Hiába veszélyezteti már a magzatokat is a műanyagszennyezés, egyelőre nem lesz termelési stop
Miközben egyre hatalmasabb mértékű a műanyagszennyezés, hiszen gyakorlatilag nincs már a világnak olyan része – ideértve a vizeinket, a talajt és az emberi testet is –, ahol ne lenne jelen mikroszennyezőként a műanyag, az elmúlt két évben heroikus nemzetközi diplomáciai erőfeszítések irányultak arra, hogy létrejöjjön egy globális egyezmény a műanyagok gyártásának, használatának és újrahasznosításának szabályozására. A tudomány most is irányt mutatott, hiszen a műanyagszennyezéssel kapcsolatosan tudományosan igazolt növekvő ismeretek ráirányították a politikusok és a közvélemény figyelmét erre a problémára, és ez megnyitotta az utat egy globális egyezmény kidolgozása és remélhetőleg az ezt követő erőteljesebb szakpolitikai beavatkozások előtt. A műanyagszennyezésről szóló nemzetközi egyezmény kidolgozását célzó tárgyalások ötödik fordulóját november végén a dél-koreai Puszanban tartották, amely szomorú, de nem meglepő módon eredménytelenül zárult.
A mikroműanyagok a műanyagszennyezés egyik legveszélyesebb formáinak számítanak. Ezek az apró darabok például az autógumikról kopnak le, a textíliákból mosódnak ki vagy olyan más termékekből, mint például a kozmetikumok. A mikroműanyagok egyes becslések szerint az óceánokba kerülő 9,5 millió tonna műanyag 15–31%-át teszik ki évente.
Műanyagok az óceánban (Forrás: marinedebris.noaa.gov)
Elgondolkodtató, hogy ezektől nem félünk, talán azért, mert láthatatlanok, és „nem fertőznek”, miközben a vírusoktól, baktériumoktól sokkal jobban rettegünk, pedig az azokkal való „együttműködést” az evolúció évmilliók alatt megtanította, és az immunvédelmi rendszereink ezen mikroorganizmusok ellen részben kiépültek.
Ugyanakkor az élőrendszerek, ideértve az embert is, a mikroműanyagok hatásaira még nem tudtak felkészülni, hiszen ezek olyan anyagok, amelyek a természetben eddig nem fordultak elő, és egyre inkább kezelhetetlen lesz a mennyiségük.
Az OECD forgatókönyvei
De hogy megtudjuk, mekkora a baj, és mit lehet tenni, ahhoz érdemes a legjobb agytrösztök elemzéseihez fordulni. Az OECD októberben tette közzé legutóbbi jelentését a műanyagszennyezés 2040-ig történő felszámolására vonatkozó szakpolitikai forgatókönyvekről. Az elemzésben három lehetséges szakpolitikai forgatókönyvet vizsgált meg.
1. Az első forgatókönyv szerint az eddigi gyakorlat nem fenntartható, mivel a műanyagáramlások mértéke és azok környezeti hatásai továbbra is gyorsan nőnek.
- Az előrejelzések szerint az éves műanyagtermelés és -felhasználás a 2020-as 435 millió tonnáról 2040-re 736 millió tonnára emelkedik az alap forgatókönyv szerint.
- Az újrafeldolgozott műanyagok aránya változatlanul a teljes műanyag-felhasználás mindössze 6%-a maradna.
- Annak ellenére, hogy a hulladékgazdálkodás várhatóan javulni fog, a fejlődés nem fog lépést tartani a műanyaghulladék növekedésével, és a helytelenül kezelt hulladékok mennyisége 81 millió tonnáról 119 millió tonnára nő.
A cikk folytatását itt olvashatod.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Forrás: portfolio.hu
Pomázi István, geográfus, egyetemi magántanár |
Nemes Csaba, környezetpolitikai és fenntarthatósági szakértő
