmust Lvivben, valójában egy ígéretes rekultivációs helyszínről van szó, ahol a tervek szerint néhány év múlva vonzó park lesz, és a város egy fenntarhatóan gazdaságos és környezetbarát hulladékkezelő rendszert is kap. A megoldás példa lehet Kárpátaljának is, ahol rendezett hulladékfeldolgozás nélkül biztosan jön szemét Magyarország felé. Tervek már vannak a problémára – amelyek megoldására nagyrészt az EU-tól vár forrásokat Ukrajna. Az 1,2 millió lakosú térség vezetése szerint hulladékfeldolgozók felépítése 2030-ig 100 millió euróból megoldható, utána piaci alapon önfenntartó lenne a rendszer. A szakma az üzleti modellt illetően pesszimistább, de mérsékelt költségvetési kiegészítés mellett valóban működhet a dolog – és mindenképpen megéri, ha a folyószennyezés megszűnését is belekalkuláljuk.

A Tisza még biztosan hoz műanyagot Ukrajna felől, de Kárpátalja vezetése szerint nagyon pontos terveik vannak arra, hogy a plasztikfolyóból néhány éven belül tiszta Tisza legyen. A hulladék útját a folyó forrásától a határig 2021 tavaszán videóban mutattuk be, ám ahhoz, hogy a kommunális hulladék ne kerüljön a folyóba, nemcsak a Tisza mentén kell megoldani a hulladék kezelését, hanem jóval szélesebb területen, a Kárpátalján és azon túl is.

Méghozzá gyorsan: Kárpátalja legnagyobb városában például már csak egy-két évig lesznek képesek helyben lerakni a kommunális hulladékot. A 115 ezres Ungvár 20 kilométerre fekszik a Tiszától, de félő, hogy ha nem lesz megoldott a hulladék lerakása és feldolgozása, akkor a szemét egy része szintén a folyóban köthet ki.

„Húsz éve még abból állt a hulladék begyűjtése, hogy a házak előtt elgurult egy teherautó, dudált, az emberek kiszaladtak a vödreikkel, és a platóra öntötték a szemetet” – adott szemléletes képet a kezdetekről Kárpátalja megyei tanácsának elnöke. Volodimir Csubirko csak november végén került a posztjára – másodszor tölti be –, de a hulladékkezelés átalakításával már bő tíz éve foglalkozik.

A korábban osztrák, jelenleg cseh tulajdonban lévő AVE hulladékkezelő is az ő közbenjárásával jött Kárpátaljára. „Azt akartuk megmutatni, hogy igenis lehet piaci alapon szemétszállítást végezni Kárpátalján.” Ez azonban csak részben sikerült: Kárpátalja déli részében, a kevésbé hegyes területen, ahol a 115 ezres Ungvár, a 110 ezres Munkács, a 80 ezres Huszt, a 60 ezres Nagyszőlős és a 44 ezres Beregszász is fekszik, piaci alapon működik a hulladék begyűjtése, háztartásonként nagyjából havi 90 hrivnyáért – 1100 forintért. (A szemét döntő része így is egyszerűen a telítődő és egyébként sem megnyugtatóan kezelt hulladéklerakókba jut, a kulcs a feldolgozás kiépítése lenne.)

A begyűjtés itt legalább működik, ugyanez azonban a nehezebben elérhető, hegyvidéken fekvő északi, ráadásul kevésbé népes településeken háromszor ennyiért sem kifizetődő, így magáncégek nem is vállalják a feladatot. A járműállományra is kellene legalább hétmillió euró – 2,5 milliárd forint –, és a begyűjtést is dotálni kellene, mert a 250–300 hrivnyás havi díj (egy hrivnya 12 forint) túl sok lenne az ott egyébként is kevesebbet kereső háztartások többségének.

„Én itt élek, kész vagyok a szemetet felelősen elhelyezni, de ehhez kiépített infrastruktúra kell. Vannak is eredményeink, de az, hogy a folyón még mindig folyik le szemét, az szégyen” – mondta Csubirko.

Ez az önkritikus hivatali hozzáállás nem ritka Kárpátalján, amikor a Tiszába kerülő lakossági hulladékról van szó. Azt sem lehet mondani, hogy a problémát kisebbítenék a hivatalnokok. Igaz, ezzel főként nem is Kijev felé lobbiznak a probléma megoldásához szükséges forrásokért, hanem az EU és részben Magyarország felé.

Ha a cikk folytatását is elolvasnád, akkor ide kattintva megteheted.

Forrás: telex.hu