Bolhapiac némi extrával – garázsvásárok itthon
Költözik, de sok a holmi, amelyet nem vinne magával? Vagy egyszerűen csak addig rakosgatta az „ez még jó lesz valamire”-dolgokat, hogy már ki sem lát a halom alól? A megoldás a garázsvásár, amely itthon is egyre népszerűbb. A kilencvenes évek Amerikájából elindult kezdeményezésben olyan tárgyaktól szabadulnak meg tulajdonosaik, amelyek számukra már nem fontosak, másoknak azonban értéket képviselhetnek. Szervezheti a vásárt egy ember is, de összeállhatnak többen is, hogy eladják portékájukat. Alkudni szabad, a lényeg, hogy mindenki elégedett legyen.
Tudnivalók a szervezéshez
A vásárhoz egy megfelelő hely kell. Saját kert, garázs esetén ez adott, egyébként társasház udvarán is lehet vásárt rendezni, ha az ott lakók hozzájárulnak. Persze akadnak olyan helyek is, amelyek befogadnak vásárokat, lehetséges például, hogy asztalpénzt kell fizetnünk.
Miután mindez tisztázódott, meg kell hirdetni a vásárt – a legjobb, ha annak környékén plakátolunk, és ismerőseinket is értesítjük, valamint a közösségi médiát is igénybe vesszük. Akár eseményt is létrehozhatunk a Facebookon, ahol képes ízelítőt is adhatunk a portékákból. Készülhetünk viszont a vásárlók megvendégelésére rágcsálnivalóval, szörppel is.
– A garázsvásár egy előre megadott időpontban, eseti jelleggel működő bolhapiac. Az így értékesített ingóságok után a magánszemélynek személyi jövedelemadót kell fizetnie, ha az ebből származó bevételének éves összege a 600 ezer forintot meghaladja. Ebben az esetben az értékesítést a magánszemély adószámmal, egyéni vállalkozóként is folytathatja, tevékenysége megkezdésekor alanyi áfamentességet választhat, ha várható bevétele nem haladja meg az évi 6 millió forintot. Vállalkozóként nyugtaadási kötelezettsége van – mondta Aszalós Andrea, a NAV sajtóreferense. A 600 ezres határ fölötti bevétel azonban ritkaság.
Főleg a helyiek jönnek
Egy garázsvásár attól lesz sikeres, ha sokan tudnak róla, így sokféle igénnyel érkező vásárlók látogatják meg – a gyűjtőoldalak ebben nagy segítséget nyújtanak. A garazsvasarok.blogspot.hu valamivel több, mint egy éve jött létre ezzel a céllal, Facebook-oldallal kiegészítve. Az oldal szerkesztője szerint meglehetősen sok garázsvásárt tartanak Magyarországon, de főként a főváros, Pest megye és a vidéki nagyvárosok jeleskednek e téren. Egyelőre még a plakátoknak köszönhetően több érdeklődő jut el a vásárokra tapasztalataik szerint, mint ahányan az interneten olvasnak egy-egy garázsvásárról.
– A garázsvásárokon szinte bármit el lehet adni, a lényeg, hogy a portéka mások számára még kifogástalanul használható legyen. A legtöbben ruhákat, gyermekruhákat, játékokat, háztartási eszközöket, szerszámokat, esetleg régiségeket árulnak – írta nekünk az oldal szerkesztője, akinek tapasztalatai szerint leginkább a helyi közösségek tagjaira lehet számítani vásárlóként.
– Kezd kialakulni egy szervező- és vásárlóréteg – akik között lehet átfedés is –, de a garázsvásároknak még nincs olyan nagy hagyományuk – főleg vidéken, ahol pedig sokkal több a családi ház. Sajnos még mindig él az a sztereotípia, hogy aki kiárusít, az bajban, anyagiak szűkében van – osztották meg velünk.
Nincs nagy bevétel
Megkérdeztünk egy igazán rutinos szervezőt is arról, hogyan látja a garázsvásárokat – Gelencsér Vera már több mint egy tucat ilyen esemény szervezésében vett részt. Szerinte a bolhapiacokhoz hasonlítanak leginkább a garázsvásárok, csak itt nem profik az árusok.
– Éppen a közösség az, amely sikeressé teszi őket. Az összefogás az, ami megadja az alaphangulatot, és ez az, amiért érdemes ezt csinálni – mondta Vera.
Az ő tapasztalatai szerint is a helyben lakók és a facebookos hirdetések miatt a barátok látogatják ezeket a vásárokat, de ha egy közösség rendszeresen tart ilyesmit, annak híre mehet, törzsgárda is kialakulhat a vásárlók közt. A közösségi élményből fakadóan ugyanakkor nem az anyagi haszonszerzés a lényeg.
– Átlagosan 3–10 ezer forint körül vihet haza az ember, de természetesen ez sok mindentől függ, például hogy jó hétvégére időzítette-e az ember, ügyes eladó-e, szerencsés-e, és mit árul. Van barátnőm, akinek sikerült a havi rezsijét kifizetnie, és ha az ember munkanélküli, vagy valamiért rossz anyagi helyzetbe került, annak egy-egy számla befizetése is nagy kincs – sorolta. A nagy siker azonban ritkán mérhető forintban. Vera a szervezés mellett vásárlóként is eljár ezekre az eseményekre, és úgy látja, mi, magyarok még nem értjük a lényeget.
– Mindenki jól tud járni, eladó és vevő is, mert nincsenek közvetítők, a tulajdonossal lehet közvetlenül üzletelni, meg lehet tudni mindent az adott tárgyról. De sok ember még a használt dolgoktól is fél, pedig rengeteg minden megy el használatlanul, hiszen pont azért akarunk megválni tőlük – mondta.
Élmények első kézből
Szerencsére van példa arra is, hogy valaki érti, mi a garázsvásár. Hétvégén egy anya-lánya páros közös kiárusításán jártunk, és több háztartás holmijai között válogathattunk. A háromnapos vásáron az árukészletet folyamatosan töltötték, a portéka mellé nápolyi és beszélgetés is járt, sőt, azt is megtudtam, hogy a táskám miatt kidörzsölődött ruhámat eldobható borotvával tudom újjávarázsolni.
– Eddig volt zene is, de az előbb megvették a hangfalakat – mesélte házigazdánk, miközben a valakinek egyébként már elígért kisasztalra visszatette a terítőt, hogy kínálni tudjon bennünket. Ezalatt arról kérdeztük, miért döntöttek a garázsvásár mellett.
Kiderült: az eladásra váró holmi mennyisége miatt fel sem merült, hogy aukciós oldalra pakoljanak fel mindent, inkább megnyitották a lakást az érdeklődők, főként az ismerősök és a szomszédok előtt. Nem is nézik, mekkora bevételük lesz – az egyik szoba ajtaja fölött felirat is hirdeti, hogy a legfontosabb az, hogy eladó és vevő is elégedett legyen. Nyugodtan lehet ruhát próbálni, beszélgetni. Végül én is választok egy blúzt, egy pólót és egy telefontokot. 1400 forintnál nekem ez jóval többet ér, így egy kétezrest hagyok ott. „Ezt is írd meg!”, köti a lelkemre vendéglátónk. Ahhoz képest, hogy első vásáruk volt rendezőként, minden tökéletesnek tűnik, mintha vendégségben jártam volna.
Az egyik legnagyobb
Vannak speciális és profin szervezett vásárok is Magyarországon: ilyen a Gardrób közösségi ruhavásár is, melynek kiötlői kezdetben csak saját fölösleges ruháiktól akartak megszabadulni, baráti társaságban töltve a napot.
– Valószínűleg abban a pillanatban igen komoly igény volt egy ilyen vásárra, mert azonnal jelentkeztek százan – mesélte Mender Szilvia, a Gardrób szervezője. Náluk alapszabály, hogy cégek, vállalkozások nem jelentkezhetnek. A magánszemélyek asztalpénz fejében árulhatnak, egy asztalnál akár hárman is, így hamar megtérülhet a befektetés.
– Azt látjuk, hogy aki jó cuccokat hoz, és motivált, annak jól megy az árusítás. Pörögni kell, beszélgetni, a nap végére kifáradni. Aki eljön üldögélni meg olvasgatni, az sajnos ne számítson arra, hogy jól fog menni a „biznisz” – vélekedik Mender Szilvia. – A Gardrób méreteivel tűnik ki a többi garázsvásár közül. Hogy mindez érdekes legyen, újabb dolgokat próbálunk kitalálni az árusoknak és a látogatóknak is. Szeptember 20-án például külön gyerekruharészleg lesz. Szerintem a vásározás, a csere-bere alapvető emberi igény, szóval mindig lesz létjogosultsága ezeknek a rendezvényeknek.
Írta: Krezinger Szonja
Forrás: metropol.hu
