Civilek

A jövõ nemzedékek ombudsmanját indítványozó Védegylet nyilvános tanácskozást rendezett a fenti címmel. Neves tudományos kutatók, szociológusok, közgazdászok, jogászok, építészek vezették a pódiumbeszélgetéseket.

Manapság, ha álmából rázunk fel egy környezetpolitikust, csipásan is rutinosan szavalja, hogy a legfontosabb a Megelõzés elve meg, hogy a Szennyezõ fizet. A parlament elõtt lévõ hulladékgazdálkodási törvénytervezet is ezzel kezdi, aztán többet nem nyilatkozik róla. Ha a szövegben volt is jogi vagy gazdasági eszköz, mely a valódi hulladékmegelõzést célozta volna meg, a beterjesztés elõtti lobbi nyomulásban sikerült teljesen kigyomlálni.

A KTM szervezésében 1997. szeptember 2-án társadalmi vita folyt a hulladéktörvény legújabb, 1997. júliusi keltezésû koncepciójáról. Ezzel a régóta ígérgetett jogszabály elõkészítése gyökeresen új fejezetébe érkezett, mert az évek óta meg-meg rágott elõterjesztésekkel szemben most az EU-irányelvek figyelembevételével, megalapozott törvényelõkészítési munkát kíván felmutatni a tárca. Az, hogy törvénytervezet és elfogadott törvény mikorra lesz belõle, nyitott kérdés, az bizonyosnak látszik, hogy a korábban a tárca által vállalt legkésõbbi, 1998. január 1-i hatálybaléptetés, nem. Sõt az sem zárható ki, hogy hiába lesz kész a tervezet, ebbe a parlamenti ciklusba esetleg mégsem fér be a megtárgyalása.

Úgy tûnik, hogy végül kompromisszumos megegyezéssel zárul a német kormány és az EU-Bizottság 1995 óta tartó vitája. A nézeteltérés oka a német csomagolóanyagrendelet azon kitétele, amely az elõírt többutas arány nem teljesítését kötelezõ betétdíj bevezetésével szankcionálja. Ez a fenyegetettség - állítólag - nem egyeztethetõ össze a hatályos EU-normákkal (mondják, jogellenesen akadályozza a külföldi áruk német piacra való szabad bejutását).

Elõzõ számunkban azt írtuk, hogy a termékdíjtörvény módosítása a környezet számára nagyon kevés pozitív elemet tartalmaz majd, sõt megbukott. Sok tekintetben igazunk is lett, de szerencsére nem mindenben. A kormányátalakítás után visszacsempészték a kabinet elé a darab alapú termékdíj gondolatát. Ezúttal átment.

Két szöges ellentétben lévõ hírt közöltek a lapok a közelmúltban. Az elsõ: a környezet- és természetvédelem finanszírozása össze fog omlani a költségvetési törvény elfogadása esetén. A második: soha ennyi pénz nem volt környezetvédelemre, mint most.

A cím nyilván ismerõs, ez a KukaBúvár legutóbbi számában megjelent cikk folytatása. A témát ott hagytuk félbe, hogy a Parlament a beterjesztett egyéni indítványok alapján június 14-án módosította az Országos Területrendezési Tervrõl (OTrT) szóló 2003. évi XXVI. törvény 22.§-át. A módosítás következményeként a regionális hulladéklerakók 1000 méteres védõövezete 500 méterre, illetve a repülõterektõl való telepíthetõsége 13 km-re csökkent (a korábbi 15 km helyett).

Van itt egy kis bibi. Persze vannak ennél jóval nagyobbak is  a bálnákat például még mindig vadásszák  de azért talán jó, ha erről is beszélünk egy kicsit. Vagy legalább elgondolkodunk azon, van-e némi fogalmunk róla Mármint a fogalmakról. Mert hát a helyzet az, hogy hulladékos fronton pillanatnyilag némi zűrzavar uralkodik a különféle kifejezések között. Hol szemét, hol hulladék, aztán van újrafeldolgozás, újrahasználat meg újrahasznosítás de elvétve akad egy-egy házilag összetákolt újrafelhasznosítás is. Fából vaskarika. Manapság egyre több szinten egyre többet beszélünk a környezetvédelemről  sőt, időnként már teszünk is érte   de néha úgy tűnik, nem találjuk azokat a szavakat, melyek az adott pillanatban, az adott témával kapcsolatos gondolataink kifejezésére leginkább alkalmasak lennének. S mi több, a szóban forgó jelenség ugyanúgy megfigyelhető mind hétköznapi társalgások, mind szakmai berkeken belül folyó eszmefuttatások esetében.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízta a Capital Research Piac- és Közvéleménykutató Intézetet a magyar lakosság visszaváltható csomagolásokhoz kapcsolódó szokásainak, a betétdíjas rendszer megítélésének vizsgálatával.

A HuMuSz támogatja a környezetvédelmi tárca termékdíjtörvény módosító tervezetét és a betétdíjas kormányrendelet tervezetét, amely sok szempontból követendő példa lehet az EU tagországaiban is. Úgy gondoljuk, hogy a tervezett módosítások kedvező hatással lehetnek a hazai termelésre és foglalkoztatottságra.