Civilek

 „Amikor néhány ember elhatározza, hogy megváltja a világot és ezért létrehoz egy civil szervezetet, még olyan egyszerűnek tűnik minden. Vannak céljaink, van lelkesedés, gyerünk, csináljuk! Ha jól csináljuk, eszközeink is lesznek. A szervezet elkezd növekedni, és pár év után a csetlő-botló kisgyerekből helyét kereső, lázadó kamasz lesz, kamaszkorának minden problémájával. Tele van ötletekkel, kreativitással, de már nem feltétlenül ugyanazok a céljai és az eszközei, mint a szüleié, akik viszont nem merik elengedni, talán mert féltik a bukástól, talán mert azt gondolják hogy egyedül az ő elgondolásaik lehetnek az üdvözítőek. Ismerős ez a helyzet?...”

A cserebere börze vitathatatlanul jó dolog: közösségi esemény, ahol észrevétlenül azon dolgozunk, hogy kevesebb legyen a szemét. Íme, két példa arra, hogy a Nulla Hulladék Program mintatelepülésein hogyan csinálják.

Vidám gyerekzsivajtól volt hangos a pápai Jókai Mór Művelődési Központ május végén. A helyi Tarczi Lajos Általános Iskola diákjai a budapesti Tár-s Egyesület és a HuMuSz környezeti nevelési játszóházi bemutatóján vettek részt.

 A kéretlenül a postaládákba gyömöszölt ingyenes szórólapok, reklámújságok, prospektusok– a szemétposta – elsődleges rendeltetése a fogyasztók tájékoztatása.

Persze nem önzetlenül és nem is ingyen. A szuper ajánlatok célja az idő előtti vásárlások kikényszerítése, szabadulás az elfekvő árukészletektől, a fogyasztó becsalogatása az üzletekbe. Ahol aztán „egyúttal” nyilván mást is vásárol. Ami kevésbé ismert: egy akciós reklámújság országos terítése százmilliókba kerülhet – amit a termékek árába építve megint csak a fogyasztóra hárítanak (ő fizeti a kidobott újságok szemétdíját is). Talán nem véletlen, hogy a környezettudatos fogyasztóknak a csicsás reklámújságokról leginkább a palimadár, az értelmetlenül kivágott fák, a füstölgő papírgyárak és a tornyosuló szemétdombok jutnak az eszükbe.

 Változunk. Ebben talán nincs semmi újdonság, hiszen az élet folyamatos változás. Nekünk viszont talán kicsit több jutott belőle az elmúlt fél évre, mint máskor. Vagy talán csak más jellegű volt...

Egyre többen alakítjuk életünket a valódi fenntarthatóság elvei szerint. Közösségi gazdálkodással, élőfalvak létrehozásával felelünk a „Hogyan éljünk úgy, hogy ne zsákmányoljuk ki az utánunk jövő generációkat?” kérdésre. Válaszainkat most megoszthattuk egymással a május közepi, kétnapos konferencián.

2008 novemberében, a Ne Vásárolj Semmit Napon szervezte meg első józsefvárosi cserepiacát a ZöFi. Ez a program nőtte ki magát 2009 tavaszától egy rendszeres eseménnyé. Azóta ugyanis – július kivételével – minden hónap utolsó péntekén, a Nap Klub Alapítvánnyal közösen szerveznek cserepiacot a Nyolcker Magdolna-negyedében, a Kesztyűgyárban.

 Tekertem bringával a városban és az egyik piros lámpánál megakadt a szemem az oszlopra ragasztott matricán: környezetbarát, biciklis ételfutár ajánlkozott. Hát végre valaki megcsinálta? Röviddel ezután Sinkó Bori már velem szemben ült és válaszolgatott a kérdéseimre. Az ő fejéből pattant ki a Kétker-Étkem ötlete.