Mérgező anyag szivárog a műanyag palackokból

Hónapok óta ömlenek a hírek tengereink, tavaink, folyóink műanyag-szennyezetségéről, százával jönnek a fotók szemétbe fulladt állatokról. Jól is van ez így abból a szempontból, hogy végre egy környezetvédelmi téma megütötte a közvélemény ingerküszöbét, a nemzetközi felháborodás pedig cselekvésre készteti a kormányokat és nemzetközi szervezeteket – Chile például már be is tiltotta a nejlonszatyrokat.

Az embereket még közvetlenebbül érintik a műanyag üdítős palackok kérdése, egyre-másra derülnek ki egészségünkre gyakorolt hatásaik, illetve korábban is ismert tények jutnak most el szélesebb közönséghez. Jelenleg nem tudjuk, okoz-e bármilyen problémát, de sokkoló felfedezés volt a közelmúltban az ásványvizekben kimutatott jókora mennyiségű mikroműanyag.

Saját kupakjuk szennyezi az ásványvizeket

A palackozott vizek 93 százaléka tele van szennyezett műanyaggal, de hogyan kerül bele és mivel jár ez?

„Mérgező” PET-palackok

Jelenleg egy régi-új információ terjed, amely szerint a PET-palackok újratöltésével káros vegyületek szabadulnak fel, ezért kifejezetten káros/veszélyes a kiürült üdítős vagy ásványvizes flakont kulacsként használni, pálinkát ajándékozni benne és a többi. Miért? A beszámolók meglehetősen kaotikusak: hő vagy sav hatása, gombák és baktériumok, jelölés a palack alján…

Simon Gergely, a Greenpeace közép- és kelet-európai regionális vegyianyag-szakértője segítségével vágunk rendet a témában.

A PET anyagmegjelölés, a polietilén-tereftalát rövidítése. A műanyag típusát a gyártók egy nyilakból álló háromszögben lévő számmal jelzik általában a termék alján, a PET az 1-es. A műanyag palackokat viszont hiába borogatjuk, a jelölés esetükben legtöbbször a címkén látható, ha van egyáltalán. Mert esetenként semmi nem utal a flakon anyagára.

Műanyagból készült ásványvizes és üdítős palackok esetén általában biztosak lehetünk benne, hogy polietilén-tereftalátból készültek, csak a minőségük lehet eltérő. Előfordulnak időnként nem átlátszó polietilén palackok is, például tejes, gyümölcsleves, illetve ritkán kemény polikarbonát palackok is – mondja a 24.hu-nak Simon Gergely.

Veszélyes vegyületek szabadulnak ki

Megalapozott kutatások támasztják alá, hogy sok esetben a PET-ből idővel elkezdenek kioldódni a gyártás során lágyítószerként használt különböző ftalát-vegyületek. Ezek a szervezetbe kerülve a szaporítóképességet és a hormonrendszert károsíthatják, sőt némelyeket rákos megbetegedésekkel is összefüggésbe hoztak.

A ftalátok idő függvényében oldódnak ki a műanyagból, ám a folyamatot befolyásolhatja a hő és a savas közeg. Ráadásul minél kisebb a palack, annál nagyobb jutnak az italba, hiszen a fél literes kiszerelésnél a folyadék arányaiban nagyobb felületen érintkezik a műanyaggal. Ebből a szempontból az sem igazán számít, mikor bontjuk fel, a minőség viszont igen.

A palackokat műanyag granulátumból „fújják” ki, és mivel elvileg egyszer használatosak, sok gyártó költségei minimalizálása érdekében olcsó, rossz minőségű alapanyagot használ. Ezekből akár még nagyobb mennyiségű ftalát juthat szervezetünkbe. Egy korábban publikált ELTE-s tanulmány antimon kioldódásáról számolt be: ezt az elemet a polimerizáció során alkalmazzák, emberi szervezetbe jutva hatásai lehetnek.

Magából a PET-palackokból tehát valóban káros anyagok jutnak italainkba. Nemcsak újratöltésük nem javasolt, hanem eleve már csomagolóanyagként való használatuk sem mindig teljesen biztonságos.

Gombák, vírusok mérgeznek

Ismételt alkalmazásuk nemcsak kémiai, de biológiai szempontból is kockázatos. A műanyag felülete az üveghez képest érdes, könnyen megtelepszenek és felszaporodnak benne különböző gombák és baktériumok. A levegőből vagy a szánkból kerülnek a palackba felbontás után, és akár komoly fertőzést okozhatnak.

Anyagcseretermékeik károsíthatják a tüdőt, a májat, a vesét, bőrirritációt, légzőszervi problémákat okozhatnak. A PET-palack nem bírja a hőt, ezért otthon kifőzéssel sem tudjuk fertőtleníteni, mint az üveget.

Egy szó mint száz, egészségünk védelmében a PET-palackoktól mihamarabb meg kell szabadulni, ami természetesen a szelektív gyűjtőt jelenti. Sőt, a legideálisabb az lenne, ha a polietilén-tereftalát egyáltalán, semmilyen formában nem érintkezne ételeinkkel, italainkkal.

forrás: 24.hu