HuMuSz vélemény a betétdíjas kormányrendeletről

Azt reméltük a betétdíjas kormányrendelettől, hogy a gyártókat és kereskedőket is ösztönzi majd újratölthető csomagolóanyagok gyártására és forgalmazására, illetve azt, hogy a betétdíjas rendszer további területeken, szélesebb körben is alkalmazható lesz. E tervezet célja azonban csak a jelenlegi helyzet rendezése, szabályainak kodifikálása. Nem szándéka a betétdíjas termékek elterjesztése, azok forgalmazásának közvetlen vagy közvetett ösztönzése. Nem keres megoldást továbbá a betétdíjas termékek alkalmazásának gazdasági, adminisztratív, számviteli kérdéseire sem.

Éppen azokkal a jogi és gazdasági ösztönzőkkel marad továbbra is adós tehát a jogalkotás, mely kedvezően hatna a betétdíjas termékek forgalmazására, azok körének bővítésére. Nem lesz több visszaváltható termék a boltokban, és nem lesz feltétlenül egyszerűbb azok helyzete sem, akik a még esetleg mindig forgalomban lévő visszaváltható termékeket kívánják visszaváltani.

A termékdíjas szabályozáson keresztül történő ösztönzés jelenleg sem felel meg a piaci viszonyoknak, és a szabályozás jövője még bizonytalan. Éppen ezért lenne szükség emellett egy határozott és a visszaváltható csomagolások életben tartását szem előtt tartó szabályozás kidolgozására. Az alternatív, biztos megoldások (például előírt kötelező arányszámok) kiküszöbölhetnék a termékdíj rendszerének hibáit és ösztönözhetnék a többutas csomagolások elterjedését.

Konkrét javaslataink a következők:

- Csak azok a forgalmazók kötelesek helyben biztosítani a visszaváltást, amelyek legalább 200 m² alapterületű üzlethelyiséggel rendelkeznek. Soknak tartjuk ezt az alapterületet, hiszen a rendelet által rendezett viszonyok közt elképzelhetőnek tűnik kisebb alapterületű üzlethelyiségekben is a visszavétel megoldása. 15 éve a sokkal kisebb boltok meg tudták oldani a visszaváltást. Javasoljuk tehát az alapterület 50 m²-ben való meghatározását. Így elkerülhető lenne az, hogy a kisebb üzletek megszüntessék a visszaváltást, amit eddig önkéntesen végeztek, mivel erre ezután egyáltalán nem lesznek kötelesek. Az ilyen magas szám akár gátolhatja is a visszaváltásban való részvételi kedvet.

- Elengedhetetlennek tartjuk olyan garanciák beépítését a szövegbe, amelyek biztosítják, hogy a fogyasztóra nézve ne legyen jóval terhesebb a visszavitel akkor, ha a forgalmazó nem az eladás helyén teljesíti visszavételi kötelezettségét. A visszaváltásra rendelkezésre álló időkeret nem lehet kevesebb, mint a tényleges nyitva tartási idő.

Ennek korlátozásával éppen a környezettudatos vásárlókat gátolnák, hogy a visszaváltható termék visszavitele után a üres göngyöleget telire cserélje. A csomagolás visszavétele ugyanolyan kereskedelmi tevékenység, mint annak eladása, logikátlan tehát a különbségtétel.

- A visszaváltást koordináló szervezet létrehozását megengedi a jogszabály, viszont a működési feltételeiről nem sok információt tartalmaz. Hasonlónak aggályosnak tartjuk a fogyasztó szempontjából a visszavételi kötelezettség kötetlen átruházását. Hiszen nem teremthet ez a gyártónak egyértelműen kedvező rendelkezés hátrányos feltételeket a fogyasztóra nézve – mivel a visszavételi helynek és a vásárlás helyszínének elkülönülése és megközelíthetősége a fogyasztó választását erősen befolyásoló tényező lehet. Ezért konkrét garanciákat, illetve a civil kontroll lehetőségét szükséges lenne beépíteni a visszaváltást koordináló szervezetekről szóló szövegrészbe.

- A betétdíj összege a tervezet szerint csak a gyártónál jelentkezhet, a visszaváltási láncban kulcsfontosságú forgalmazók számára azonban semmiféle gazdasági ösztönzőt nem tervez. Maga az indoklás is elismeri, hogy a kereskedők részéről nem várható kezdeményezés majd a betétdíjas termékek alkalmazására sem, nemhogy több termék betétdíjasként való forgalmazására. Az adminisztrációval, raktározással, és visszavétellel együtt járó nehézségek elsősorban náluk jelentkeznek majd. Ennek ösztönzése azonban elengedhetetlen akkor, ha a betétdíjas rendszer kiterjesztése és ezzel együtt a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése a cél. A jelenleg tapasztalható tendenciák az egyutas csomagolások terjedését jelzik, amelyek folyamatosan szorítják ki a többutas csomagolóanyagokat. A rendelet tulajdonképpen ezt a helyzetet írja le, amikor az önkéntességet teszi meg vezérlő elvének. A kereskedelmi tevékenység szabályozásához szükséges lenne, hogy a forgalmazó a göngyöleg készletezésével és visszagyűjtésével kapcsolatos költségeit a visszagyűjtött, üres göngyöleg gyártónak történő átadásakor számíthassa fel a gyártónak és ennek feltételeiről a termékszállítási szerződéstől elkülönült szolgáltatási szerződésben állapodjanak meg.

- A gyártó a göngyöleg visszaváltásával foglalkozó forgalmazó vagy koordináló szervezet által visszaszállításra felkínált egyedi jellemzőkkel bíró (nem szabványos, több gyártó által használt) göngyöleg (palack, rekesz) visszavételét sem mennyiségi szempontból, sem időben, sem értékben nem korlátozhatja. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis a gyártó mintegy bünteti a forgalmazót, ha az több göngyöleget visz vissza, mint amennyit elvitt. Vagy nem veszi azt át, vagy pedig csak csökkentett áron. Ezzel korlátozza közvetve a fogyasztót is, mivel a forgalmazó gyakran csak azokat a termékeket váltja vissza, amelyeket a vásárló nála vett meg. A rendelet kötelezővé teszi a forgalmazó számára a visszavételt, de nem teszi azzá a gyártó számára. Ez viszont nélkülözhetetlen a visszaváltási lánc életképes működéséhez.

HuMuSz