Négy mítosz az élelmiszer-pazarlásról és az egyszer használatos műanyagokról

1. Az eldobható csomagolás csökkenti az élelmiszer-hulladék mennyiségét

Gyakran hozzák fel a csomagolóanyag-gyártók az eldobható csomagolások mellett érvként, hogy a kisebb porcióknak és a hosszabb eltarthatóságnak köszönhetően hozzájárulnak az élelmiszer-hulladék csökkentéséhez. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy az elmúlt húsz évben az EU-n belül mind az élelmiszer-hulladék, mind a műanyag csomagolások mennyisége egyaránt növekedett. Ennek az oka, hogy valójában a pazarlás sokkal inkább az olyan fogyasztói magatartásokkal hozható párhuzamba, mint például a kis porciók miatti túlvásárlás vagy az ételek elkészítésének és tárolásának módja. Emellett fontos még azt is megjegyezni, hogy a gyártók sok esetben nem is veszik figyelembe a hulladékcsökkentés lehetőségét, mivel számukra a csomagolás elsősorban marketingfunkciót tölt be.

2. Az egyszer használatos csomagolás megóvja az egészségünket

Sajnos a valóság ennek pont az ellentettje. Sokszor a műanyag-, a papír- és kartoncsomagolások olyan egészségre káros anyagokat tartalmaznak, amelyek a szervezetünkbe jutva veszélyesek lehetnek. A BPA-nak és az ftalátoknak például bizonyítottan endokrin rendszert károsító hatásai vannak, amelyek a termékenység visszaesése mellett, elhízáshoz, cukorbetegséghez, valamint hosszú távú hormonális rákos megbetegedésekhez is vezethetnek.

3. Az újrahasználható csomagolás nem higiénikus

Szerencsére már jelenleg is érvényben vannak olyan jól működő élelmiszer-higiéniai jogszabályok, amelyek megakadályozzák a fertőzések előfordulását az újrahasználható csomagolások esetében. Az ún. „újratöltési” és „újrahasználati rendszerek” működésében jól nyomon követhető például ennek a megvalósulása. Az utóbbi alatt azt értjük, amikor egyazon vállalkozás menedzseli a csomagolások elosztását, visszavételét, mosását és az újratöltését egyaránt. Ennek az alapját képezi egy jól kiépített infrastruktúra és a higiéniai előírások szigorú betartatása. Ilyen rendszer működik az Európai Unión belül már például víz, sör, üdítők stb. esetében.  Ezzel szemben az „újratöltés” gyakorlata során a fogyasztó maga viszi a tárolóját és tölti fel a számára szükséges termékkel.

Fontos megjegyezni, hogy az újrahasználat gyakorlata nem újkeletű jelenség, hiszen már generációk óta sokan művelik például gyümölcsök, zöldségek, húsok esetében.

4. Az újrahasznosítás megoldja a hulladékproblémát

Sajnos manapság a hulladékkérdésre adott legjellemzőbb válasz az újrafeldolgozás. Ennek a nagy hátránya viszont, hogy elvonja a figyelmet a nála sokkal fontosabb hulladékmegelőzésről azáltal, hogy fenntartja az eldobás kultúráját. Emellett az újrafeldolgozásnak is megvannak a maga korlátai. Ilyen például, hogy a mai napig sok ország nem is rendelkezik bizonyos csomagolási típusok kezeléséhez szükséges infrastruktúrával, valamint az is árnyalja a képet, hogy a kombinált csomagolások újrafeldolgozása igen összetett folyamat. A papírcsomagolás esetében például a kompozitanyagok akár 40%-kal is növelhetik az előállításhoz szükséges anyag mennyiségét. A műanyagok esetében Európában az ismert újrafeldolgozási arány csupán 25%, mivel a forgalomban lévő 79 műanyagtípusból csupán pár polimert hasznosítanak újra. Szigorúbb becslések szerint viszont ez az arány közelebb állhat a 10%-hoz, amely még elrettentőbb képet fest elénk. Tovább rontja a helyzetet, hogy a műanyagok 1/3-át külföldre szállítják újrafeldolgozás céljából. A távolság miatt pedig a munkafolyamatok már sokkal kevésbé ellenőrizhetőek és kontrollálhatóak. Még elkeserítőbb, hogy egyes becslések szerint a műanyagok értékének 95%-a elveszik az első használat után. A jelenlegi helyzet még sajnos továbbra is az, hogy a vállalatok továbbra sem tartják be kötelezettségvállalási ígéreteiket. Egy ilyen rendszer a továbbiakban e formában semmiképp sem tartható fenn! Mindenképpen sürgető lenne a hulladékokhoz köthető kör bezárása és leszűkítése! 

A tanulmányban a fenti érvek alaposabban kifejtve olvashatók, hivatkozásokkal ellátva.

Az eredeti angol nyelvű tanulmány ITT érhető el.

Írta: Fehér Kinga