Kütyükkel szemeteljük tele a világot.

  • 2019. február 26.
  • PKata

Elképesztő mennyiségű, mintegy 50 millió tonna elektronikus hulladék keletkezik évente a világon, ami több, mint az eddig gyártott kereskedelmi repülőgépek súlya összesen. Ez a mennyiség évről évre nő az információs technológia fejlődésével.

 

Évente körülbelül 350 ezer tonnányi e-hulladék kerülhet ki illegálisan csak az Európai Unióból a fejlődő országokba - derült ki a Bázeli Akcióhálózat vizsgálatából. Ott a helyiek embertelen körülmények között, jelentős szennyezést okozva próbálják kinyerni a nemesfémeket a kidobott eszközökből. Az e-szemét ügyére a tokiói olimpián is felhívják a figyelmet.

 

Háború és méreg az ár

Az elektronikai eszközökkel kapcsolatos etikai problémák már a gyártás előtt, a nyersanyagbeszerzésnél felmerülnek: csak a mobiltelefonokhoz körülbelül 40-féle nyersanyag (fém, ásvány) kell, amelyeket többnyire afrikai bányákból szerzik be a gyártók, ahol általában veszélyes körülmények között, alacsony bérért dolgoztatnak. Nem ritka a gyermekmunka sem, a bevételt pedig jellemzően katonai csoportok fölözik le, ami tovább tüzeli a helyi háborús konfliktusokat. 

Az elkészült eszközök ezután az otthonokba kerülve káros anyagokat bocsátanak ki magukból. – A lakások porában, levegőjében még mindig kimutathatók a már betiltott brómozott égésgátlók és ftalátok, amelyek többek között az elektronikai cikkekből kerülnek oda – kezdte Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője. 

Az igazi problémát viszont hulladékként okozzák a megunt és leselejtezett mobilok, számítógépek, laptopok, tabletek, tévék és háztartási gépek. – Ha nem szakszerűen, kontrollálva dolgozzák fel ezeket, akkor toxikus fémek jutnak ki belőlük, például a mérgező higany, az idegméreg ólom és a rákkeltő, hormonrendszert károsító kadmium – sorolta a szakértő.

elektronikai hulladék

Márpedig világszerte dolgozzák fel szakszerűtlenül az elektronikus szemetet, a bennük található nemesfémek (réz, ezüst, arany, platina) miatt. Az ilyen szeméttelepeken a műanyag borítást égetéssel távolítják el, majd savval maratják le az eszközök maradékát az értékesíthető anyagokért, súlyosan károsítva ezzel az ott dolgozók egészségét és a környezetet.

 

Visszaköszön a hulladékunk

A Bázeli Akcióhálózat (BAN) két évig vizsgálta tíz európai uniós országban – köztünk hazánkban is – a hivatalos gyűjtőpontokra leadott elektronikus szemét útját. A vizsgálat során nyomkövetőt tettek 314 eszközre, amiből 11 jutott ki valószínűleg illegálisan az Unió területéről. A célállomás Ghána, Hongkong, Nigéria, Pakisztán, Tanzánia, Thaiföld és Ukrajna volt. A legrosszabbul az Egyesült Királyság teljesített, ahonnan 5 jogsértésről értesültek a környezetvédelmi szakemberek.

A legjobban Magyarország szerepelt, ahol a Greenpeace munkatársainak segítségével megjelölt és hivatalos gyűjtőpontokon leadott 17 elektronikai cikk közül több a karcagi veszélyeshulladék-feldolgozóba került, de a többi is Európán belül maradt. Ez azért fontos, mert az egész Unióra vonatkozó Bázeli Egyezmény értelmében tilos fejlett országból fejlődő országba exportálni elektronikai hulladékot.

A vizsgálat során a leadott e-hulladékok 6 százaléka került ki az EU-ból. Ha ezt rávetítjük az unió teljes elektronikaihulladék-termelésére, az azt jelenti, hogy évi több mint 350 ezer tonna ilyen leseljtezett eszköz juthat ki a fejlődő és szegény országokba. Például Ghánába, ahol a tengerparton lévő hírhedt feldolgozótelepek már ökológiai katasztrófát okoztak. Simon Gergely nemrég a saját bőrén tapasztalta meg az ottani állapotokat.

– Láttam, ahogyan a kisgyerekek szaladgálnak az égő műanyagkupacok között, és ott árulják a vizet. Családok élnek ezeken a szeméttelepeken szörnyű körülmények között. A mérgező hulladék az ő egészségüket is tönkreteszi, és kijut a környezetbe, a talajba, a talajvízbe és a tengerbe is. Könnyen lehet, hogy újra találkozunk a saját e-szemetünkkel, amikor veszünk egy halkonzervet – mondta a vegyianyag-szakértő.

 

Ha nem látjuk, nincs?

A BAN szerint félő, hogy a közeljövőben az elektronikai cikkeket gyártó vállalatok kilobbizzák, hogy az elromlott, értékvesztett elektronikai cikkeket lehessen exportálni. Szerintük az Európai Unió hulladékgazdálkodási rendszere így is a szegények és kiszolgáltatottak kárára működik, és a Bázeli Egyezmény felrúgásával még inkább elárasztanák a hulladékot feldolgozó szegényebb országokat.

„Az EU-nak úgy kell biztosítania az európai lakosság és a környezet egészségét, hogy közben nem mérgez meg más kontinenseket" – mondta Jim Puckett, a BAN igazgatója. A szervezet ezért követeli a hulladékkezelés és az újrahasznosítás fejlesztését és sokkal szigorúbb ellenőrzését.

 

Aranyérem ezüstből.

 Az olimpiai aranyérmeken a bevonat van csak 24 karátos aranyból, az érem maradék 94 százalékának nagy része ezüst, a többi pedig ötvözőanyagként használt réz. A mértéktelen elektronikushulladék-termelés problémáját a 2020-as tokiói olimpia szervezői is felkarolták: a sportolók az érmeikhez a nemesfémet kidobásra ítélt eszközökből biztosítják. Így például a korábban csak aranybevonatos érmek színaranyból lehetnek ismét: összesen 47 és fél tonna hulladék érkezett be magánszemélyektől, irodáktól és különböző üzemekből a szervezőkhöz. A számítások szerint az összes éremhez 30,3 kiló arany, 4100 kiló ezüst és 2700 kiló bronz kell. A bronz már júniusban összegyűlt, októberben az arany több mint 90, az ezüst 85 százaléka rendelkezésre állt.

– Az újrahasznosítás egy teljesen jövedelmező üzletág lehetne a nemesfémtartalom miatt. Különösen a régi elektronikai cikkekben volt nagy volt az aranytartalom. Nagyon sokszor beszélünk arról, hogy újabb és újabb környezetszennyező aranybányák nyitása helyett – ahogyan az felvetődött például Erdélyben – sokkal jobb lenne, ha megfelelően feldolgoznánk az elektronikai hulladékot. Szerintem az olimpiai kezdeményezés egy üdvözlendő példa – mondta Simon Gergely.

És mit tehetünk mi magunk ennek a globális problémának a visszaszorításáért? Ne vegyünk például minden évben új mobilt a trendeket követve, ahogyan a többi elektronikus eszközünket is addig használjuk, ameddig lehet, és javítassuk meg elromlott készülékienket! Ha pedig ki kell dobnunk, akkor a hivatalos átvételi pontokon, például az erre kijelölt műszaki áruházakban, hulladékudvarokban adjuk le. 

– Úgy tűnik, hogy hazánkban ebből a szempontból jobb a helyzet, legalábbis a megjelölt szemét nem jutott ki Európából, és több eszköz is olyan feldolgozóba került, ahol ezt megfelelő körülmények között hasznosítják. Azt, hogy Magyarországon menyire tartják be a szabályokat, mennyire jut vagy nem jut ki szennyezés, nem tudjuk, mert ilyen méréseket még nem végeztünk. Inkább csak reménykedünk, hogy minden rendben megy – zárta a környezetvédelmi szakember.

 

Vajda Attila: kuriózummá válik az érem

Mit szólnának a sportolók, ha az ő érmük elektronikus hulladékból nyert fémből lenne? Vajda Attila olimpiai bajnok kenus mondta el a véleményét a tokiói kezdeményezésről. – Egy olimpiai bajnoki érem önmagában tükrözi azt, hogy mit értünk el, az anyagától függetlenül. Ha ez elektronikai hulladékból nyert nemesfém, az nem fogja kisebbíteni az érdemet, és nem befolyásolja az esemény színvonalát. Úgy gondolom, hogy ez egy jó kezdeményezés, és fontos problémára hívja fel a figyelmet. Ha valakinek ilyen forrásból lesz érme, az kuriózumnak számít majd, ezáltal még értékesebbé válik – mondta a sportoló.

 

Forrás: https://www.delmagyar.hu