Egy kisebb csodával felér, hogy egyáltalán vannak még korallok a világ óceánjaiban. Nem elég, hogy falánk tengeri csillagok és gazdálkodók vegyszerei pusztítják őket, ráadásul a globális klímaváltozás miatt egyre savasabb és oxigénben szegényebb vízben kell túlélniük, most a tudósok még két halálos ellenségüket azonosították.
El kell ismernünk, hogy a műanyag mindenhol körülvesz minket: akár a tengerparton, akár az utcánkban sétálunk, akár az országúton megállunk. Vitathatatlan, hogy a műanyag sok tekintetben hasznos társadalmunk és gazdaságunk számára. De túlságosan nagy az a mennyiség, amelyet mindössze egyszer használunk, utána pedig eldobunk. Ha tiszta strandokat, tiszta óceánokat és tiszta utcákat akarunk látni, ezen változtatnunk kell.
Majdnem mindegyik ország aláírta azt az ENSZ-határozatot, amely az óceánokban és tengerekben lévő műanyaghulladék jelentős csökkentésére tesz ígéretet, az ENSZ Környezetvédelmi Ügynökségének (UNEP) Nairobiban folyó miniszteri tanácskozásán elfogadott dokumentum a résztvevők reményei szerint megnyithatja az utat egy kötelező érvényű nemzetközi szerződés előtt.
Irdatlan méretűre pörgött fel a plasztiktermelés. Globálisan több műanyagot gyártottunk az elmúlt évtizedben, mint az elmúlt egy évszázadban összesen. Mi a megoldás? Banális a válasz: a visszagyűjtés és újrahasznosítás. Ha szemétként kikerül az óceánokba, szinte lehetetlen maradéktalanul begyűjteni. A Piac és Profit cikkét olvashatjátok.
A Henkel együttműködésre lépett a Plastic Bank társadalmi vállalkozással, amelynek célja az óceán műanyagszennyezésének megállítása és lehetőségek nyújtása a szegénységben élők számára. Haitiben új műanyaggyűjtő központok épülnek, ahol a közösségeknek lehetőségük lesz arra, hogy pénzt keressenek vagy szolgáltatásokat vegyenek igénybe a műanyag hulladékok helyi környezetből történő eltávolításával – mielőtt azok bekerülnének a folyóvizekbe és az óceánokba. A Henkel az első globális, gyorsan fejlődő, fogyasztási cikkeket gyártó nagyvállalat, amely partnerségre lép a Plastic Bankkal, törekedve arra, hogy a jövőben az összegyűjtött műanyaghulladékot saját csomagolóanyagaihoz használja. A dontwasteit.hu cikkét olvashatjátok.
Tisztán látszik, hogy műanyagba fullasztjuk a tengereket. Az adatok megdöbbentőek és magáért beszélnek: minden percben egy szemeteskocsinyi műanyaghulladékot dobunk az óceánba, amelynek lebomlási ideje legkevesebb ezer év. Becslések szerint 700 vadon élő állatfaj szervezetébe kerül nap mint nap műanyag, amely 2050-re a tengeri madarak 99 százalékában megtalálható lesz.
A festékek, festékmaradványok veszélyes hulladéknak minősülnek, a hulladékudvarokban viszont lakóingatlanonként 5 kg-nál többet nem lehet belőlük leadni. És a rendszer szigorú. Öt kilónál többet nem hagyhatunk az illetékes veszélyeshulladék-gyűjtő cégnél, még pénzért sem. Mi hát a megoldás?
"Planet ERATH: the big plastic discovery" - a BEE Environmental Communication csapata interaktív könyvet tervezett 5-10 éveseknek korunk egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívásáról, a műanyagszennyezésről. Ahhoz, hogy a foglalkoztatót minél hamarabb kézbe vehessük, a te segítségedre is szükség van!
A Magyar Narancsban jelent meg egy riport a siklósi járáshoz tartozó Egyházasharaszti esetéről. A faluba még 2012-ben szállítottak több teherautónyi, közel 1000 tonnáyni szemetet, hogy aztán sorsára hagyják, kitéve a hulladékkupacot a természeti -, a falu lakóit pedig az ártalmas környezeti hatásoknak. Felelős nincs.
A Kapost.hu szerint a kaposvári Csiky Gergely Színház bontási hulladékának jelentős része (legalább ötezer köbméter), ömlesztett, válogatatlan formában került egy kaposújlaki erdei vízmosásba és közterületekre.