"Felesleges azért dolgozni, hogy ruhákat vehessek, amikben dolgozni járok"

  • 2020. június 22.
  • Abigail
Szerző: 

 A fast fashion üzleti modell úgy, ahogy van, összeegyeztethetetlen a fenntarthatósággal. Ma már egyre többen vannak tisztában ezzel, és a maguk lehetőségei szerint törekednek is a változtatásra a fogyasztás terén, ám az évek, évtizedek alatt rögzült szokásoktól nem könnyű megszabadulni. Vannak, akiknek mégis sikerül, ők pedig az átmeneti diszkomfort után azt veszik észre, hogy nemcsak több pénzük marad, de az életminőségük is javul. Cikkünkben az 1 évig nem vásárolok ruhát csoport tagjai osztják meg veletek ötleteiket és tapasztalataikat. Az elnevezést nem feltétlenül kell szó szerint venni, hiszen van, amikor egyszerűen kivédhetetlen a vásárlás. Némi átgondoltsággal és következetességgel azonban sokat tehetünk nemcsak a környezetünkért, de önmagunkért is. Mezei M. Katalin riportja.

 

 Végül mindenki rosszul jár

 

A fast fashion lényege, hogy minél rövidebb időn belül – egyetlen szezonon belül akár négyszer-ötször is – és persze minél olcsóbban szállítson újabb és újabb kollekciókat. Így mi, fogyasztók anélkül követhetjük az aktuális trendeket, hogy mélyen a zsebünkbe kellene nyúlnunk.

Amit azonban nyerünk a réven, elveszítjük a vámon, hiszen ez a fajta „forszírozott üzemmód” rendkívüli mértékben rombolja a környezetet – ami pedig közvetve vagy közvetlenül mindannyiunkat érint.

 

Elképesztő adatok

 

A fast fashion leggyakrabban használt alapanyaga a poliészter, amelynek előállításához évente közel hetvenmillió hordó olajat dolgoznak fel. Ráadásul a poliészterből készülő holmikból mosás közben mikrorészecskék kerülnek ki, amelyek tovább növelik a folyókban már amúgy is jelen lévő műanyag mennyiségét, jelentősen károsítva a vízi élővilág eleve érzékeny ökológiai egyensúlyát. A szintén népszerű viszkóz természetes anyag ugyan, ám farostból állítják elő, aminek évente százmilliónál is több fa esik áldozatául.

 

A divatipar a mezőgazdaság után a legnagyobb vízfogyasztó is: bármilyen hihetetlennek tűnik, egyetlen póló gyártásához kétezer-hétszáz liter vízre van szükség. A fentieken túl a fast fashion felelős a világ szén-dioxid-kibocsátásának tíz százalékáért, ugyanis a cégek a gyártás nagy részét ázsiai országokba helyezik ki, ahol az energiaellátás alapja elsősorban még mindig a szén. Másfelől pedig az a sok-sok tonnányi ruha, ami tönkrement – hiszen a tartósság a legkevésbé sem szempont ebben az iparágban –, vagy csak nem talált gazdára, nem feltétlenül kerül a rászorulókhoz. Nagyobb részük valamelyik égetőtelepen végzi, hozzátéve a magáét az üvegházhatáshoz.

 

Van a kezünkben egy eszköz

 

A felelősség elsősorban a döntéshozóké, hiszen a vázolt aggályos tendenciát megfelelő törvénykezéssel, környezetkímélő beruházások támogatásával, a környezetszennyezés érdemi büntetésével lehet (lehetne) megállítani, illetve visszafordítani. Ám a magunk szintjén mi, hétköznapi emberek is tehetünk ezért. Van ugyanis a kezünkben egy eszköz: a pénzünk, amit okosabban is elkölthetünk, ily módon mérsékelve a keresletet a fast fashion termékek iránt. Nem könnyű azonban megszabadulni a hosszú évek óta tartó mechanizmusainktól, és egy lassabb, tudatosabb, etikusabb fogyasztásra átállni. Ebben segítenek az alábbi – kipróbált – praktikák az 1 évig nem vásárolok ruhát csoport tagjaitól.

 

Első lépés: „mariskázz”!

 

Altordai-Oláh Ritának a mostanság nagyon felkapott, ám valóban hatékony Marie Kondo-féle módszer adta meg a kezdőlökést:

„Hordd össze egy helyre az összes ruhád! Mindet. Ha egyben látod, hogy bármilyen alkalomra gond nélkül felruházhatnál egy nagyobbacska falut, az erősen odaver. Így könnyebb azt mondani az ötvenedik akármire, hogy köszi, de van otthon elég. Nekem ez nagyon praktikus volt.”

„A legfontosabb kérdés, amit fel kell tenni vásárlás előtt: minek?

 

– mondja Bakosné Szántó Viktória. – Azaz: mennyire van rá szükségem? Ki, sőt EL fogom használni? És ez nem csak ruhákra vonatkozik. Az »egyetlen alkalomra«, a »megtetszett«, a »legyen ilyenem« és a hasonlók nem játszanak. Írd fel egy lapra azt az összeget, amit NEM költesz el ilyesmire. Pár hónap sem kell, és rájössz, mennyit szórtál el eddig teljesen feleslegesen. De ha ennyire nem kell a pénz, mondom a számlaszámot, utalhatsz!” – teszi hozzá viccesen.

 

A cikk folytatódik!

Olvass tovább: forrás: wmn.hu