Az a kincs, ami nincs! 1.

Közkedvelt közhely, hogy a szemét, aranybánya.

Lehet, hogy ez így van, de a rengeteg hulladékkezelő telep, amit annak idején igénytelenül létesítettek, legalább olyan kockázatos, mint egy aranybánya, hiszen aranybánya kevés van, de szemétbánya annál több. Egy mostanában megépült, biztonságos szemétlerakó még mindig aranybánya – az üzemeltető számára. Nagyon jó üzlet hulladékot gyűjteni, és örökre elhelyezni, sőt talán még ennél is jobb üzlet a hulladékot elégetni, mert a beruházásban segít az Európai Unió, az üzemeltetés költségeit pedig mi, a lakosság összerakjuk a szemétdíjforintokból. Még több kincset lehet kinyerni a szemétből, ha egyes komponenseit szelektíven gyűjtjük. Az általunk szépen összegyűjtögetett papír vagy műanyag arannyá változik egyes vállalkozók kezében, neadjisten pernyévé és salakká más vállalkozók kemencéjében. A hasznosítás jó és fontos eleme a hulladékgazdálkodásnak, de önmagában nem oldja meg a hulladékos gondokat. A gyűjtés és a feldolgozás drága, az elsődleges nyersanyag viszont olcsó. A jóléti államokban nincs elegendő feldolgozó kapacitás, és mintha nem is lenne szándék a kiépítésére. A fejlett országokból több ezer kilométert utazik a hulladék a fejletlenebbek felé, és míg az előzőekben tiszta lesz a környezet és a lelkiismeret, addig az utóbbiakban éhbérért turkálnak a szegények a gazdagok szemetében. Ha valóban kincs lenne a hulladék, vajon így folyna-e a hasznosítás?

Az ilyen kincsből az a jó, ha minél kevesebb van.

Tíz éve mondogatjuk (a HuMuSz), hogy a hulladékproblémát nem lehet ártalmatlanítással megoldani, sőt önmagában a hulladék hasznosítása sem megfelelő megoldás. Az igazi megoldás csak a MEGELŐZÉS lehet. Tartós és újrahasználható dolgokat kell gyártani, és ahol csak lehet, el kell felejteni az egyszerhasználatos termékeket. Kevesebbet – és csak valóban szükségeset – kellene vásárolni, mindent többször és sokáig kellene használni, mindent meg kellene javítani. Ne az áruházak kínálata és a postaládába bedobott akciós újságok reklámjai irányítsák az életünket!

Ez az igazi környezetvédelem.

Minden lehetőséget meg kell ragadni a hulladék kibocsátásának csökkentésére, sorrendben csak ezután következhet a szelektív gyűjtés és a komposztálás (a szerves hulladék is igazi kincs!), és csak a sor legvégén lehet szó az ártalmatlanításról. Ezt már minden politikus fejből fújja, mégis éppen fordított sorrendben zajlik a hulladékgazdálkodás... Három, a hulladék keletkezésének megelőzéséről szóló kiadványt adunk ki 2005 első felében. Az első, amit éppen a kezében tart, a jelenlegi magyar helyzetről szól. A másodikban megnézzük, hogy az Európai Unió más országaiban milyen szerep jut a megelőzésnek. A harmadik pedig egy ajánlás lesz egy nemzeti hulladékmegelőzési stratégiára, amelyben leírjuk, hogy szerintünk mit kellene tenni az egyes társadalmi csoportoknak, hogy kevesebb hulladék keletkezzen.

A stratégia elkészítésének módszere, hogy a PHARE által támogatott 'No Waste is Good Waste' program (magyarul: Az a kincs, ami nincs) keretein belül minden statisztikai régióban az állami, a gazdálkodói és a civil szektor képviselőivel megvitatjuk ajánlásainkat, majd egy nemzetközi konferencián vonjuk le a tanulságokat. Célunk az, hogy 2007 után már komolyan vegyék a megelőző környezetvédelmet, ne csak politikai jelszavak szintjén kezeljék.

Jelen kiadványunk elég szomorú állapotokat vázol a hulladékmegelőzéssel kapcsolatban, de hosszú távon más lehetőség nem nagyon adódik. A hulladékgazdálkodásban paradigmaváltásra van szükség, és ezt minden szektornak be kell látni. Minden társadalmi szereplőnek kell érte tennie a maga módszereivel.

Szilágyi László
Elnök
Hulladék Munkaszövetség