Beszámoló az "Újratöltött palackok jövője" című sajtóbeszélgetésről

Résztvevők

• Katona Kálmán, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke

• Deák László, az Országos Szikvízkészítő Ipartestület leköszönő elnöke

• Percsiné Bíró Kinga, Magyar Sörgyártók Szövetsége

• Varga Péter, a Varga Pincészet ügyvezetője

• Halpert Dániel, az e-Termékdíj.hu Kft. képviselője

• Bödecs Barnabás, könyvvizsgáló, adótanácsadó

• Szilágyi László, a HuMuSz elnöke, a beszélgetés moderátora

A 2009-ben hatályba lépő termékdíjtörvény jelentősen átalakítja a díjszerkezetet és adminisztrációs rendszert. Legfontosabb változás, hogy az italcsomagolások után egységes díjtételt kell fizetni, mindegy, hogy mekkora az űrmérete illetve hogy milyen anyagból készült. Az újratölthető csomagolás teljesen mentesül a termékdíj alól, és a visszagyűjtött újrahasznosítható csomagolások esetében a termékdíjnak csak 15%-át kell megfizetni. Adminisztratív szempontból a legjelentősebb változás, hogy az eddigi negyedéves időszakok helyett évente kell elkészíteni a bevallást.

Szilágyi László bevezetőjében elmondta, hogy Hulladék Munkaszövetség álláspontja szerint a differenciált szemétdíj, a termékdíj és a betétdíj hármasával jelentős hulladékcsökkentést lehetne elérni.

Kétféle betétdíjara volna szükség: a meglévő (újratöltést célzó) betétdíjat ki kell terjeszteni, de be kell vezetni kötelező visszavételi díjat az eldobó csomagolásokra is.

Ha sikerülne úgy meghatározni a visszavételi díjat, hogy az a betétdíjnál nagyobb legyen, illetve az újratöltős betétdíj áfa-mentes lenne, akkor olyan árat lehetne kialakítani, amely önmagában orientálná az árérzékeny vásárlókat az újratölthető csomagolások preferálására.

A visszagyűjtési arányokkal kapcsolatban Szilágyi László bemutatta, hogy a hulladékgyűjtő szigetek révén a teljes hulladék 30%-a gyűjthető vissza, a házhoz menő szelektív gyűjtési rendszerrel 60%, a kötelező betétdíjjal azonban 90-95%-os arány érhető el. Utóbbi szám jellemzi például Németországot és Norvégiát, és az Egyesült Államok több államában is hasonló a helyzet.

Az új termékdíjas jogszabály komoly hiányossága, hogy nem tartalmaz semmiféle kvótát az újratöltésre vonatkozóan, szemben a még hatályos törvénnyel. Többek között ezt kifogásolta az Európai Bizottság, és ezért kellett a termékdíjtörvényt megváltoztatni. Furcsa helyzet, hogy senki nem goldolja, hogy a most elfogadott módosítás jó lenne, ezért már most elkezdi egy szektorközi bizottság megreformálni az egész szabályozást. [prezentáció] [mp3] [avi]

Katona Kálmán elmondta, hogy „sajnos az új jogszabály nem tartalmaz semmilyen ösztönzőt, valójában kizárólag a termékdíjból behajtható költségvetési bevételt tűzi ki célul. Arról a termékdíjról beszélünk ugyanis, amely korábban a kizárólag környezetvédelmi beruházásokat finanszírozó Környezetvédelmi Alapba folyt be, mára viszont ez az Alap megszűnt, és a bevétel közvetlenül az állami költségvetés 'nagy kalapjába' kerül." A Környezetvédelmi Bizottság elnöke közölte, hogy a Bizottság mindvégig támadta a termékdíjtörvényt, és bár sikerült néhány módosítást elérni - így pl. az éves bevallásra való áttérést -, az elfogadott törvénnyel nem értenek egyet. Katona Kálmán egyben fővárosi képviselő is, ebbéli minőségében felhívta a figyelmet, hogy a „szelektív gyűjtés ma nem képes megfelelően működni, ugyanis annyira gyorsan futott fel, hogy az önkormányzatok nem tudnak ezzel arányosan növekvő költségvetési forrást biztosítani a rendszer működtetéséhez. Így fordulhat elő az, hogy kellő számú ürítés híján, halmokban áll a gyűjtőszigetek körül a szemét, és persze azért is, mert sokan valóban egy nyilvános szemetesnek tartják, és akár az ágybetétet is odahordják. Az elnök kitért arra is, hogy Budapesten létezik egy olyan jogszabály, amely szerint ha egy családi házban kettőnél kevesebben laknak, akkor 50%-os kedvezményt lehet igényelni a szemétdíjra. Ennek analógiájaként el tudja képzelni, hogy a szelektív gyűjtést kedvezménnyel támogassák. Egyébként a szelektív gyűjtésnek a külföldi példák alapján van egy felső határa: legfeljebb a hulladék 30%-át gyűjtik így vissza". Hozzátette azt is, hogy külföldi körútjain azt is megfigyelte, hogy jelentős betétdíj összegek vannak a piacokon. Finnországban például a 0,25-0,5 eurocentes visszavételi díj érvényes az eldobható csomagolásnál, és 1 euro feletti a többutasnál. [mp3] [avi]

Percsiné Bíró Kinga, a Magyar Sörgyártók Szövetségének képviseletében egyetértett a betétdíjas, újratöltést ösztönző rendszer hasznosságával, azonban tény, hogy a söripar üdvözli a törvény módosítását, hiszen abban végre megszűnik az iparágat érintő súlyos diszkrimináció. Eddig ugyanis különböző italféleségekre eltérő mértékben határozták meg az újrahasználható csomagolásban forgalmazott termék arányát, és a többi szektor elhanyagolható kvotáival szemben a söripartól 2010-re már 70%-ot vártak el. Percsiné Bíró Kinga szerint a környezettudatosságot mellőző fogyasztói döntések miatt „csak" 60% körüli arányt sikerült elérniük (a 2008-ra előírt 68%-kal szemben), ezért most többmilliárdos termékdíjjal büntetik a sörgyártókat. „A jelenlegi rendszerben a betétdíj alkalmazása, bár önkéntes alapon, mégis jól működik, mert a gyártóhoz így jut vissza a csomagolás újratöltés céljából. Az önkéntes betétdíjas rendszert a söripar a jövőben is működtetni kívánja.- fűzte hozzá Percsiné Bíró Kinga. Az egyutas csomagolásról már másként vélekednek. Szerinte a koordináló szervezeteken keresztül a gyártóknak mindeddig sikerült a hulladékhasznosítási célokat teljesíteniük, a célok további növekedése a rendszer további kiterjesztését, fejlesztését, valamint alternatív gyűjtési megoldások bevezetését vonja maga után. Nem gondolja egyébként, hogy „a szelektív hulladékgyűjtő szigetek körül jelentős a szemét, ugyanis szemétdombok sajnos máshol is vannak". A sörgyártók nem támogatják a német rendszerhez hasonló egyutas betétdíj bevezetését, mert bonyolult és drága. A betétdíj ugyanis a gyártó azonosíthatóságának okán a csomagolást végigkíséri a doboz gyártótól a visszagyűjtésnél történő elszámolásig. Ezt a rendszert egy nagyon drága szelektív hulladékgyűjtési megoldásnak tartják. Az „egyutas betétdíjjal" kapcsolatos előadáshoz kapcsolódva úgy véli, hogy „ha az egyutas csomagolás betétdíja magasabb, mint az újrahasználhatóé, akkor az árérzékeny, nem környezettudatos fogyasztó megveszi az olcsóbbat, vagyis az újrahasználható csomagolásban lévő terméket, amit aztán kidob, vagy a szelektív hulladékgyűjtőbe visz. A szelektív hulladékgyűjtésre tehát ebben az esetben is szükség van, természetesen szintén a gyártók finanszírozásával. [mp3] [avi]

Varga Péter, a Varga Pincészet vezetője az államot nem csak gazdának, hanem államnak is rossznak tartja: „amennyiben az állam kivonja magát a környezetvédelem irányítása és finanszírozása alól, és nem vállal közvetlen minta értékű szerepet, akkor nem tekinthető felelősen gondolkodónak." Megdöbbentőnek tartja azt is, hogy az ÉFOSZ a multinacionális vállalatok érdekeit védi; utóbbiak szerint azért kerülnek a multik versenyhátrányba, mert a magyar vállalkozásokkal ellentétben nem tudnak betétdíjas rendszert működtetni. Az újratölthető csomagolással kapcsolatban pedig rámutatott arra, hogy közvetlen gazdasági érdek fűződik a használatához. Nem véletlen, hogy az egy állami pincészet kivételével a 10 legnagyobb pincészet mindegyike újratölt, és a teljes piacot kiadó 11.600 pincészet közül számosnak vállal bérmosást. A varga Pincészet belföldi forgalmából az eldobó csomagolású borok mindössze 5%-át tesznek ki. „Két éve még 110%-os visszagyűjtési arányról beszélhettünk, mert az exportra gyártott bor is újratöltött palackokba került. Mára a hivatalos arány leromlott 95%-ra, de súlyosbítja a helyzetet, hogy becslések szerint a borpiac fele a feketegazdaság részét képezi. Az újraöltési arány nehezen becsülhető az ágazatban, a látható vállalkozásoknál 50-60%-os lehet." A boroknál a betétdíjas rendszert a kiskereskedelmi áraknál még meglévő kb. 100 Ft-os különbözet tartja életben, bár számos olyan multinacionális áruházlánc van, amely a kezelési nehézségekre hivatkozva be sem engedi polcaira az újratölthető csomagolásban lévő termékeket. [mp3] [avi]

Deák László egy kérdéssel nyitotta hozzászólását: „Ki látott már árokparton, utcán eldobott szikvizes palackot?" Az újratölthetőségből adódó komoly értéke miatt valóban senki nem dobja el ezeket a palackokat, amelyeket egyébként 300-400-szor(!) lehet megtölteni. Éppen ezért nem érti Deák László, hogy a termékdíjjal miért terhelik az ő ágazatukat is. Az Országos Szikvízkészítő Ipartestület elnöke két megoldást is vázolt erre a helyzetre: egyrészt támogatná, hogy „a termékdíjból befolyt összeg egy részét fordítsák a környezetbarát csomagolás népszerűsítésre, vagyis finanszírozzanak olyan kampányokat, amelyek vonzóvá teszik az újratölthető csomagolást. A másik megoldás egy újratöltési kvótakereskedelem bevezetése, amelyben a jól teljesítők a felesleges kvótáikat eladhatnánk a kevésbé jól teljesítő gyártóknak, megtartva az összkibocsátás állandó szintjét." Deák László a differenciált szemétdíj fontosságára is kitért, utalva arra, hogy anélkül szinte lehetetlen a lakosság hosszú távú ösztönzése. [mp3] [avi]

Halpert Dániel szerint minden érintett felet egyszerre szükséges ösztönözni. A lakosságot a differenciált szemétdíj mellett úgy lehet a többutas csomagolás választására ösztönözni, hogy az az egyutas csomagolással bíró termékkel egy árban vagy annál olcsóbban kerüljön forgalomba. A gyártók újratöltésért tett erőfeszítéseit pedig vagy az erre nézve kedvező termékdíjjal, vagy áfakedvezménnyel kell elismernie az államnak. [mp3] [avi]

Bödecs Barnabás maximálisan egyetértett azzal, hogy a gyártói oldalon tett pozitív lépéseket, környezetbarát beruházásokat kedvezményekkel kell támogatni, nem úgy, mint most, amikor a söripart büntetik az újratöltésben elért eredményéért. A lakossági oldalról nézve „felháborító, hogy a fogyasztót hülyének nézik, vagyis eleve azt feltételezik, hogy a környezettudatosság számára ismeretlen fogalom, illetve hogy minden fogyasztó felelőtlen." Mára elérkeztünk oda, hogy a műanyagpalackos italok piacán még a választás lehetősége sem adatik meg, mert gyakorlatilag eltűnt az újratölthető csomagolás. Személyes élményét is elmondta, hogy érzékeltesse mennyire távol áll Magyarország a helyes iránytól: Horvátországban azt tapasztalta, hogy minden csomagolásfajtára egységes visszaváltási díjat alkalmaznak, amelynek mértéke 3 kuna. Az sajnos tény, hogy nem feltétlenül a vásárló viszi vissza a palackot, de a rászorulók bizony begyűjtik a csomagolást és az üzletek hátsó részében mindent visszaváltanak, hiszen 3 kuna nem elhanyagolható összeg. Úgy véli, hogy itthon a betétdíj mértéke nem költség alapú, hanem a jelentős kereskedelmi egységek és érdekszövetségek közötti megállapodásokon alapul. Bödecs Barnabás szerint éppen ezért a kereskedőket kellene büntetni. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a betétdíj jelenleg az árbevétel részét képezi, hogy az tulajdonképpen egy visszavételi kötelezettséget testesít meg, és jogi értelemben a Ptk-ban részletezett letéti díjnak felelne meg. A piacot súlyosan torzító tényezőnek tartja azt, hogy a betétdíj jelenleg áfaköteles. [mp3] [avi]

Ezután Szilágyi László javaslatokat tett az új szabályozásra, amelynek lényege, hogy egyszere kellene átgondoolni a termékdíjas, betétdíjas és szemétdíjas szabályozást, amelyek együtt megfelelően tudnák befolyásolni és motiválni a termelőket és a fogyasztókat egyaránt. [mp3] [avi]

A beszélgetésben a jelenlévők alapvetően egyetértettek abban, hogy különböző árnyalásokkal az újratölthető csomagolásnak van jövője, és az gazdasági értelemben is megtérülő lehet.

Varga Péter szerint az eldobó csomagolások betétdíjas visszagyűjtése már csak egy szükséges rossz, mindenképpen az újratöltést kellene támogatni. [mp3] [avi]

Bödecs Barnabás elmondta, hogy jelenleg a szabályozás szinte bünteti a betétdíjat. El kell érni, hogy a betétdíj ne árbevétel legyen, hanem kötelezettség, így az ÁFA hatálya alól is kikerülne. [mp3] [avi]

Deák László zárszavában megköszönte a részvételt, és átnyújtott mindenkinek a Fröccstörténelem c. kiadványból egy-egy példányt. [mp3] [avi]

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.