A negyedik emeleti gang, ahol a természet átvette az irányítást

A permakultúrás gazdálkodás az elmúlt években világszerte egyre népszerűbb lett, és lassan Magyarországon is terjedni kezdett, de azért elsősorban vidéki telkeken és udvarokon lehet belefutni. A szemlélet megalkotójának az ausztrál Bill Mollisont tartják, aki Lőrinczi István elmondása szerint már az ötvenes években felismerte, hogy a mezőgazdaság akkori formái nem lesznek hosszabb távon fenntarthatóak, és egy új modellre lesz szükség. Ebből nőtt ki a permakultúra, ami mára jóval komplexebb elméletté vált. 

„A permakultúra alapvetően egy tervezési módszert jelent, melyben olyan ökoszisztémát állítasz össze, ami a természettel való együttműködésen alakpul: elkezd benne együttműködni az állatvilág, a föld, a növények, a klíma, és valamilyen szinten a legtöbb munkát át is veszik az embertől. Régi permakultúrás mondás, hogy a legnagyobb feladat a szüretelés” – mondja el Lőrinczi, aki hozzáteszi azt is, hogy persze, ez csak egy idő után lesz igaz, a tervezéssel járó munkát nem lehet megspórolni.

Mint meséli, a permakultúra egyik központi felismerése, hogy a természetből kell bevonni a tudást: a permakultúrás gazdálkodás során mindig a diverzitásra törekednek, mert abból lesz a stabilitás, abból pedig a hozam. Emellett Lőrinczi elmondása szerint van három olyan alapelv is, amit ha nem tartasz be, nem fog működni a rendszered: 

• viseld gondját a Föld bioszférájának
• viseld gondját az embereknek
• és a méltányos megosztás, azaz önmaguknak szabjunk önként vállalt korlátokat, a felesleget pedig forgassuk vissza, lehetőleg oda, ahonnan kivettük. 

Ez utóbbi szempont már megjelenik abban is, hogy a növények leszáradt leveleit vagy az elfogyasztott reteknek a zöldjét nem dobjuk ki, hanem visszarakjuk a cellába, hogy abból a tápanyagból, ami a földben benne volt, csak annyit vegyünk ki, amennyit ténylegesen elfogyasztottunk. 

Lőrinczi több mint 15 éve foglalkozik vállalati csapatépítéssel, és az országban elsőként emelték be ezekbe a fenntarthatósági ismeretterjesztést. A permakultúra fogalmával több mint egy évtizede találkozott először, de csak az elmúlt évben mélyült el benne: elvégzett egy permakultúra tervezői képzést az Életfánál, azóta pedig elindítottak egy mentorprogramot a terület egyik legismertebb hazai szakértőjével, Márkuly Istvánnal. 

A képzése során persze még vidéki telkekre terveztek permakultúrás modelleket, de Lőrinczi elmondása szerint a tervezés maga nem sokban különbözött a gangos megoldásnál sem. Ugyanúgy fel kellett térképeznie a helyszínt, összeírni a környező növényvilágot, felmérni az állatvilágot, számolni a klímával és a mikroklímával, végiggondolni a tájolást, elemezni az elmúlt évek meteorológiai adatait. Fontos szempont a növénytársítás kérdése is: vannak növények, melyek remekül megférnek egymás mellett, míg vannak kombinációk, ahol mindkét fél megsínyli az együttélést. 

A gangkert megépítésével elsősorban saját és családja élelmiszer-biztonságának egy részét akarta megoldani, illetve az egészséges életmódjuk támogatását kívánta elérni, ezért a tervezés egyik fázisa arról szólt, hogy összeírta, nagyjából milyen élelmiszereket fogyasztanak egy-egy hónap során, és ezeket honnan szerzik be. Mint Lőrinczi mesélte, ez még akkor is tanulságos tapasztalat lehet bárki számára, ha utána nem épít magának kertet, mert így sokkal pontosabb képünk lehet arról, hogy mi jut be a szervezetünkbe, és ha elkezdünk tápanyagokban gondolkodni, akkor hamar megtanulhatjuk, hogy mit milyen egészségesebb alternatívákkal lehet leváltani. 

A gang persze eleve hozott korlátokat magával: a földterületeket például úgy kellett kialakítani, hogy ezzel ne zavarja a szomszédokat. Lőrinczi végül hat négyzetméternyi földterületen ültetett, és előzetes számításai szerint idén 200 kilogrammnyi terményt takaríthat majd be. Az ötvenféle elvetett növényfaj között vannak ehető zöldségnövények: többféle paradicsom, többféle retek, háromféle cukkini, kétféle uborka, de jutott hely folyton termő eperfajtáknak, illetve a szeder ültetésével is megpróbálkozott.

És mivel ez egy beporzóbarát kert, virágok és két méhecskehotel várja a rovarokat, egyelőre teljes sikerrel: hiába a negyedik emelet, már három-négyféle méhecskefaj, illetve egy darázsfaj is felbukkant itt, egy szenderlepke pedig rendszeresen visszatérő vendége lett a kertnek. Ami pedig még váratlanabb élmény volt Lőrinczi számára, hogy egyik nap egy szöcske is megjelent a gang párkányán. 

A gangkert egyik legfontosabb eleme az úgynevezett Wicking-ágyás, amit Lőrinczi egy barátjával közösen épített meg, és melyet a világ legtakarékosabb magaságyásának szokás tartani. A belső csőrendszerrel megépített, részben tófóliával kibélelt ágyásba folyami kavics, homok, erős komposztos talaj, trágyagiliszta, termőföld és mulcs is került, az eredmény pedig egy kevés öntözést igénylő, és a folyamatos komposztutántöltés révén nagyon termékeny rendszer lesz, amit Lőrinczi szerint mutatnak az elültetett tökfélék levelei is, melyek között akadt, amelyik 35 centiméteresre nőtt meg.

A minikertben helyet kapott két apró dézsató is, melyek mára megteltek élettel, és melyek több növény folyamatos öntözéséért felelnek: Lőrinczi úgy építette meg a rendszerét, hogy napelemekkel vezérelt búvárszivattyúk naponta kétszer vesznek fel vizet a dézsatavakból, majd a víz az ereszcsatornákból épített, a rizsteraszok modelljét másoló polcokon végigfolyik, megöntözve az ott elhelyezett cserepek kifúrt alját, a maradék víz pedig visszajut a dézsatavakba. Mint mesélte, a tervezésnél fontos szempont volt a számára, hogy a rendszerhez maximum hetente csak egyszer kelljen hozzányúlnia, és ezt ezzel a csatornarendszerrel sikerült is elérnie, ottjártunkkor voltak növények, melyeket épp 11 nap után locsolt először kézzel. 

Lőrinczi elmondása szerint felmerült az is, hogy az esővizet fogja be a rendszerbe, de sajnos kiderült, hogy ez jó eséllyel belemosná a háztetőn lévő szennyeződéseket a földekbe, így végül ezt nem építette ki. Most azon gondolkozik, hogy a klímának a vizét vezesse majd be a rendszerbe. A kertet márciusban kezdte el építeni, a növények többségét magként vetette el, csak pár palántát ültetett ki, és egyelőre minden arra utal, hogy a permakultúrás elvek a városi környezetben is remekül működnek.

Sőt, egy ilyen környezetnek lehetnek még nem várt előnyei is, a márciusi talajmenti fagyok nem jelentettek gondot a negyedik emeleten. Viszont a kártevők itt is megjelennek: a citromfüvet például a liszteske támadta meg, és voltak növények, melyeken levéltetvek bukkantak fel. Lőrinczi most azon dolgozik, hogy ezekkel szemben „permás” eszközökkel, azaz vegyszerek nélkül, a természet erőforrásait használva találjon védelmet. Első körben csalánteával tervezi majd permetezni a növényeket, ha pedig ez nem válik be, akkor jöhet a radikálisabb megoldás, pár katicabogár betelepítése. 

Lőrinczi szerint a kiépített kiskert révén nemcsak egészségesebb élelmiszerhez jutottak, de lelki-mentális egészségének is rengeteget jelent, hogy egy egyre elevenebb minibioszféra veszi körül őket. Látni ezt a lányain is, akik egyre több időt töltenek el a gangon ülve, a növényekkel foglalkozva. És bár persze benne volt a veszély, hogy lesz majd egy szomszéd, aki háborogva fogadja a projektet, egyelőre semmi ilyesmi nem történt, sőt, Lőrinczi István elmondása szerint az épület gangjain szaporodni kezdtek a növények. 

A házikert következő projektje a krumpliföld lesz: Lőrinczi azzal számol, hogy a család teljes éves szükségletét kb. egy négyzetméteren meg tudják majd termelni. Ehhez csak néhány nagyobb zsákra és pár szem krumplira lesz szükség. Közben pedig folyamatos a kísérletezgetés a gangkertben: Lőrinczi épp azon gondolkodik, hogy milyen vízinövényeket telepítsen a dézsatóba, közben pedig próbálkozik olyan PET-palackos öntözőrendszerekkel is, ahol zsinórokon szivárog le a nedvesség a növényekhez, és melyeket szintén ritkán kéne csak utántöltenie, de mint mesélte, ezekkel elsőre nem ért el sikereket.

A képek és a hír forrása: 444.hu