Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A salétromsav incidens

  • 2009. augusztus 05.
  • szerk
Szerző: 

„A lakosságot helikopterről értesítették, hogy zárkózzanak be otthonaikba.” Killamarsh egy kis angliai település, Derbyshire-ben. John Moran, a helyi civil szervezet sajtófelelőse levelet írt egy másik angliai település lakóinak, kérvén őket, hogy próbálják meg megakadályozni a lakóhelyükön tervezett veszélyes hulladék égető felépültét. Érvelésében nem idézett tudományos eredményeket, egyszerűen csak elmesélte saját életüket. Szuhi Attila írása.

„A történet, amit elmesélni készülök, arról szól milyen nap, mint nap mérgező füstfelhőben élni, milyen amikor mérgező anyagok párolognak a csatornákból. Milyen, amikor nem lehet leülni a kertben, amikor nem lehet kerti mulatságot rendezni, amikor nem lehet egy nyári éjszaka ablakot nyitni. Mesélhetnék az iskolás gyermekeinkről, akiknek 46%-a asztmás, mesélhetnék olyan falusiakról, akik rákos megbetegedésekről suttognak. De nem ezt teszem. Inkább elmesélem az utolsó sokkot, ami mindent megváltoztatott.

 

 

A SARP UK veszélyes hulladékégető telephelyén 1998 május 14.-én 17 óra 45 perckor egy salétromsavat tartalmazó tartály megrepedt, és nitrózus gázok narancs színű felhőt formálva felszálltak a levegőbe. A gázfelhő természetesen mérgező volt. Olyan gyorsan történt minden, és az égető olyan közel feküdt a lakott részekhez, hogy a kitelepítésre már nem volt idő. A lakosságot helikopterről értesítették, hogy zárkózzanak be otthonaikba. Bár halálos áldozata nem volt a balesetnek, köszönhetően annak, hogy az emberek gyorsan bezárkóztak házaikba, a kívül rekedt háziállatok egy jelentős része elpusztul.

 

Az eset után a kedélyek még le sem nyugodtak, amikor két héttel a történtek után újta megismétlődtek az események, és újabb salétromsav felhő szállt fel az égetőtől és közelített a település irányába. Szerencsére ezúttal kevesebb anyag jutott a környezetbe.

 

A események azonban nem előzmények nélküliek. 1986-ban aeroszolos kannák robbantak fel, tüzet okozva. 16 helyi lakost kellett kórházba szállítani. 1988-ban letartóztattak egy munkást, aki illegálisan ásott el veszélyes hulladékot a telepen. 1989-ben több száz gyereket tereltek be az iskola épületébe, amikor a tanítónők egy „aggasztó felhőre” lettek figyelmesek. Az iskola alig 100 yardra van a teleptől.

 

A helyi lakosok létrehozták a RASP nevű szervezetet, és aktív kampányba kezdtek. Kiderítették hogy csak 1996-ban az üzem 8000%-kal több szennyezőanyagot bocsátott ki, mint szabad lett volna. Szembesülnünk kellett azzal, hogy a Környezetvédelmi Hatóság nem minket véd. Ahányszor bejelentést tettünk mindig az volt a válasz, hogy minden rendben van. Ezt követően éjjel nappal ott ültünk a Környezetvédelmi Hatóság épülete előtt. Nem eredménytelenül: az égetőt végül 1999 november 8-án bezárták.”

 

Az égetőt üzemeltető cég a SARP UK ugyanabba a cégcsoportba tartozik, amelybe a dorogi égetőt üzemeltető ONYX. Éppen öt éve annak, hogy a dorogi veszélyes hulladékégetőben egy tartály meghibásodása 50 m3 folyékony veszélyes hulladék került a környezetbe és onnan a Dunába elszennyezvén 50 ezer ember ivóvizét. Négy évvel ezelőtt mindez újra megtörtént. Idén pedig egy az égetőben történt robbanás rázta fel a dorogi kedélyeket.

 

Vajon miért engedjük hogy mindez újra és újra megtörténjen?

 

Forrás: John Moran

 

 

 

 

A hulladékgazdálkodástól a fenntarthatóság felé: társadalmi részvétel a környezetpolitikai stratégiáktól a helyi "nulla hulladék" kezdeményezésekig c. pályázati programot támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia,az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

 

kisnorveg_4_egyben