Hív az erdő! De nem mobilon.
“Passzold vissza, Tesó!” - kéri a Jane Goodall Intézet mobiltelefon-újrahasznosítást kérő plakátján a gorilla. Az Intézet számai alapján az emberiség több, mint felének van már hordozható telefonja, a szám pedig folyamatosan növekszik. Az elhasznált készülékek begyűjtése és újrahasznosítása viszont sehol a világon nincs még elég jól megoldva. Pedig a fiókban porosodó, régi készülékeknek is van ára. Csak ezt nem a felhasználók, hanem az esőerdő gorillái fizetik meg. Most már a Humusz Házban is elérhető olyan gyűjtődoboz, ahova bedobhatod régi, használaton kívüli telefonjaidat.
A GSM Association adatai szerint a Földön jelenleg 7,6 milliárd fő él, aki összesen 5,1 milliárd mobilelőfizetésen osztozik. [1] Ez a legóvatosabb becslések szerint is azt jelenti, hogy az emberek fele rendelkezik valamilyen telefonnal. A készülékek eladása szépen hoz a forgalmazók konyhájára. A Védegylet szerint egy telefon legyártása során az alapanyagok, az összeszerelés és a szállítás költsége összesen csak a bevétel egyharmadát emészti fel. Mivel az új készülékek értékesítése hatalmas üzlet, a mobilok élettartama ma már meglehetősen rövid: egy telefon átlagosan két évig van használatban. Az üzleti modellek miatt a nehéz ellenállni a gyors cserélgetésnek, pedig szinte minden egyes új telefon a gyermekmunkát, a háborút, a környezetszennyezést, végül pedig a gorillák életterének rohamos csökkenését támogatja.
Mi a baj a telefonokkal?
A mobiltelefon a legtöbb fejlett országban állandó része a mindennapi életnek, ahhoz pedig, hogy valaki lépést tudjon tartani a felgyorsult világgal, gyakran kell újabb és nagyobb teljesítményű eszközt vásárolni. Ahogyan az aktív mobilok száma is folyamatosan növekszik, úgy szaporodik az elavult, megunt, tönkrement daraboké is. Ezeknek csupán 7%-a kerül újból hasznosításra. A többi vagy a felhasználók asztalfiókjában marad, vagy - szerencsés esetben - speciális lerakóba, vagy ami még rosszabb, egyszerűen a szemétbe kerül. [2]
A mobiltelefon veszélyes hulladék, az akkumulátorból vegyi anyagok juthatnak a földbe, elégetéskor a műanyag vázból keletkeznek gázok, káros anyagok. Már csak ezért is nagyon oda kellene figyelni a használt készülékek kezelésére. A telefonok esetében azonban egy másik súlyos probléma is fellép: ha a telefonokat nem hasznosítják újra megfelelően, a bennük található anyagok, a ritka-, nehéz-, és nemesfémek kiesen az ellátási láncból, pedig ezek bányászata és feldolgozása hatalmas áldozatokat követel.
A 3TG háborús ásványok
A telefonok tantált, az ón a volfrám és arany négy olyan ásványi anyag, amelyek elengedhetetlenek a telefonok és más elektronikai eszközök előállításához. Nem véletlenül kapták a “háborús” nevet. Ezek az ásványok ugyanis háború sújtotta övezetekből származnak, például Kolumbiából, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságból. Az ásványok iránti növekvő kereslet pedig örökre konzerválhatja a helyi konfliktusokat.
A háborús országokban zajló bányászat hatalmas hasznot hajt, sajnos többnyire a hadurak számára. A bányák tulajdonosai a profit maximalizálására törekszenek, nem áll érdekükben modern környezetvédelmi technológiákat alkalmazni. Az ásványok ára rendkívül magas, a felvásárló cégek pedig egyfelől szintén magasabb bevételt szeretnének, másrészt bizonyos mértékben kiszolgáltatottak is a beszállítóiknak, így szívesen hunynak szemet az egyre hatalmasodó probléma felett.
A tantál nevű fém ércét, a koltánt például nagyrészt illegális bányákból hozzák fel a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, ahonnan azt később Kigaliba, Ruanda területére csempészik és ruandai fémként árusítják tovább. Ruanda évente annyi koltánt exportál Kínába, amennyi érc talál nincs is az országban - gyanakodni azonban igazán senkinek sem érdeke. Egy ENSZ jelentés szerint a feketepiacon viszonylag könnyű hozzájutni azokhoz a hamis ásványjegyekhez, amelyekkel igazolni lehet, hogy az értékesített áru a megfelelő országból, és nem a fegyveres konfliktusokat támogató cégtől származik.
Az elavult bányatechnológia már önmagában is hatalmas károkat okoz. Az új lelőhelyek felkutatása érdekében gátlástalanul hódítanak el területeket az esőerődőtől, az elhagyott tárók környezetében pedig nem végeznek rekultivációt, nem próbálják visszaállítani a természetes állapotot. Az eredmény: egyre több és több szennyezett terület, veszélyes földcsuszamlás, lepusztuló talaj miatt kopárrá változott övezet - valamint 1996-tól napjainkig 6 millió ember túl korai, bányászat miatt bekövetkezett halála.
Szegénység = környezetszennyezés
A helyzeten az sem segít, hogy a háborús övezetekben a szociális háló szinte teljesen ismeretlen. Sokan gyakorlatilag rabszolgaként, ingyen dolgoznak a bányákban, mások az extrém mélyszegénységből való kiutat látják meg a tárnák forró és levegőtlen mélységében. Minél többen munkás él viszont minél rosszabb körülmények között, annál nagyobb a környezetterhelés a bányák térségében.
Az illegális bányákban előszeretettel alkalmaznak gyerekeket, akik kis méretüknek köszönhetően nagyon jól boldogulnak a spórolásból szűkre szabott tárnákban. Gyakran megtörténik, hogy valakit a helyi milícia kényszerít munkavégzésre, például úgy, hogy valamelyik női hozzátartozóját elrabolják.
Az illegális bányák gyakran nemzeti parkok területén találhatóak. Ezeken a területeken pedig lehetetlen ennyi embert ellátni. „A nemzeti park dolgozóinak megfigyelése szerint 2000 decemberében mintegy 3150 bányászatból élő család (>10000 fő) költözött a Kahuzi-Biega Nemzeti Park területére. A családokat mintegy 300 vadász kísérte, akik a bányákat felügyelő milíciától kapott Kalashnikov fegyverekkel lőtték az állatokat, hogy élelemként szolgáljanak a bányászok számára. Feltételezhetően mintegy 3700 elefántot és 8000 gorillát mészároltak le.” - írja egy 2012-es tanulmány. [3]
A vadászat pedig csak a látványos és közvetlen veszély: a rosszul épített, veszélyes járatok könnyen beomlanak, örökre megváltoztatva a tájat. A gorillák és más állatok élőhelyeit utak, falvak, laza, omlásveszélyes területek keresztezik, családok, csoportok szakadnak el egymástól a bányászat miatt.
Csak a Ruanda, Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán húzódó Virunga-hegységben ezer példánnyi hegyi gorilla él. Ők a faj utolsó képviselői, de az “őrült bányászat” súlyosan veszélyezteti az életterüket. [4]
Mit lehet tenni?
Az egyik lépés természetesen az lenne, ha a cégek folyamatosan, kibúvók nélkül ellenőriznék, hogy milyen forrásokból származik az a fém, amely végül a termékeikbe kerül. Az Egyesült-Államokban a 2012. augusztus 2-én elfogadott Dodd-Frank törvény értelmében a cégeknek nyilatkozniuk kell arról, milyen lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságból és a vele szomszédos országokból általuk behozott ásványkincsek hasznát ne a milícia fölözze le. Az Európai Unióban 2021-ben lép életbe az a törvény, amely szerint a behozott konfliktusásványok 95%-ának ellenőrizhető, tisztességes forrásból kell származnia.
A törvények és szabályozások sokat jelentenek a harcban, de ez nem jelenti, hogy fogyasztóként nyugodtan hátra dőlhetünk. Amíg a kereslet növekszik, addig megéri kiskapukat nyitni a rendszer, így pedig nehéz lesz elérni a változást.
Fontos lenne a mobiltelefonok élettartamának meghosszabbítása is: a könnyebben javítható, sokáig frissíthető készülékek bőven túlélhetnék a szokásos két évnyi használati időt is. Már az is sokat segíthet, ha a felhasználó úgy dönt, hogy tovább használja a kissé már elavultabb készülékét, de nagy eredmény lenne, ha az alkalmazások készítői is gondolnának a régebbi telefonok gazdáira, és csökkentenék a modern készülékek iránti igényt. Ehhez azonban komoly piaci szemléletváltásra is szükség volna.
Az első, legkényelmesebben kivitelezhető lépés az ásványok megbecsülése, vagyis a telefonok és más energetikai termékek szakszerű újrahasznosítása.
A Jane Goodall Intézet, a Védegylet és az Afrikáért Alapítvány most azért küzd, hogy az asztalfiókba került mobilok jó kezekbe jussanak. A Védegylettel és az Afrikáért Alapítvánnyal közösen zárt gyűjtődobozokat biztosítanak azoknak a cégeknek, szervezeteknek, rendezvényeknek, amelyek jelentkeznek a programba. A dobozok tartalmát a Inter-Metal Recycling Kft dolgozza fel, egy olyan, zárt láncú folyamatban, ahol senki sem tudja ellopni a telefonokat esetleg kinyerni belőle a felhasználók adatait. [4]
Az egyik ilyen gyűjtődoboz a Humusz székhelyén található (1111 Budapest, Saru u. 11.), de bárki kérhet gyűjtőedényt a munkahelyére, a saját üzletébe, vagy akár az általa szervezett rendezvényre is (további tudnivalók: [email protected]). 1 tonna mobiltelefon újrahasznosításával 27 dekagrammnyi arany nyerhető - a káros anyagok szakszerű kivonásának köszönhetően pedig rengeteg vegyi terheléstől szabadítja meg a környezetet.
[1] The Mobile Economy Report 2018, GSM Association
[2] Stop Mad Mining – A Védegylet animációs filme
[3] SA Peterson: Biopolicy: The Life Sciences and Public Policy , 2012
[4] Janegoodall.hu
Írta: Tóth Enikő
