A szelektív hulladékgyűjtés leggyakoribb akadályai
Sok tévhit kering a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, és számos akadályba ütközhetnek azok, akik környezettudatos módon szeretnének eljárni - a hvg.hu újságírója, Gonda Gréta a Humusz munkatársát kérdezte a témában.
Egyre több embert érint a klímaszorongás, ami előnyökkel is jár: sokak már nem csak beszélnek a környezettudatosságról, de tesznek is egy élhetőbb környezetért, például szelektíven gyűjtik a hulladékot. A hvg.hu utánajárt annak, hogy mennyire „bonyolult” ma környezettudatosnak lenni, és milyen akadályokba ütköznek azok, akik szelektíven gyűjtenék a hulladékot.
A hulladék szelektív gyűjtésének rendszere aránylag jól kiépült Magyarországon: a papír-, a műanyag és a fémhulladék különgyűjtésére többnyire létezik megoldás a magyar háztartásokban – mondta el a hvg.hu-nak Szabó György, a Humusz Szövetség nulla hulladék programvezetője. Azonban bizonyos akadályokba ütközhetnek azok, akik szelektíven szeretnék gyűjteni a hulladékot az otthonukban. „Például ilyen akadály az, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen típusú műanyagokat tehetnek az erre kijelölt kukába. Ám ha tudják, akkor sem biztos, hogy az adott csomagoláson szerepel a műanyag típusát jelölő szám vagy betűkód.”
Hasonlóan, tipikus probléma az, hogy továbbra sem megoldott az üveghulladék és a konyhai szerves hulladék házhoz menő szelektív begyűjtése. „Utóbbi mennyiségét komposztálással lehet nagyban csökkenteni, előbbi esetében pedig az utcai hulladékszigetek felkeresése, illetve betétdíjas termék esetén a boltban történő visszaváltás jelent megoldást” – mondta el Szabó György.
Sokan rosszul gyűjtenek szelektíven hulladékot
A Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. kommunikációs igazgatósága a lapunk megkeresésére közölte, hogy a szelektív gyűjtésben a legnagyobb problémát a kevert csomagolási hulladék (sárga tetejű edények) gyűjtése jelenti a szervezet számára:
Ezekbe a tartályokba műanyag, fém és italoskarton (TETRAPAK) csomagolási hulladék helyezhető el, de sajnos számos, nem csomagolási műanyag és fémhulladék is bele kerül: 55–60 százaléka oda nem való „idegen anyag”. Ezek jellemzően a háztartásokban keletkező anyagok, például műanyag használati tárgyak, bútorok, vagy háztartási berendezések tartozékai, alkatrészei, játékok. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ide csak csomagolási hulladékot várunk.
Az idén januártól életbe lépő változás hatására egyébként a vegyes papírgyűjtőbe jóval kevesebb (2–4 százalék) szennyezőanyagot tartalmazó papírt dobnak az emberek.
Budapesten begyűjtött szelektív hulladék mennyisége 2021-ben (kg)
Házhoz menő: 44 074 148
Gyűjtősziget: 6 649 360
Hulladékudvar: 6 688 286
Forrás: Budapesti Közművek Nonprofit Zrt.
További jellemző probléma, hogy a szelektív edényekbe helyezett hulladék sok esetben pl. ételmaradékkal, zsírral szennyezett, vagy a palackok bizonytalan eredetű folyadékokat tartalmaznak. Példa erre az olajos pizzás doboz, amely esetében akkor járunk el helyesen, ha a szennyezett részt a kommunális edénybe, míg a tiszta részt a papír gyűjtőbe helyezzük.
A leginkább ökotudatos megoldás az, ha nem termelünk hulladékot
A Humusz Szövetség programvezetője szerint az egyik leggyakoribb tévhit az, hogy a szelektív gyűjtés a legjobb dolog, ami a hulladékkal történhet: „a hulladékhierarchia szerint az újrafeldolgozás – vagy közkeletű nevén az újrahasznosítás – a sorban csak a harmadik lépcső, azt az újrahasználat és hulladékmegelőzés is megelőzi. A leginkább ökotudatos döntés tehát a hulladék keletkezésének megelőzése, valamint az újrahasználat és az újrahasználatra történő előkészítés (javíttatás, szervizelés).”
Szintén gyakori tévhit, hogy a szelektíven gyűjtött anyagok minden esetben újrafeldolgozásra kerülnek: „a műanyagok esetében például egyrészt nem minden típus újrahasznosítására létezik piacképes technológiai megoldás, másrészt hiába lehet egy anyagot újrafeldolgozni, ha nincs hozzá szelektív gyűjtési hálózat és kiépített infrastruktúra.” Szintén fontos szempont, hogy hiába gyűjtik be a szelektív hulladékot, ha a begyűjtés előtt/alatt az anyag annyira szennyeződik, hogy nem lehet már újrafeldolgozni.
A műanyagok esetében a szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy az nem korlátlanul újrafeldolgozható minőségvesztés nélkül.
Becslések szerint a valaha legyártott műanyagok mindössze 9 százaléka került újrahasznosításra, és csupán 2 százalékban nem történt minőségvesztés, ráadásul jellemzően ezekben az esetekben is szükséges a nem újrahasznosított műanyag hozzáadása.
Külföldről lehetne a jó példákat átvenni
A kerti zöldhulladék elszállíttatása is sok helyen nem megoldott, problémás, főleg a vidéki háztartásoknál.
Rendszeresen jelzik felénk, hogy egy-egy vidéki helyszínen egyszerűen nem működik a zöldhulladék elszállítása. De a fővárosban sem ideális a helyzet – a lakosok által bezsákolt és az FKF által begyűjtött kerti zöldhulladék sajnos jelenleg nem komposztálásra, hanem égetésre kerül.
– mondta el Szabó György, aki azonban kiemelte, hogy más városokban a biohulladék szelektív gyűjtése már kifejezetten jól megoldott, így például Milánóban is. „Nagyon hasznos lenne átvenni az ehhez hasonló jó gyakorlatokat, amivel a háztartásokban keletkező, hasznosításra nem kerülő (égetőbe vagy lerakóba kerülő) hulladék mennyisége minimálisra csökkenhetne.”
Hasznos a közösségi összefogás, de hosszú távon szükség lenne a szabályozási környezet átalakítására
A komposztálás népszerűsége látványosan nő, az utóbbi években egyre több közösségi komposztot alakítanak ki Budapesten, ezek jellemzően alulról jövő kezdeményezésként indulnak – mondta el Szabó György.
Hozzátette, a komposztálás iránt egyre többen érdeklődnek, ezért a Főkert is segítséget nyújt a telepítésben és a Humusz Szövetség is rendszeresen szervez a komposztálással kapcsolatos képzéseket, előadásokat és ad információkat arról, hogy miként érdemes a lakóközösséggel összefogni, valamint hogyan kell a komposztpontot működtetni. Szabó György szerint azonban hosszú távon szükség lenne a szabályozási környezet átalakítására, nem elég arra hagyatkozni, hogy kicsiben oldják meg a problémát a közösségek.
forrás: hvg.hu
