Aki műanyagot vet, mikroműanyagot arat. A talajban és a termesztett növényeinkben is ott van már a szennyezés

Az óceánok műanyagszennyezése globálisan is egyre nagyobb figyelmet kap, holott a talajok mikroműanyag-szennyezettsége fajlagosan akár 4-23-szor is nagyobb lehet. Különösen kitettek a mezőgazdasági talajok, ahonnan az élelmiszerünk is származik. A szennyezés forrásai sokrétűek, származhatnak szennyvíziszapból, tisztítatlan szennyvízből, talajtakaró fóliákból, de az autóutak mellett jelentős a gumiabroncsokból származó törmelék is. Csak Németországban évente 57-65 ezer tonna gumitörmelék szennyezi az út menti területeket. A klímaváltozás miatt gyakoribb és intenzívebb aszályok miatt a kiszáradt és repedezett talajba könnyebben és mélyebbre jutnak el a mikroműanyag szemcsék, megváltoztatva annak kémhatását, tápanyag-tartalmát és szerkezetét. Amelyek aztán beépülnek a növények sejtjeibe, gátolva például a búzacsírázást vagy terméscsökkenést okozva a gyapotnál, de a dohánynövények is bekebelezik a műanyagot, ahogy a fás szárú növények gyökereiben, hajtásaiban és leveleiben is felhalmozódnak. A földi giliszták és fonálférgek esetében pedig szövettani elváltozásokat figyeltek meg, míg az egerek máj lipid anyagcseréje borult fel. Mint minden más területen, a mezőgazdaságban is fontos lenne az egyszer használatos műanyagok alkalmazásának visszaszorítása, helyettesítő anyagok (polikarbonát, üveg, ténylegesen lebomló műanyag) használata. A takarófóliák helyett pedig a takarónövények nyújthatnak természetes alternatívát.