Lakosság

Egyre nagyobb környezetvédelmi problémát jelent a fast fashion terjedése, ami már a jellegéből adódóan sem lehet soha fenntartható. 

A műanyagfogyasztás legalább 1300 tengeri faj esetében dokumentált, és nem túl meglepő módon egyiküknek sem tesz jót. 

Évente több mint 50 millió tonna fahulladék keletkezik az Európai Unióban, ám ennek jelentős részét jelenleg elégetik, mert a feldolgozók nem tudják, milyen vegyszereket vagy ragasztókat tartalmaz az alapanyag. Az Európai Bizottság által bevezetett Digitális Termékútlevél (DPP) azonban gyökeresen megváltoztathatja az iparágat, lehetővé téve, hogy a „szemét” értékes nyersanyagként szülessen újjá.

Japánban 2026. január 1-jével nemcsak az új év, hanem egy szigorúbb környezetvédelmi korszak is elkezdődött. Miközben a szigetország küzd a „fast fashion” okozta évi félmillió tonnányi textilhulladékkal, a szektorban tátongó munkaerőhiányt mesterséges intelligenciával és külföldi szakmunkásokkal igyekeznek orvosolni. A kormány célja egyértelmű: 2030-ra a kidobott ruhák jelentős részének újra ruhaként kell végeznie.

Miközben a fejlődő országok metropoliszai gyakran küzdenek az átláthatatlan hulladékkezeléssel, Pakisztán legnépesebb tartománya mesterséges intelligenciával és 150 000 munkással mutatta meg a kiutat. A Suthra Punjab program nyolc hónap alatt 130 millió ember életminőségét javította meg, elnyerve a Forbes, a BBC és a Bloomberg elismerését is.

Dubajban az ünnepek után sem áll meg a fenntarthatósági törekvés: a városvezetés és a legnagyobb ingatlanfejlesztők idén is elindították a karácsonyfák szervezett újrahasznosítását. A cél, hogy a több ezer kidobott fenyő ne a szeméttelepeken végezze, hanem mulcsként és komposztként segítse a városi parkok és kertek növényzetének gondozását.

A St Andrews-i Egyetem tudósai forradalmi eljárást dolgoztak ki, amellyel a közönséges háztartási műanyaghulladék – például az üdítős pet-palackok és poliészter textíliák – a daganatos betegségek kezelésében használt gyógyszerek alapanyagává alakítható. A felfedezés nemcsak a műanyagválságra nyújt megoldást, hanem a gyógyszergyártás környezeti lábnyomát is drasztikusan csökkentheti.

Kína Államtanácsa 2026 első napjaiban tette közzé azt a nagyszabású cselekvési tervet, amely alapjaiban reformálja meg az ország szilárdhulladék-kezelési kapacitásait. A stratégia központjában a közegészségügy védelme és a munkahelyi biztonság áll, de a célok között szerepel az elképesztő mennyiségű, milliárdos tonnákban mérhető ipari és lakossági hulladék gazdasági erőforrássá alakítása is.

2026-ra a globális élelmiszerpazarlás gazdasági költsége eléri az 540 milliárd dollárt – derül ki az Avery Dennison legfrissebb kutatásából. A jelentés szerint a pazarlás már nem csupán fenntarthatósági kérdés, hanem a kiskereskedelmi bevételek egyharmadát felemésztő üzleti válság, amelynek megoldásához az ellátási láncok „láthatatlan” pontjainak digitalizálására van szükség.

Dél-Korea fővárosa megelégelte a brutális mennyiségű ételhulladékot, és a tiltások helyett a jutalmazáshoz nyúlt. Szöul új „ételpazarlás-csökkentési pontrendszert” vezet be, amelyben készpénzre váltható jutalmat kapnak azok a háztartások, amelyek bizonyíthatóan kevesebb élelmiszert dobnak a szemétbe. A tét nem kicsi: az országban az ételhulladék felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának közel tizedéért.