Egy PET-palack útja a kukától az újjászületésig

Begyűjtőkör Csepelen. A szemét újrahasznosítása elég döcögősen megy még Magyarországon. Ahhoz, hogy megértsük, hogy működik, elkísértünk egy PET-palackot az újjászületés útján. Körutunkat egy csepeli lakótelepen kezdtük egy szelektív hulladékot begyűjtő szemeteskocsi fedélzetén.               Budapesten évente 25 ezer tonna papírt, 10 ezer tonna műanyagot és fémet, valamint 5000 tonna üveget gyűjtünk össze szelektíven. Ez a teljes fővárosi összegyűjtött hulladék 10%-a. Hamar szembetalálkoztunk az első tévhittel, miszerint a háztartási szemét is mehet a szelektív kukába, hiszen úgyis összeöntik az egészet a végén. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. adatai szerint a begyűjtött szelektív hulladéknak csak az 50%-a papír, műanyag és fém. A másik fele háztartási, vagy más, nem újrahasznosítható szemét, aminek nem ott lenne a helye, ahová dobták.

Rögtön a harmadik-negyedik kapualjnál beleütköztünk egy olyan szelektív kukába, aminek a tetejére jól láthatóan három zacskónyi háztartási hulladékot pakoltak. A kukások ezt a kukát érintetlenül ott hagyták, ahol van - ez a szabály. Vannak ravaszabbak, akik a háztartási szemetet berétegzik két réteg szelektív közé. Így nehezebb észrevenni, és ha már beöntötték a kocsiba, nem fogják kiszedni belőle.  A trükközők ellenére lassan, de biztosan haladunk a tudatos szelektív gyűjtés felé. Hiába azonban a jó szándék, sokan így is hibáznak, mert azt hiszik, hogy a papírok közé mindenféle papír, a anyagok közé mindenféle műanyag mehet. Ezzel szemben például hungarocellt, CD-lemezt, magnó- és videokazettát nem lehet bedobni a szelektív kukába. Ezekből bőven találtunk később a szemeteskocsikból az előválogató udvarára ürített szelektív hulladékban, de volt ott a félcipőtől kezdve a törött seprűig minden. Amit be lehet dobni, azt is ki kellene öblíteni: nincs helye a szelektívben zsíros, háztartási vagy vegyi anyaggal szennyezett, nem kimosott flakonnak, margarinos doboznak, élelmiszer-maradványt tartalmazó műanyagnak, kiöblítetlen tejes-üdítős papírdoboznak. Vagy alufóliát tartalmazó gyógyszeres levélnek. Egy kis ottmaradt alufóliacsík a feldolgozórendszer leállását okozhatja - mint azt később látjuk majd.

Légszállítás.. A fém- és papírdobozokat, műanyag PET-palackokat össze kell lapítani, különben kevésbé hatékony a begyűjtés. Ha az üres PET-palackok nincsenek összelapítva, és még a kupak is rajtuk marad, akkor gyorsan kitöltik a szemeteskocsi rakterét. Előfordul, hogy a szemetesautóval 80 százalékban levegőt szállítanak. A raktérbe ugyan 3-4 tonnányi műanyag is beférne, de volt már, hogy csak 600 kilónyi fért be a kilapítatlan palackokból.

Válogatni muszáj. Az időközben megtelt szemeteskocsi az előválogató felé vette az irányt. Elbúcsúztunk a szemetesektől, és követtük a PET-palackot a futószalag irányába. Szeméthegyek. A kukásautó az udvari tárolóba üríti a begyűjtött szelektív hulladékot. Az FKF-nek több válogatóüzemmel is szerződése van, az egyik a volt Papírgyár területén álló csepeli válogató. Nyilvánvaló volt, hogy a csepeli kör végén itt kötünk ki. Az üzemet 4,5 millió euróból újították fel 2014-ban. 

A tárolóból targonca viszi a PET-palackot a többi szeméttel együtt a felhordó szalagra. A szalagon a palack először a ballisztikus szeparátorba tart, ahol az automata rezgéssel elkülöníti a 2. és 3 dimenziós (lapos vagy domború) műanyagot egymástól, majd mágnessel a vas hulladékot is automatikusan kiválogatja. A palack ezután tovább utazik a futószalagon a kézi válogató kabinokba. Itt szedik külön a munkások szín szerint a PET-palackokat. Más fakkba kerül az egyéb műanyagflakon és az etilén fólia is. A válogatók egymás mellett állnak, specializálódva egy-egy fajta hulladékra. Kezük gyorsan jár. A szalag nem állhat meg. 

Szemetet válogatni nem mindenki tud. Magyarországon több válogatóüzem működik, de nehéz képzett válogatót találni, aki gyorsan és kevés hibával dolgozik. Pedig az átlagkeresethez képest tisztességes fizetség jut egy jó válogatónak. (Hogy mennyi, azt nem árulták el.)

A PET-palack itt már elit klubba kerül: csupa ugyanolyan színű palack közé, mint amilyen ő maga. A legjobb minőséget képviseli, bálájának eladási ára 135 Ft/kilogramm. A gyengébb minőségű palack-bálák ára akár 20 Ft/kilogrammig süllyedhet. Az általunk követett palack most 250-280 kilós bálába szorítva várja társaival az újabb teherautót, ami majd a regranulátumgyárba szállítja. 

A válogatás végére már pontosabb számokat kapunk az arányokról. A az utcai szelektív kukákból begyűjtött hulladék 35 százaléka PET-palack, 20 százaléka egyéb hasznosítható műanyag és fém (HDPE flakon, etilén fólia, aludoboz és konzervdoboz).  45 százalékot tesz ki a szemét szemete, vagyis az anyagában nem hasznosítható műanyag és egyéb hulladék. Ez utóbbiak mennek az égetőműbe vagy a kommunális hulladéklerakóba. Megérkezik a palackunkat is tartalmazó báláért a teherautó, ami Karcagnak veszi az irányt. Szorosan követjük.

Karcagon van az egyetlen magyar PET (Polietilén-tereftalát) regranulátum gyár, legalábbis  olyan, ahol élelmiszeripari célra (pl ásványvizes palack gyártására) felhasználható regranulátumot állítanak elő. A kidobott PET-palackok jelentős részét ugyanis alacsonyabb feldolgozottságot igénylő termékek, mondjuk műanyag szőnyegek gyártására használják fel. Az új építésű üzem Karcag déli külvárosának egykor mocsaras szélén fekszik. Itt ütközik ki a legjobban, hogy már lakossági szinten meglehetősen henyén különítjük el a szelektív hulladékot. Az üzembe sok helyről érkezik PET-bála, de nem mindenhonnan megfelelően leválogatva.  Tévhit, hogy a feldolgozásnak simán haladnia kell, mert elvileg tisztán érkeznek a bálák. Valami mindig keveredik a palackokhoz. Egy kis darab gyógyszeres alufólia csík miatt már bejelez a fémdetektor, az egész anyagtovábbító rendszer megáll. Különböző kis fémdarabkák miatt fél év alatt 136 ezer alkalommal állt le a rendszer az üzemben. Ezt már a helyi mérnöktől tudjuk meg, aki mutatja nekünk, merre jár éppen a követett palack. Először a válogatószalagon tisztára válogatják, majd ledarálják, amit a vegyszeres tisztítás követ.  A legkellemetlenebb szennyeződés a címke, aminek a ragasztóját teljesen el kell tüntetni. A tiszta darálékot – közte palackunk darabkáival – megolvasztják, extrudálják (összesajtolják) és végül granulálják (szemcsézik). A kész termék a regranulátum: 3-4 mm átmérőjű golyócskák tömkelege. Különböző kis fémdarabkák miatt fél év alatt 136 ezer alkalommal állt le a rendszer az üzemben. Ezt már a helyi mérnöktől tudjuk meg, aki mutatja nekünk, merre jár éppen a követett palack. Először a válogatószalagon tisztára válogatják, majd ledarálják, amit a vegyszeres tisztítás követ. A legkellemetlenebb szennyeződés a címke, aminek a ragasztóját teljesen el kell tüntetni. A tiszta darálékot – közte palackunk darabkáival – megolvasztják, extrudálják (összesajtolják) és végül granulálják (szemcsézik). A kész termék a regranulátum: 3-4 mm átmérőjű golyócskák tömkelege.

A Magyarországon forgalomba kerülő PET-palackok 85-90 százaléka granulátumból készül, amit külföldről importálunk. A maradékot 10-15 százalék karcagi, újrahasznosított regranulátumból készítik. Ezek az újrahasznosítás arányai is. Palackunk 150-200 kis golyócskává szemcsésítve várja további sorsát az egyik tároló konténerben. Karcagra évente 10 ezer tonna bálázott PET-palack érkezik, ebből 8 ezer tonna regranulátum készül. 

A képen az újjászületés 3 fázisa: granulátum, előforma (amit sokan fesztivál-hamutartóként ismernek), kész palack.  8 ezer tonna regranulátumból 320 millió új PET-palackot lehet gyártani. Ez 10-15 százaléka az országos PET-palack szükségletnek.  A PET-palack ára az újrafeldolgozás során megtízszereződik: egy használt, üres palack ára a piacon még csak 2,5-3 forint, de a belőle készített új, üres PET-palack már 20-30 forintba kerül. A regranulátum-golyócskák konténeréért megérkezett a kamion. A félig már újjászületett palack darabkái Karcagról Albertirsára utaznak. Regranulátum-golyócskákban rejtőző PET-palackunk konténere a kemence melletti rakodótérbe kerül. Itt, Albertirsán üzemel az egyik legnagyobb magyar ásványvízgyártó cég. Területe alatti forrásokból percenként 4000 liter ásványvíz buzog fel, amit csak palackoznia kell. Az üzem rendszerén 550-600 millió liter víz folyik át évente, ennyit csomagolnak palackokba, és adnak el. Az előformát aztán újramelegítik, és 30-40 bár nyomással megfújják. A különböző formázókban végső formáját újra elnyerő PET-palack kap még egy talphűtést, aztán megy tovább vele a szalag. Nyakát megragadja a töltősor automatája, és társaival együtt beáll a sorba, várni a beletöltendő tartalmat. Ez a tartalom lehet szénsavas vagy szénsavmentes ásványvíz, ízesített ásványvíz vagy többféle ízű üdítő. Nem mindegy, hogy melyik palackba milyen folyadék kerül. 

Az üdítős és szénsavas vizes palackok fala vastagabb a belső nyomás miatt, mint a sima, szénsavmentes vízé. Ez a palack súlyában is megmutatkozik: amíg a két literes vizes palack súlya 30 gramm, a szénsavas üdítőé már több mint 10 százalékkal nehezebb: 34 gramm. Az sem mindegy, hogy mennyi regranulátumot lehet használni a gyártáshoz. A mi palackunk 24,6 grammos, másfél literes palackként születik újjá. Anyagának mindössze 20-25 százaléka regranulátum, a többi frissen vásárolt, első generációs, import granulátum - így stabil az anyagszerkezet. Egyelőre ennyit tud a technológia.

Az, hogy egy PET-palack 100 százalékban újrahasznosított palackokból (regranulátumból) készüljön, egyelőre még a sci-fi kategóriájába tartozik. Laboratóriumi körülmények között néhány alkalommal már sikerült létrehozni ilyet, de a reális, iparilag megvalósítható cél egyelőre még csak az 50 százalékos részarány lehet a szakemberek szerint.  Háromnegyedében új, egynegyedében régi PET-palackunk tehát ismét ásványvízzel feltöltve indul a boltok felé, hogy kiürítése után ismét elkezdje újabb kanyarját az újrahasznosítás végtelen körében.

Forrás: https://index.hu/nagykep