Nyílt levél az Aldinak, a Lidlnek és a Sparnak: legyenek pálmaolajmentes polcok
Nyílt levelet írt a TVE a Szókimondóka készségfejlesztő programmal, a Humusz Szövetséggel, a Jane Goodall Intézettel és a Felelős Gasztrohőssel az Aldinak, Sparnak, Lidlnek, felszólítva őket arra, hogy árulják külön polcokon a pálmaolajmentes termékeiket, így állva ki az esőerdők irtása ellen.
Vajon el tudunk képzelni egy olyan világot, ahol a gyermekeinknek majd el kell magyaráznunk, hogy milyen is volt az elefánt vagy az orrszarvú? Hogyan néztek ki a gorillák Ugandában, a tigrisek Szibériában vagy az orangutánok Borneó szigetén? Mert sajnos a környezet károsításával, az esőerdők irtásával, a vadvilág természetes élőhelyének pusztításával és az illegális állatkereskedelem elharapódzásával megállíthatatlanul efelé haladunk.
Malajzia elvesztette esőerdőinek háromnegyedét
Ha megnézzük Borneó térképét, szinte nem találunk olyan természetvédelmi területet, ami ne lenne veszélyeztetett az olajtársaságok tevékenysége miatt. Az 1950-es, 60-as években szinte senkinek nem volt pénze, a politikusok ugyanolyan nincstelenek voltak, mint a szavazópolgárok. Hogy bevételhez jussanak, és képesek legyenek biztosítani az egyre növekvő népesség ellátást, el kellett dönteniük, hol lehet a tartományban mezőgazdasági területeket kialakítani, így felosztották Borneót aszerint, hogy mennyire gazdag a földje. Amint ez megtörtént, az esőerdők mintegy 30%-át azonnal az agrárszektor alá vonták, és emellett 99 évre bérbe adták egy részét az olajpálma ültetvény társaságoknak. Abban az időben senki nem beszélt az esőerdők kivágásának negatív hatásairól, vagy a biodiverzitás megőrzésének fontosságáról, senki nem tudta, milyen károkat fog okozni a pusztítás az ökoszisztémában, egyszerűen kellett a föld az emberek etetéséhez.
A legtöbb vadállat teljesen kiszorult eredeti lakóhelyéről, és elvándorolt, megjelent az ember-állat konfliktus, az ültetvényeken felbukkanó elefántokat sok helyen a mai napig tömegesen mérgezik meg.
A pálmaültetvényeken még rosszabb a helyzet, az ott dolgozók kutyákkal üldöztetik az orangutánokat, minden elejtett darabért ugyanis tizenkét amerikai dollárt (körülbelül háromezer forintot) kapnak az ültetvény tulajdonosától. A hátrahagyott, egészséges fiatal kölyköket pedig eladják az illegális vadkereskedőknek. Ahhoz, hogy egy csecsemőt élve elkapjanak, akár tíz felnőttet is lemészárolnak. Egyikük megöli az anyát, a másik az apát, aztán jöhet a klán többi tagja. Miután a kölyök fogságba került, a jól szervezett bűnhálózaton keresztül megkezdődik a külföldre csempészése, ami az orvvadászoktól kiindulva a dzsungelközvetítőkön át terjed, akik hamis kiviteli engedélyeket szereznek, megszervezik a szállítást, és eljuttatják a kölyköket a lánc végén álló gazdag ázsiai vásárlókhoz.
Csupán a 80-as 90-es években ismerték fel a maláj természettudósok, hogy a föld, a növényzet, az állatok mind-mind összefüggésben állnak egymással az adott terület egészséges ökoszisztémájának fenntartása érdekében, de akkor már késő volt. Ma Malajzia és Indonézia adja a világ pálmaolaj termelésének 85%-át, melynek ára a vadvilág természetes élőhelyének összezsugorodása mellett napi 6 orangután elvesztése is. A borneói orangutánból ma már csak 104 700 él, míg a szumátraiból mindössze 7500.
Mire jó a pálmaolaj?
A pálmaolaj népszerűségét sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti, adalékanyagként, stabilizátorként, sokszor egyszerűen növényi olajként feltüntetve szinte minden élelmiszerben (csokoládék, öntetek, tészták, kekszek) találkozhatunk vele, de a kozmetikumok kedvelt alapja illetve biodízel is. Egészen mostanáig a nagyobb olajtársaságok és a politikusok az esőerdők kivágását és ezzel egyetemben a vadállatok elvesztését, a környezet kiárusítását a gazdasági felemelkedés szükséges áldozataként kezelték. De valójában az erdőirtás és az olajpálma-termesztés csak elmélyíti a térség szegénységét: a folyók kiszáradása és a földek feldarabolása visszafordíthatatlanná válik. Az újonnan megjelenő ültetvények nemcsak az orangutánok természetes élőhelyeit veszélyeztetik, de a helyi lakosságét is, akiktől a vállalatok nemegyszer erőszakkal szerzik meg a számukra fontos területeket.
Malajziában és Indonéziában ma egyre nő azoknak az elszánt fiataloknak a száma, akik az életüket kockáztatják az orangutánok megmentéséért, szembeszállva nemcsak az orvvadászokkal, de az esőerdőket irtó több milliárd dolláros iparággal, az olajpálma-termelő társaságokkal is.
Mondj NEMET a pálmaolajra!
Nemcsak világszerte, de már Magyarországon is egyre több zöld szervezet próbálja meg felhívni a figyelmünket a túlzott pálmaolaj fogyasztás negatív hatásaira illetve az ezzel összefüggő vadvilág pusztulására.
A magyarországi Jane Goodall Intézet tematikus Facebook csoportjában a Mondj NEMET a Pálmaolajra! oldalon például rengeteg információhoz juthat bárki ebben a témában.
Ahogy Kádár András, az intézet ügyvezetője és Burzuk Tímea főemlős gondozó magyarázzák, a pálmaolaj sokoldalú felhasználhatósága ellenére a legkárosabb növény, mert egy rendkívül gazdag ökoszisztémát számolnak fel, hogy helyette monokultúrás növénytermesztés folyjon. Ráadásul az előállításához Európában már betiltott vegyszereket is használhatnak az ázsiai gyárak, mivel az ellenőrzés ott kevésbé szigorú, mint az EU-ban. Arról pedig nem beszélve, hogy az így nyert földterület csupán néhány évig használható, hisz a talaj utána kimerül, újabb területeken kell az erdőt kiirtani, ha az ültetvény tulajdonosai fenn akarják tartani a termelést.
Az erdőirtást sokszor égetéssel végzik, ami azon túl, hogy etikailag számos kivetnivalót hagy maga után, rendkívül káros a környező lakosságra, az élővilágra, sőt a földi klímára is. Az esőerdők haszna nagyon sokrétű: széndioxidot vonnak ki a légkörből és oxigént termelnek, nem véletlenül hívjuk a "Föld tüdejének" őket. Élőviláguk rendkívül gazdag, az őslakosok pedig élelemért, gyógyszerért járnak be az erdőbe, életük függhet ettől az ökoszisztémától.
Sivatagi területeket ugyanakkor vissza lehetne hozni a termelésbe pálmaolaj ültetvényekkel, ám ettől jóval fontosabb, hogy a helyi terményeket részesítsük előnyben és ne a világ másik felén termett élelmiszerekkel táplálkozzunk.
Helyettesíthető-e a pálmaolaj, és ha igen, mivel?
Nem egy nemzetközi környezetvédő aggálya az, hogy ha az olcsó pálmaolajat kivonjuk a piacról, vajon egy újabb „szuper” növényi olaj megjelenésével nem okozunk-e még nagyobb károkat a biodiverzitasban, nem kell-e újabb vagy nagyobb területeket kiirtani termesztésük érdekében?
Burzuk Tímea válasza erre igencsak reális. A megoldás az, hogy elsősorban helyi termesztésű olajokkal kell a pálmaolajat kiváltani, ami Európában a napraforgó, repce, kukorica. Ezek azok az olajak, amiket a pálmaolaj megjelenése előtt évszázadok óta használunk. Így nemcsak a mi kontinensünkön őshonos élelmiszer kerülne újra előtérbe, de az olajnak nem is kellene utazna annyit Ázsiából, mint most, mert a szállítás ökológiai lábnyoma is igen nagy.
Ami minket illet, mi is sokat tehetünk Magyarországról az esőerdők megóvása érdekében. Csupán egy kicsivel több időt kell szentelnünk a vásárlásra, hogy megnézzük az összetevők közt, vajon tartalmaz-e kekszünk pálmaolajat, és ha igen, akkor keressünk egy olyan terméket, amiben nincsen. Persze itt is vannak fokozatok, mert nem lehet mindennek az alternatíváját megtalálni.
Az is sokat segít, ha piacon helyi termelőktől vagy a nagyáruházakban magyar gazdáktól vásárolunk idény gyümölcsöket. A műanyag zacskók használatát is igen könnyű visszaszorítani, nem egy boltba magunkkal vihetjük a saját szatyrainkat, létezik már gyümölcsháló vagy papírzacskó is.
Szintén minden fogyasztási cikkből van már lebomló, ökológiai változat, amik alig drágábbak, mint a megszokott termékeink: mosószer, tisztítószerek, mosogatószerek, az internete,n illetve a magazinokban pedig számos tippet találni már a hulladékmentes élethez. Az is fontos, hogy milyen szellemben neveljük gyermekeinket, a növények gondozásába például már egész fiatalon be lehet őket vonni, s nem fog nekik sem problémát okozni, ha csak olyan csokit vehetünk, amiben nincs pálmaolaj, ha megértik az összefüggéseket. A szelektív hulladékgyűjtésben is részt vehetnek, a családi kirándulások pedig remek alkalmat adnak arra, hogy élő kapcsolatuk legyen a természettel és persze egymással is.
Magyar üzletláncok bevonása a pálmaolaj elleni harcba
Annak érdekében, hogy minél több átlag vásárló értesüljön a pálmaolaj-használat káros környezeti hatásairól és tudatosabb döntést tudjon hozni vásárlásai alkalmával, SzóKiMondóka kampányt indított a Jane Goodall Intézet a Tudatos Vásárlók Egyesülete és a Humusz Szövetség bevonásával. A kampány során üzletláncok figyelmét hívják fel a pálmaolaj veszélyeire, és arra kérik őket, hogy azokat a feldolgozott élelmiszereket és kozmetikumokat, amelyekben nincsen pálmaolaj, boltjaikban egy külön polcra tegyék. Ehhez egy plakátot kapnak, amit a polc fölé kihelyezhetnek a vásárlók tájékoztatására - hiszen érthető módon sokan vannak, akiknek nincs ideje minden egyes vásárlás alkalmával az összes összetevőt végigböngészni, így kedvenc boltjaik tudnak nekik segíteni a helyes vásárlási döntések meghozatalában.
A kampány következő állomása egy mesekönyv megjelenése lesz, ami az élelmiszerek útvesztőiben próbál a családoknak segíteni és többek közt a pálmaolaj veszélyeire is felhívja a figyelmet. A mesekönyv a SzóKiMondó Ökomesék sorozat második részeként jelenik majd meg.
A Jane Goodall Intézethez hasonló kezdeményezések nyomán csak bízni lehet abban, hogy a felvilágosító programok végre elindítják a vásárlók körében is a pálmaolaj bojkottot, és mindannyian vesszük a fáradságot, hogy megnézzük azoknak a termékeknek az összetevőit, amelyeket nap mint megvásárolunk. Néhány perccel több időzés a boltokban igazán nem sok az orangutánok és Borneó különleges növény – és állatvilágának a megőrzéséért.
