Megelőzés

Van annak egy erős szuperhős faktora, amikor az ember megpróbál lemondani valamiről, ami a civilizáció része, ugyanakkor borzasztóan káros a környezetre. Nejlonzacskó nélkül márpedig lehet élni, habár nem könnyű, ráadásul a társadalmi berögződésekkel is meg kell küzdeni. Eleinte engem néztek hülyének az eladók, most viszont már annyira hozzászoktam a nejlonmentes élethez, hogy én nézem ufónak azt, aki még mindig ilyesmit akar rám sózni, miközben itt pusztul ránk a Föld.

A Flora Farm története. Egy ismerős hirdette azt a majdnem két és fél hektáros őrbottyáni telket, amibe Hoklics Melinda és férje, Király Gábor váratlanul beleszerettek. Nem mérlegeltek sokat, valami nagyon húzta őket a hely felé, és látták maguk előtt, hogy a régóta dédelgetett álmuk valóra válik. Az álom leegyszerűsítve: kivonulni a természetbe és önfenntartó módon működtetni egy farmot. Szinte napra pontosan öt évvel később, jó haszonnal adták el a helyet, egy karnyújtásnyira az önfenntartástól.

Denis Digel az északkelet-franciaországi Elzászban évtizedek óta zöldséget termel. De elege lett abból, hogy a nagy áruházláncok kivéreztetik a farmereket. Ezért 35 társával szövetkezve szokatlan akcióba kezdett.

Az EU hulladék-újrahasznosításban egyre jobb a statisztikák szerint: 2015-ben 30 százalékot sikerült újrahasznosítani, míg nyolc évvel korábban csak 19 százalék volt ez az arány.

Hiába jelenik meg egyre több információ a környezettudatos karácsonyi praktikákról, az ünnep még mindig döntően a felesleges fogyasztásról szól, ami ebben az időszakban akár 20-30 százalékkal is meghaladhatja az év többi részében szokásos szintet. Hogyan is változtathatnánk eddigi – jobbára környezetterhelő és túlzóan pazarló – szokásaikon?

Utoljára 1992-ben adtak ki ilyen példátlan mértékű összefogással nyílt levelet a világ tudósai. Most úgy érezték, itt az idő a második figyelmeztetésre.