Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 3 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A nagy ételdoboz dilemma

  • 2021. november 24.
  • Abigail
Szerző: 
Abigail

Melyik megoldásnak kisebb a szén-dioxid-egyenértékben kifejezett környezeti terhelése: annak, ha az étteremből rendelt ebédet eldobható műanyag dobozban szállítják ki, vagy annak, ha visszajuttatható, elmosható acéldobozban hozzák ki? Mielőtt bárki rávágná, hogy az elmosható a jobb, gondoljon arra is, hogy a mosogatásnak (mosószer, víz + energia) és a folyamatos ide-oda szállításnak is van terhelése, illetve általában az acél is Kínából érkezik.

A Rakun nevű startup vállalkozás mindenesetre az acéldobozok meghonosításával próbálkozik, és a Denkstatt Hungary Környezettechnológiai és Management Tanácsadó Kft.-vel elvégeztetett egy nagyon részletes, független vizsgálatot ebben a témában. Az eredmény röviden: az acéldoboz összességében jobb megoldás, ha egy bizonyos határértéknél többször mosogatják el újra és újra. A határérték pedig attól függ leginkább, hogy az acéldobozt pontosan milyen műanyaggal hasonlítják össze, és géppel vagy kézzel mosogatják.

A Kínából importált acéldoboz a kínai polipropilén ételtartót veri meg a legrövidebb úton, utóbbi ugyanis annyira nagy terhelést jelent a környezetnek, hogy az acél már 19 mosogatás után (azaz a huszadiktól kezdve) jobb lesz a károsanyag-kibocsátást nézve.

A német és magyar gyártású polipropilén műanyag dobozok (ezeket nyilván nem kell Kínából hajóztatni a magyar étteremig) sem bírják sokáig a versenyt, azok 24-25 mosogatás és újrahasználat után rosszabbak az acélnál.

Az úgynevezett politejsavból készült, biológiai úton lebomló hordozóedények körülbelül kétszer jobb megoldásnak számítanak a hagyományos műanyagoknál, ezeket az acéldoboz 45-50 használat után körözi csak le. (Attól függően, hogy hol gyártják őket, és géppel vagy kézzel mosogatnak az újratöltések között).

 

Ahogy azt a G7 kérdésére elmondták, ez a tényleg nagyon részletes szakmai vizsgálat két tényezőt nem tudott figyelembe venni az értékelésnél:

  • A Rakun rendszerében az acél ételhordókat a vevőnek kell visszajuttatnia az étterembe, ennek az útnak a környezeti terhelését nem lehetett számolni. (Ha valaki amúgy is az étterem felé gyalogol, és beadja a dobozt, akkor lehet nulla, de ha emiatt kel útra autóval, az a másik véglet.)
  • Azt sem lehet jól megbecsülni, hogy egy Rakun acéldobozból mikor lesz hulladék, és akkor mi történik vele – mindenesetre a cégnél úgy gondolják, hogy az eszköz (egy poharakkal végzett hasonló teszt alapján) akár több ezerszer is használható marad.

 

forrás: greenfo.hu

Kép forrása: rakun.hu