Elmentünk 50 forintos palackokat visszaváltani, többnyire összejött, de láttunk cifra dolgokat

A hetekig tartó hőhullám, a foci-Eb és az párizsi olimpia mellett valószínűleg az egyutas italospalackok kötelező visszaváltása lesz az 2024 nyarának egyik nagy közösségi élménye Magyarországon. Úton-útfélen látni lehet, ahogy sétáló emberek fel-felvesznek egy-egy bokrok alá dobott energiaitalos dobozt, beton villanyoszlop üregébe rejtett üdítőspalackot vagy kerítéslábazatra helyezett kiürített sörösüveget, és megvizsgálják, ott van-e rajta a jól ismert logó az 50 forintos visszaváltási díjról. Ha nincs, jobb esetben egy közeli kukába dobják, ha van, irány a legközelebbi Repont, vagy megy az otthon gyűjtött többi palack közé, hogy bevásárláskor visszaváltsák.

Az év elejétől működik a hivatalos néven egyutas italos palackok kötelező visszaváltási rendszere, és július elsejétől lejárt a gyártók türelmi ideje is, így már csak olyanok kerülhetnek forgalomba, amelyeken ott virít a „Vigyél vissza! 50 Ft” feliratú logó. Ezt a díjat vásárláskor ki kell fizetnünk, de visszakapjuk, ha a kiürült palackot visszavisszük, és bedobjuk az automatákba.

Ahogy kifutnak a korábbi, még nem visszaváltható készletek, egyre inkább már csak visszaváltható italosüvegekkel, műanyag palackokkal és fémdobozokkal találkozunk az üzletek polcain. És egyre nagyobb terhelés alatt vannak a Mol hulladékos leánycége, a Mohu által üzembe állított automaták, amelyekben információink szerint immár
"napi 2,5 millió visszaváltásos tranzakció történik, és a már 400 ezer fölött járt a bankszámlára közvetlen visszautalást lehetővé tevő, kissé döcögősen indult Mohu-applikáció letöltőinek száma is.

Felpörgött tehát a dolog, ami bizony sokszor fennakadásokkal is jár, és a visszaváltás nem mindig olajozottan zajló menete is nagy közös élmény. A visszaváltható palackokkal szatyrukban a Repontok felé tartók közül sokan drukkolnak azért, hogy

•     működjön a közeli üzletbe beállított automata,
•     lehetőleg ne legyen teledobálva üres palackokkal az automaták helyisége,
•     az előttük állók között lehetőleg ne legyen olyan, aki zsáknyi palackkal érkezik,
•     a gép visszavegyen minden 50 forintos logót viselő palackot, amivel megetetik,
•     a Mohu-applikáción keresztül időben érkezzen vissza bankszámlánkra a díj, vagy
•     egyáltalán kiadja a gép a kupont, amit le lehet vásárolni vagy készpénzre váltani a pénztárnál.

A különböző települési, kerületi Facebook-csoportok tele vannak panaszokkal: hol mióta nem működik egy-egy automata, posztolják a képeket különböző lezárt budai, leragasztott kecskeméti gépekről, a még sok forgalomban lévő visszaválthatatlan palackkal, teledobált Repontokról, és vannak a panaszok a csak több nap után, sokadik próbálkozásra visszavett, vagy épp túl könnyen horpadó, visszaválthatatlan logós palackokra is. Már külön Facebook-csoport is létezik, ahol a repontos panaszokat, tippeket osztják meg egymással az emberek. Korábban nekünk is voltak tippjeink.

Bár az eddigi személyes tapasztalataink pozitívak voltak, szerdai pesti körképünk árnyalja a az ideális képet: Újpesttől a nyolcadik kerületig hét üzletet jártunk be, amik közül háromnál futottunk bele kisebb-nagyobb fennakadásba, és további két esetben számoltak be a felhasználók korábbi problémákról.

Az Újpest Városkapu buszállomásnál álló Lidl előtérben elhelyezett automata például ottjártunkkor éppen le volt fagyva:

"Kérjük várj, vagy kérj segítséget az üzlet személyzetétől

– olvasható a kijelzőn egy stoptábla és elnézést kérő üzenet mellett.“Tíz perce várok, lehet, hogy túl sokat dobáltam be – szabadkozik tanácstalanul a gép előtt toporgó idősebb nő, aki nagy szatyor palackkal érkezett. “Születésnapja volt az unokának.”

Ekkor már 4-5 ember várakozik türelemmel az automata előtt, akikkel könnyű szóba állni. “10-20 darab hamar összegyűlik” – mondja egy másik, ősz hajú nő. “A munkahelyemen mindenki szétdobálja, én meg összegyűjtöm, és elhozom” – így egy fiatalabb férfi.

Feltűnik egy dolgozó, aki lepattintja a gép állapota felől érdeklődőket. Még pár percig beszélgetünk arról, hogy gyakori a fennakadás, sokszor dob vissza a gép tiszta, üres logós palackokat is a még forgalomban lévő nem visszaválthatók mellett, és hogy mire érdemes odafigyelni. “Én mindig felfelé fordított vonalkóddal dugom be” – mondja valaki, amikor eltűnik a képernyőről a figyelmeztető felirat, és újra lehet etetni az automatát. Hogy mi volt a fennakadás, az nem derült ki, talán csak ki kellett üríteni a tárolórekeszeket.

Egy másik makrancoskodó gépre egy angyalföldi CBA-ban találunk rá, ahol legalább hat-nyolcszor próbálkozik egy vevő a speciálisabb – ivócsutorás sportitalos – palackokkal, mire nagy nehezen beveszi az automata.

Bár egyes üzletekben, most is megakasztja a haladást a pénztárnál, ha valaki készpénzben kéri a visszaváltási díjat: sokszor a felettessel kell jóváhagyatni a pénzkivételt.

“Pár napja rossz volt, de most jó, kiürítették a zsákokat is” – veti oda érdeklődésünkre az angyalföldi Béke téri áruház hátsó sarkánál kialakított több automatás Repontról távoztában egy férfi. Itt tehát most jól működnek a gépek, ezt tapasztaljuk is, bár az applikációból elérhető QR-kód lecsippantása nehezen jön össze: először annyit ír ki, hogy “Érvénytelen hűségkártya”, aztán negyedszerre végre sikerül, és gyorsan meg is érkezik az utalás.

A Lehel piac alatti élelmiszerüzletben ottjártunkkor viszont már egy napja nem működött a gép: “Érintkezési hibát írt ki, mindent kicseréltek rajta, de nem lett jó” – magyarázta egy dolgozó, aki szerint aznap délutánra várják az újabb javítást. “Most mit csináljak, másodjára jövök vissza” – fordít hátat csalódottan a bejáratnak egy középkorú nő.

Sorban állnak a palackos szatyraikkal a Teleki téri Lidl előterében fennakadások nélkül működő két gép előtt is az emberek, és feltűnő, milyen türelmesen magyarázzák, a gyakorlatlanabbaknak, mire figyeljenek a palackok behelyezésénél, hogyan kérjenek kupont, hogyan utaltassanak.

"Nagy, közös tanulás is zajlik ezekben a hetekben.

A gépek meghibásodásának hátterében részben talán a túlterheltség állhat, hiszen – ezt mohus forrásaink is elismerik – többre lesz szükség a jelenlegi 3000 automatánál, és ezer kézi visszavétellel foglalkozó Repontnál (ahonnan palackzabáló kocsikkal viszik el a hulladékot). Elvileg folyamatosan növelik a számukat, ahogy készülnek el az újabb gépek. Információink szerint ugyanakkor bizonyos típusú gépek nem mindig bírnak a szokatlan formájú vagy nagyobb palackokkal, és eldugulnak. Nem csoda, hogy maguk a kereskedők sem elégedettek a rendszerrel.

“Ilyen megaprojekteknél mindig vannak olyan nehezen felmérhető kockázatok, amelyekre nagyon nehéz száz százalékosan felkészülni. Előfordulhatnak emberi hibák, megcsúszott folyamatok (például gyártói regisztráció), de a vásárlói fogadtatás is nehezen becsülhető meg az éles indulás előtt” – kezdte a válaszát megértően a HVG megkeresésére az Országos Kereskedelmi Szövetség, miután a rövidítéssel DRS-nek is nevezett visszaváltási rendszer eddigi tapasztalatairól érdeklődtünk, majd keményebben folytatták,

"a kereskedők nap mint nap találkoznak olyan problémákkal, hiányosságokkal, amelyek talán elkerülhetők lettek volna.

Válaszuk alapján tehát a hazai kereskedelmi láncok, amelyeknek 400 négyzetméter feletti üzleteikben kötelező elhelyezniük visszaváltó automatákat, a következő problémákkal szembesültek:

•     hiányos informatikai rendszer, és akadozó információáramlás,
•     ami miatt nem lehet megszervezni az elszállításokat,
•     ráadásul a szállítóknál szűkösek a kapacitások, ami megint csak logisztikai problémákat okoz,
•     a meghibásodott automaták javítása napokat is csúszhat,
•     és mindezek a rendszer éles indulásánál jöttek elő.

“A vásárlókkal a kereskedők tartják a kapcsolatot, az áruházakban dolgozók mindent megtesznek a problémák elhárítása érdekében, de, mint írták,

"az esetlegesen felhalmozódó hulladék látványa nem javítja a vásárlási élményt. A rendszerszintű problémákat a hulladékgazdálkodás, hulladékkezeléssel foglalkozó szereplőknek kell mielőbb megoldani.

A kötelező visszaváltási rendszert a hulladékkezelés más területeivel együtt gyorsan kellett megszerveznie a tavaly indult Mohunak, amelyet a hulladékkoncessziót 35 évre elnyerő Mol alapított erre a célra. A cég működése a Repontokhoz hasonlóan még meglehetősen döcögősnek tűnik, akár a saját elszámolását,

…akár az egész hulladékgazdálkodási rendszert nézzük.

Forrás: hvg.hu