Csalódottság és elégedetlenség a klímacsúcs után
Befejeződött a COP29 klímacsúcs, ám sokan, elsősorban a klímaválság által leginkább érintett, szegény nemzetek képviselői rossz szájízzel hagyták el a kéthetes eseményt.
A megállapodás, amelynek célja, hogy segítse a fejlődő országokat az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásban és az éghajlati hatások kezelésében, mélyen megosztó.
Az egyezség 2035-ig évente 1,3 billió dollárról szól, de ebből csupán 300 milliárd dollár érkezik majd támogatás vagy alacsony kamatozású kölcsön formájában a fejlett országoktól. A fennmaradó összeget az elképzelések szerint magánbefektetők, illetve olyan új pénzügyi mechanizmusok fedezik majd, mint a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett illetékek.
A klímaaktivisták és a fejlődő országok több képviselője csalódottan fogadta a megállapodást és azzal vádolták meg a gazdag országokat, hogy azok kibújnak az azonnali anyagi támogatás felelőssége alól. Mohamed Adow, a Power Shift Africa vezetője “árulás”-nak nevezte az egyezséget és bírálta a gazdagabb nemzeteket, amiért jövőbeli forrásokat ígérnek, ahelyett, hogy most biztosítanák azokat. A legkiszolgáltatottabb nemzetek két csoportja, a Kis Szigetállamok Szövetsége és a Legkevésbé Fejlődött Országok tiltakozásul kisétáltak egy megbeszélésről szombat délután, de később visszatértek.
A tárgyalások feszült hangulatát fokozta, hogy néhány nappal Donald Trump újraválasztása után kezdődtek meg, aki azt tervezi, hogy elnöksége alatt az Amerikai Egyesült Államok kilép majd a Párizsi Egyezményből.
A fejlett országok azzal érveltek, hogy már így is jelentős anyagi forrásokat biztosítottak az ügy érdekében, és nem képesek többet felajánlani.
A szervező állam, a jelentős olajexportőr Azerbajdzsán, és az olyan olajat és gázt exportra termelő országok, mint Szaud-Arábia a kritikusok szerint akadályozták a tárgyalásokat, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodás ügyében.
A klímacsúcs végső megállapodása várhatóan jelentősen megnöveli majd a fejlődő országokba folyó klímafinanszírozást, megháromszorozva a korábbi 100 milliárd dolláros célt. Azonban az olyan klímaszakértők és klímaaktivisták, mint Claudio Angelo elégtelennek nevezték a megállapodást. Angelo, a brazil Observatorio do Clima képviselője szerint a megállapodás tovább növelheti a fejlődő nemzetek terheit. India is erősen bírálta a megállapodást. Az Indiát képviselő Chandni Raina felháborodását fejezte ki, amiért India nem adhatott hangot határozott ellenkezésének még a döntés meghozatala előtt.
Habár ők a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátói, az Amerikai Egyesült Államok és Kína idén kevésbé vállaltak nyilvános szerepet a tárgyalások során, mint a korábbi években. Az amerikai küldöttség részvételét a közelgő kormányváltás árnyékolta be. Kína, ugyan jogilag nem köteles hozzájárulni a klímafinanszírozási alaphoz, önként vállalta a fejlődő országok támogatását.
A kritikusok szerint a COP29 klímacsúcs végső egyezsége nem oldja meg ténylegesen a legkiszolgáltatottabb országok sürgős pénzügyi problémáit.
A megállapodás felhívja a figyelmet a méltányos pénzügyi hozzájárulás hiányából adódó konfliktusra a fejlett és fejlődő országok között, ill. a magánbefektetések és a nem bizonyított pénzügyi mechanizmusok szerepére a klímacélok elérésében.
Cikk forrása: zoldhang.hu
