Hogyan kerüljük el a kiégést és depressziót?

  • 2019. május 29.
  • Abigail
Szerző: 

Aki hivatalból minden nap azzal foglalkozik, hogy a közelgő klímakatasztrófát próbálja valahogy mérsékelni és késleltetni, annak nem ismeretlen az ezzel a tevékenységgel járó

 

1. szorongás és stressz – Tudjuk, hogy korábban sosem tapasztalt méretű katasztrófa fenyeget, és ha nem teszünk azonnali lépéseket, az emberiség nem lesz képes fennmaradni a bolygón.

 

2. félelem és reménytelenség – Látjuk ugyan a kiutat, és reménykedhetünk is a XXI. századra megálmodott - szél-, nap- és geotermikus energiára épülő - zöld gazdaságban, de a szívünk mélyén rettegünk, hogy a nagy gazdasági hatalmak, és a szavazók tudatlansága vagy nehéz anyagi helyzete útjába áll a zöld fejlődésnek, és semmit nem tudunk elérni, vagy csak nagyon keveset, és azt is túl későn.

 

3. érzés, hogy egy párhuzamos univerzumban élünk – Ismerős? Mintha lennénk mi, klímaharcosok, és mindenki más egy másik univerzumban létezne. Nem látják az emberek, hogy egyenesen a szakadékba rohanunk? Hogy lehet, hogy még most is azon vitatkoznak, tényleg melegszik-e a bolygó? Hogy lehet, hogy akik tudják, azok is ugyanolyan pazarlóan és szennyezően élnek továbbra is? Megszállottak vagyunk és magányosak, és néha már nincs kedvünk újra és újra elismételni mindazt, amit annyiszor elmondtunk már.

 

4. depresszió, ingerlékenység, düh – Ki ne lenne letörve egy ilyen helyzetben? De ha hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk a negatív érzelmek, nem lesz erőnk felvenni a kesztyűt korunk, és talán az emberiség legnagyobb kihívásával szemben. Szükségünk van egymásra – a kollégáinkra, a csapatmunkára, és a szeretteinkre – hogy ne adjuk fel.

 

Tudjuk, hogy ez a válság egyben lehetőség is az újrakezdésre, a fenntartható életmód kialakítására. Lehetőség, hogy a Föld nevű hányattatott sorsú hajót biztonságosabb kikötőbe kormányozzuk. Minden lelkesedésünkre, elkötelezettségünkre, és erőnkre szükségünk lesz azonban, hogy kétségbeesés helyett összefogjunk és lankadatlanul, megállíthatatlanul küzdjünk a változásért. Ha fáradunk, és utolér bennünket a csüggedés, fontoljuk meg az alábbiakat!

 

Túlélőtippek klímatraumában szenvedőknek Dr. Lise Van Susteren-től:

 

  • Vigyázzunk magunkra, fizikailag és lelkileg is, éljünk egészségesen, és szánjunk időt a magánéletünkre.
  • A testmozgás nagyon fontos – ha tornázunk, edzünk, mozgunk, testünk endorfint termel, amely természetes hangulatjavítóként hat, és fizikai fájdalmainkat is enyhíti. A mozgás erősíti az immunrendszerünket is. Ha feszültek vagyunk, és gyakran megbetegszünk, rendszeres testmozgásra van szükségünk – az úszás például kifejezetten nyugtatóan hat.
  • Legyünk szabad levegőn, amennyit csak lehet – merüljünk el a természet szépségében, és éltető erejében. Ettől garantáltan új erőre kapunk.
  • Ne feledjük, hogy nem vagyunk egyedül. Sokakat legalább annyira traumatizál a helyzet, mint minket, csak nem beszélnek róla.
  • Törekedjünk a változatosságra: ha kell, kényszerítsük magunkat, hogy olyan tevékenységekben is részt vegyünk, amelyeknek nincs köze a klímaváltozáshoz.
  • Húzzunk éles vonalat a szakmai- és magánéletünk közé. Mondani persze könnyű, de komoly nehézséget jelenthet átállni a munkahelyi apokaliptikus klímajóslatokról a jelentéktelen otthoni problémákra. Ha másképp nem megy, „kapcsoljunk ki” tíz percre, csukjuk be a szemünket, és ürítsük ki a fejünket.
  • Töltsünk időt munkahelyen kívül is „harcostársainkkal” – üljünk össze, játsszunk, táncoljunk, viccelődjünk, nevessünk sokat. És ne beszéljünk a klímáról!

 

Mit ne tegyünk:

 

  • Ne hajtsuk túl magunkat a munkahelyünkön.
  • Nehezen alszunk el? Éjjel már ne foglalkozzunk klímaproblémákkal. Lefekvés előtt legalább két órával kapcsoljuk ki a számítógépet. A képernyő által kibocsátott kék fény megzavarja a belső óránkat, a nyugodt alvást biztosító melatonin szint leesik, és nem tudunk rendesen pihenni. A sötétség viszont ráhangol bennünket az alvásra.
  • Ne higgyük, hogy sebezhetetlenek vagyunk. Ha szembe merünk nézni azzal, hogy min megyünk keresztül, ellenállóbbá válunk.
  • Ne ignoráljuk a kiégés jeleit és tüneteit. Ahogy a túldolgoztatott izmoknak, a kiégéstől szenvedőnek is jár a szünet, különben csak romlik a helyzet.
  • Ne feledjük, hogy a dolgok megértéséhez nem kell a bőrünkön is tapasztalni, miről van szó.
  • Ne veszítsük szem elől a lényeges feladatokat.
  • Ne adjuk fel! Az előrejelzések baljósak, de az összefogás a bolygóért még sosem volt ilyen széleskörű és elszánt.

 

További inspiráció: interjú az öko-filozófus Joanna Macy-vel, avagy hogyan dolgozza fel a helyzetet egy buddhista aktivista: http://www.filmsforaction.org/articles/joanna-macy-on-how-to-prepare-internally-for-whatever-comes-next/

 

forrás: https://grist.org/article/2010-05-12-coming-out-of-the-closet-my-climate-trauma-and-yours/

 

közvetlen forrás: kislabnyom.hu