Bevásárlókosár helyett ragadjunk ásót!
Ahogy erősödik a koronavírus járvány kapcsán félelmünk és nő bizonytalanságunk, úgy üresednek meg a boltok polcai, főleg a tartós élelmiszer polcok - mégis, a válságra valószínűleg a kertészek, hobbi-kertészek lesznek a leginkább felkészültek.
Példájukat követve ideje mindannyiunknak elmozdulni kicsit az önellátás irányába, és afelé, hogy erős, ellenálló, helyi gazdasági rendszereket építsünk, vagy építsünk újjá. Az ilyen rendszerekben kevesebb a hulladék, olcsóbbak, segítségükkel csökkenthetjük környezeti hatásainkat, és segítenek túlélni a járványokat és egyéb, a meglévő rendszert fenyegető sokkokat.
Viccelődünk a WC papírt felhalmozókról, hogy gyermekeik 2050-ben bontják majd ki az utolsó csomagokat, mégis, a felhalmozás egy nagyobb probléma tünete: fogyasztás-függők vagyunk, nem bírjuk elviselni annak még a halvány ötletét sem, hogy nem vehetjük meg azt, amit szeretnénk, ott és akkor, ahol és amikor szeretnénk.
Az, hogy valamiből hiány van, nincs elég, nagyon távol áll sokunktól a mai modern világban, a bolygó gazdag országaiban (ideértve Magyarországot is). A modern technológia és tudomány világában most mégis heteken, hónapokon át tésztán, konzerven, és WC papíron élünk. A pánikvásárlás során a lisztet is felhalmozzuk anélkül, hogy tudnánk, mit fogunk majd vele kezdeni.
Nagyanyáink a szegénységet, háborúkat, katonai megszállást úgy vészelték túl, a nehéz időkre úgy készültek fel, hogy fogták az ásójukat és konyhakertet ültettek. Mert ha nagyon rosszra fordul a helyzet, a kertészkedők felkészültebbek lesznek, mint a bunkerben felhalmozók.
Ha a hétvégén vetettünk spenótot, saláta növényeket, borsót, hagymát, és káposztaféléket, pár hónap múlva nagyon sok terményünk lesz, amiből még eltevésre is jut majd.
És ami a legjobb, a kertészkedésbe a gyerekeket is be lehet vonni, akár egy otthoni környezetismeret vagy biológia óra keretében :-)
Még akkor is, ha nem vagyunk kertészek - vagy nincs kertünk - abszurd, hogy elsétálunk a friss termékektől duzzadó polcok és piacon a termelők mellett, és abban reménykedünk, hogy majd halkonzerven éljük túl a nehéz heteket, hónapokat.
Készítsünk savanyú káposztát a most szezonális káposztafélékből. Vegyünk a most kapható zöldségekből, és készítsünk belőlük különböző ecetes vagy erjesztett savanyúságokat, és tegyük el ezeket a kamrába. Vagy ennél többet szeretnénk? Pácoljunk és füstöljünk húsokat. Építsük meg a rég eltervezett esővíz tartályt. Kezdjünk csirketartásba. Komposztáljunk, akár a lakásban, teraszon vagy a városi udvaron is. Kert híján telepítsünk fűszerkertet az ablakba. Aszaljunk almát, a fűtőtest, konvektor fölött is lehet, nagymamánk is így csinálta télen.
Nem is egy teljes generációval ezelőtt mindez még mindennapos dolognak számított, amit bő és szűk esztendőkben is gyakorolt szinte mindenki. Mert ez nem arról szól, hogy legyen otthon gourmet savanyúságunk, vagy, hogy nem elég jó nekünk a konzerv bab. Hanem arról, hogy hogyan tanuljuk meg azokat a készségeket, amivel csökkenthetjük a bizonytalan, instabil rendszertől való függésünket.
Ugyanis azoknak az ellátó rendszereknek a működése és sorsa, amelyeken keresztül az élelmiszer eljut hozzánk, a multinacionális vállalatok tanácstermeiben dől el, és sérülékenyebb, mint képzelnénk.
Nem arról van szó, hogy mindenkinek az ellátó rendszerektől függetlenül kellene élnie távoleső helyeken, eldugott hegyi házikókban, hanem arról, hogy mozduljunk el kicsit az önellátás irányába, és afelé, hogy erős, ellenálló, helyi gazdasági rendszereket építsünk, vagy építsünk újjá. Az ilyen rendszerekben kevesebb a hulladék, olcsóbbak, segítségükkel csökkenthetjük környezeti hatásainkat, és segítenek túlélni a járványokat és egyéb, a meglévő rendszert fenyegető sokkokat.
Kérdezhetnénk, hogy de mi szükség van minderre, hisz társadalmunk és az ellátó valamint pénzügyi rendszerek vissza fognak állni mostanában megszokott formájukba a válság után, ahogy ezt korábban is tették. Igen, ez igaz, de nem lenne jó kihasználni a lehetőséget, hogy kicsit elszakadjunk, függetlenebbé válljunk a 24 órás, igény szerint kattintással elérhető fogyasztói életmódtól, amitől ma annyira függünk?!
Fordította és szerkesztette: Vadovics Edina, GreenDependent
Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2020. márciusi (118.) számában.
Forrás és inspiráció:
Közvetlen forrás: kislabnyom.hu
