A ghánai Agbogbloshie-nál nincs mérgezőbb hulladéktelep a bolygón

Amikor először megláttam Agbogbloshie végtelennek tetsző hulladéktengerét az eget betöltő füstfelhő alatt, ami a horizonton égő máglyákból szállt fölé, rögtön megértettem, miért ragadt biblikus név a környékre. „Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is” – a bűnös városok pusztulásának leírása Mózes első könyvéből szinte hézagmentesen illik arra, ahogy a ghánai Szodoma és Gomorának nevezett negyed kinéz. Ennek a része a hulladéktelep is.

"Szenvedünk itt. A legrosszabb a levegő: a füst beszáll a szívünkbe, és megbetegíti a testünket" – mondta Abdellah, aki egy félbevágott autóban él, pár tucat méterre onnan, ahol elektronikus hulladékot és kábeleket égetnek, hogy előcsalogassák azokból az értékes fémeket. A tüzek mellet nem is a 60 Celsius-fokos hőmérséklet a legelviselhetetlenebb, hanem a toxikus füst, ami forró gázokkal tölti meg a tüdőt, mérgező ízekkel kaparja a torkot, és tíz perc alatt az ájulás közelébe szédít. Abdellah itt él és dolgozik 11 éve burner boyként, azaz a szeméttelepi hierarchia – és tágabban a globális elektronikus hulladékipar – legalján.

Az évente tízmilliárd dollárokban mérhető iparág méretét segít megérteni, hogy a szektorban több pénz mozog, mint amennyi Ghána GDP-je. Erre lehetne legyinteni, de a 74. legtöbb bruttó hazai terméket termelő országról van szó, amivel megelőzi Bulgáriát, Horvátországot és Szlovéniát is. Amikor viszont újrahasznosításról van szó, akkor nem az ebből a mérhetetlen pénzből naponta csak néhány dollárt megkereső Abdellah és a többi burner boy jut eszünkbe, holott ők is a részei ennek a világméretű rendszernek, ami a napi megélhetésüket biztosítja ugyan, de az idő előtti halálukat is okozza.

Gyakran ezért azokat a fejlett államokat szokás okolni, ahonnan több tízezer tonna elektronikus hulladékot exportálnak szegényebb országokban. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű: Agbogbloshie-ba már Ghánán belülről érkezik a legtöbb kiszuperált elektronikus eszköz.

A gyilkos füst mindenhova utat talál

A Guineai-öböl partján elterülő főváros, Accra nem egy kifejezetten veszélyes hely, de ahogy minden nagyvárosban, vannak rázósabb helyek. Ilyen az Old Fadama nevű városrész is, ahová az 1960-as évektől kezdve költöztek az ország más pontjairól szegények a jobb élet reményében. Sokaknak nem jött össze, és a mocsaras részre épített bádog- és faviskók rengetege kiérdemelte a Szodoma és Gomora nevet az ott tanyát verő bűnözők, drogosok és prostituáltak miatt.

A nyolcvanas években úgy gondolták, ez jó szomszédság lesz egy hulladéktelepnek, amely aztán a kilencvenes években az e-hulladék megsokszorozódásának következményeként nőtt azzá, amit ma Agbogbloshie-ként ismerünk. A hulladékteleppé, ami befért a világ tíz legszennyezettebb helye közé, például Csernobil mellé. Vannak sokkal nagyobb szeméttelepek a világon – Kína ebben leköröz bárkit –, de ilyen szennyezett nincs még egy.

Agbogbloshie egy mérgező fenyegetés. Az e-hulladék elégetése mérgező füsttel jár, ami szétterjed az egész környéken, veszélyeztetve a városlakókat. A toxikus füst átszáll a szomszédos piacra, és beszivárog a talajba, ha esik az eső. Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy a mérgező anyagok sokáig megmaradnak a talajban, valamint az élelmiszerekben is – olvasható az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet jelentésében. Az égetés miatt többek között ólom, higany, arzén, kadmium, és dioxinok kerülnek a levegőbe, bőven a megengedett koncentráció fölött. Ezek rákot okoznak, légzőszervi- és keringési rendszeri megbetegedéseket, roncsolják az idegrendszert, szinte nincs olyan szerv, amit ne betegítenének meg az emberi testben. Nem is nagyon látni 30 évesnél idősebbeket a hulladéktelepen.

Accra egyik legnagyobb piaca éppen Agbogbloshie mellett van, ugyanis ez nem egy eldugott hely, körülbelül 15 perc alatt oda lehet autózni a belvárosból. A szeméttelepen belül is sajátos mikrotársadalom alakult ki az évek során: borbélyok és ételárusok, kecskék és szarvasmarhák téblábolnak a katódcsöves tévékből és régi nyomtatókból épített hegyek között. Agbogbloshie-t belakták annak ellenére, hogy milyen halálos vidék – természetesen azért, hogy az ott élők pénzt csináljanak abból, ami másnak szemét. Becslések szerint 80 ezer ember él a hulladéktelepből.

A folytatás a 24.hu-n olvasható.

Szerző: Kálmán Attila

Forrás: 24.hu

Kép forrása: wikipedia