Újrahasználat

Mihez kezdjünk a kiürült festékkazettákkal, tintapatronokkal?
1. Töltsük újra saját célra (kezdőknek csak nagy körültekintéssel ajánlott).
2. Értékesítsük újratöltőknek, sajnos csak az újabb típusokért fizetnek  (www.printsisters.hu vagy www.carbon.hu).
3. Vigyük be a legközelebbi hulladékudvarba (ez tőlünk alig 9 km), mert ezek többsége veszélyes hulladék.
4. Csatlakozzunk a HP visszagyűjtő programjához: www.hp.hu/takeback (itt csak a HP matricával ellátott darabokat fogadják be).

a KukaBúvár Egyesület tagjaitól

Svájcban nagy hagyománya van a használt holmik újraértékesítésének és újrahasználatának.

Zöldülõ háztartások (3.) – Látogatás dr. Munkácsy Bélánál.

Dr. Munkácsy Bélánál, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének adjunktusánál vendégeskedtem az új év elsõ napjaiban Máriahalmon. Íme, egy inspiráló beszélgetés összefoglalója egy 90%-ban megújuló energiaforrásokra támaszkodó ház fényes nappalijában, egy szép textil karácsonyfa mellett. 

2008 decemberében lépett életbe a Hulladék Keretirányelv új verziója[1], amely az elkövetkezendõ évtizedre meghatározza az EU, így hazánk hulladékgazdálkodását is.  A tagállamoknak 2010. december 12-ig kell saját jogrendjükbe illeszteniük az irányelv tartalmát. A 2008/98/EK sorszámú irányelv1 nyolc fejezetbõl, 43 cikkbõl és 5 értelmezõ mellékletbõl áll. Elég hosszú és bonyolult szöveg, pontos dekódolása alighanem az elkövetkezõ évek feladata lesz.

A nulla hulladék kampány 1997-ben vette kezdetét az Új-Zélandi Nulla Hulladék Szövetség megalakulásával. 2002-re országos szintû nulla hulladék stratégia készült. Ezzel a kormány elismerte a nulla hulladék elképzelés érvényességét és megtette az elsõ lépést a hulladékkezeléstõl a megelõzés felé. A program három szektor aktív bevonására épült.

Igen, sajnos szemetet még a környezettudatosnak tekintett svájciak is termelnek. Nem is keveset. Csak a hazai viszonyokhoz képest kicsit jobban alájuk van szervezve a szelektív gyûjtés – külföldiként is jól el lehet igazodni abban, hogy mikor, hol, milyen szemetet és hová.

Változik a termékdíjas szabályozás. A környezetvédelmi minisztérium kezdeményezése elõremutató, de már látszik, hogy a kormány többi szereplõje másban érdekelt... Elképesztõ számunkra, hogy egyes tárcák csak bizonyos lobbicsoportok érdekeit hajlandóak szem elõtt tartani, a kulcsszereplõ pénzügyi tárca pedig nem hajlandó felvállalni az ezzel kapcsolatos konfliktusokat, és még a plusz költségvetési bevétel sem érdekli! Ha a KvVM nem tudja keresztülvinni akaratát, éveken belül egyetlen italt sem hoznak forgalomba újratöltõs palackban. 

Zitáék  pesti értelmiségi házaspár egy iskolás és egy óvodás kisgyerekkel. Bár Zita megfogalmazásában „nem velejükig zöldek”, sok zöldnél mégis zöldebbek, ugyanis nincs autójuk.

Lehet, hogy korainak tûnik Magyarországon „nulla hulladék”-ról beszélni, amikor még a szelektív gyûjtés is csak kevesek számára érhetõ el. Mégis ezt fogjuk tenni. Ennek pedig az az oka, hogy már most el kell kezdenünk magasabbra helyezni a lécet. Az ugyanis nyilván egyértelmû mindenki számára, hogy a szelektálás bevezetése, a hasznosítás fokozatos növelése önmagában nem elegendõ. Nem elegendõ, mert a probléma sem csak annyiból áll, hogy nem tudjuk hova tenni a sok szemetet. Akad azért még egy két apró gikszer ebben a fogyasztói/termelõi struktúrában: fogynak a nyersanyagok és a természetes élõhelyek, elszennyeztük a levegõt, a talajt, a vizeket, megszûnt a helyi közösségek önellátása, egyre nagyobb és bonyolultabb rendszerek vesznek körül, amelyeket nem látunk át, így a saját cselekvõképességünkbe vetett hit is csökken, stb. A hulladékkérdés sem választható el ezektõl a problémáktól, nem lehet a rendszerbõl kiragadva „megoldani”.