Jó példa: Kamikatsu
Japánban hagyományosan két nagy kategóriába sorolják a hulladékfajtákat, égethetőnek vagy nem-égethetőnek tekintve azokat. Ennek a felosztásnak történelmi hagyománya van, s arra az időre nyúlik vissza, mikor a háztartások a keletkező hulladékot maguk kezelték, s lévén azok nagyrészt szervesek voltak, így vagy elégették vagy beásták a földbe. Figyelembe véve az ország viszonylag kis területét, sziget voltát és az egészségügyi aggályokat, érthető, hogy a társadalom mai napig az égetést tartja elfogadhatóbb megoldásnak az elhantolással szemben. Ráadásul, köszönhetően a gyors technikai fejlődésnek, jelenleg Japán rendelkezik a világ legbiztonságosabb és legtisztább égetési technológiájával. Ugyanakkor az új termelési és vásárlási szokásokkal együtt megjelenő eldobható termékek és csomagolóanyagok dömpingje itt is a világszerte ismert következménnyel járt, vagyis szinte mindent elborít az immár nem is olyan könnyen eltüntethető szemét. A 2000-es évekre nyilvánvalóvá vált az is, hogy a megoldást nem a további technikai fejlődés, hanem a gondolkodás megváltozása és a hulladékmentesebb jövő jelentheti. Természetesen a problémára számos válasz születik kormányzati szinten is, de a legsikeresebb mégis egy helyi kezdeményezés lett.
Hulladékmentes életet élni városban is lehetséges. Erre példa egy fiatal new yorki lány, aki környezetvédelem szakon végzett, de nem csak tanulni akart a nulla hulladék életmódról, hanem alkalmazni is a tanultakat, s aki több év blogírói tevékenység után nemrégiben már saját céget is alapított.
Tudjuk, hogy nem csak a fosszilis tűzelőanyag készletek végesek, más források, köztük például a kaucsukból előállított gumi is egy olyan széleskörűen és nagy mennyiségben használt alapanyag, melyből többet használunk annál, mint amennyit a természet nyújtani tud számunkra. Legfrissebb becslések szerint 2020-ra a a jelenlegi kaucsukigény 20%-kal még növekedni is fog, ami egyfelől a készletek még gyorsabb csökkenéséhez, másfelől elkürelhetetlenül áremelkedéshez vezet. 
2012-ben indult el Írországban az Origin Green program, a világ első olyan fenntarthatóságot célzó tervrendszere, amely egy egész állam élelmiszeriparára kiterjed. Az Origin Green keretében több mint 800 fenntarthatósági vállalás mellett kötelezhették el magukat a résztvevők, akik 18 havonta szén-dioxid kibocsátás és ökológiai lábnyom ellenőrzésen is átesnek. A folyamatot felügyelő ír élelmiszerügyi hatóság azonban ennél is tovább megy, és a viszonteladók és szolgáltatók bevonásával a teljes élelmiszerellátási láncra kiterjesztenék a programot.
Kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság Magyarország ellen a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban a közbeszerzésre vonatkozó uniós szabályok megsértése miatt. És még csak nem is ez, a közbeszerzésekkel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás a legfontosabb. Ugyanis ez csak egy a három vizsgálatból, ami a paksi bővítéssel kapcsolatban folyik Brüsszelben. Az állami támogatás kérdése, illetve az uniós energetikai regulákkal való azonosulás kérdései egy külön vizsgálat tárgya. Az állami támogatásos vizsgálat lesz a legfontosabb, azzal döntheti be az EU végleg a projektet
Redesign művészetről a kikapcsolódok blog bemutatásában: Mindig is nagyra becsültem azokat a személyeket, akik olyan tárgyakat tudnak megmenteni, amit más esetleg már régen kidobott volna. Az pedig külön nagyra értékelendő, hogy mindezt oly módon kivitelezik, hogy az ember álla leesik. Zagyva László megmutatta nekem, hogy milyen az igazán férfias dekoráció, amely szerethető, és akár egy otthonban, akár egy üzletben bátran megállja a helyét. 
Több méter magas, hulladékkal csipkézett fal az iszapban. Erre a rendkívüli képződményre bukkantak lelkes önkéntesek, amikor saját építésű hajóikkal eveztek a Tiszán. Nem csoda, hogy felfedezték, hiszen éppen szemetet szedtek a folyón. Évtizedek óta lerakódó tésztás zacskók, fogkrémes tubusok és persze megszámlálhatatlan műanyag pillepalack ágyazódott be a tömör iszapba.
A Stockholmi Egyetem kutatói a napokban hozták nyilvánosságra azt a tanulmányt, melyben azt vizsgálták, hogy vannak-e vegyszerek azokban a ruhákban, amiket megvásárolunk. Több kémiai vegyülettel kapcsolatban egészségügyi kockázatot tártak fel, továbbá azt hangsúlyozták, hogy nehéz megállapítani, mennyire veszélyesek ezek az anyagok a szervezetünkre és a környezetünkre.
