Hulladék vagy termék?
A körforgásos gazdaság működését jelenleg támogató és akadályozó szabályozási kérdésekkel és a helyi szinten, kisgazdálkodók által megvalósítható lehetőségekkel foglalkoztunk a „A helyi közösségek és együttműködéseik szerepe a hulladék-gazdálkodásban” című szakmai fórumon.
A Humusz Szövetség meghívást kapott a Kisléptékű Termékelőállítók Országos Érdekképviseletének Egyesületétől, hogy kisgazdálkodók, kistermelők, kézművesek számára szóló konferenciáján előadás keretében foglalkozzon a körforgásos gazdaság elősegítésének szabályozási lehetőségeivel. Felhívtuk a figyelmet a szabályozásból adódó nehézségekre, a joghézagokra, amelyekkel mindenképpen foglalkoznia kell a jogalkotóknak, ha a "kört be kívánjuk zárni".
Elsőként kitértünk arra, hogy a “hulladék” törvény szerinti definíciója nagyon szerencsétlen megfogalmazás, hiszen ha valamitől meg kívánunk válni, az a törvény szerint máris hulladéknak minősíthető. Sajnos kevés az, hogy ezt a hatóságok is ésszerűen kezelik, és nem tekintik például az ajándékozást vagy az adományozást ilyen alapon hulladékgazdálkodási tevékenységnek. Ez a megfogalmazás jogi bizonytalanságot eredményez.
Szóba került, hogy a “hulladékstátusz vége” meghatározásnak minél több termékre ki kellene terjednie. Egy-két hulladékáram esetében már van létező uniós szabályozás, de szükségesnek tartjuk, hogy tagállami szinten is minél több ilyen rendelkezés szülessen, erre ugyanis van lehetőség. Most - ezek híján - a gyártó, illetve a gyártó által fizetett tanúsító szervezet dönti el, hogy mi minősül még hulladéknak, és mi minősül terméknek. Az objektív paramétereket hazai rendeletek tudnák csak hatékonyan biztosítani.
A “melléktermék” meghatározása is a hulladéktörvényben történik. Ezzel kapcsolatban minden termelőt arra bátorítottunk, hogy ha tud olyan gyártót, más termelőt, amely számára a képződő melléktermék nyersanyag vagy bármely más hasznos anyag lehet, akkor próbálja meg így elkerülni a képződő anyag hulladékká válását. Fontos, hogy a melléktermék esetében ne kelljen ugyanolyan szigorú minősítési rendszeren végigmennie a képződő anyagoknak, hiszen itt még nem beszélünk hulladékról.
Az előadásban kitértünk az “újrahasználat/újrahasználatra való előkészítés” körüli szabályozási káoszra is, amely sajnos nem csak hazánk szintjén, hanem uniós viszonylatban is rendkívül problémás. Itt érhető tetten ugyanis a hulladék és a termék határa közötti különbség. Az újrahasználatra való előkészítés esetében sem egyértelmű ugyanis, hogy a javításra, tisztításra stb. bevett termékek használt cikknek, adománynak vagy hulladéknak tekintendők-e. Minden ilyen törekvés ellenére álláspontunk szerint az nem megoldás, hogy a teljes terület a hulladékgazdálkodás hatálya alá kerüljön, ennél jóval kidolgozottabb, eset-érzékeny megközelítésre van szükség.
Összességében a helyi közösségek a körforgásos gazdaság elősegítését leginkább azzal segíthetik elő, ha a közösségben keletkező hulladékáramokból indulnak ki, és azok feldolgozására keresnek lehetőség szerint helyi megoldásokat. A kisgazdálkodók esetében is érdemes foglalkozni az ún. ipari szimbiózis területével, azt a helyi, kisléptékű viszonyokra adaptálva.
A programról bővebben a következő oldalon lehet tájkézódni: http://www.kisleptek.hu/
