Csökkenti az ártalmatlanításra kerülõ hulladék mennyiségét, jelentõs szemléletformáló erõvel bír, segít a közösségépítésben, kellemes idõtöltés és még némi bevétellel is szolgál. Nem kell hozzá más, csak az elhatározás, és némi szabadidõ. Hogy mi ez? Hát egy ruhavásár!
Építkezni, felújítani márpedig muszáj. Ilyenkor pedig elkerülhetetlen az építkezési törmelék megjelenése – támad a sitt. A sittel sok mindent nem lehet kezdeni, az ember vesz egy nagy levegõt, rendel egy konténert és borsos áron elszállíttatja. Ez a jobbik eset, persze. Tárnokon azonban megtalálták a legmegfelelõbb módszert. 
Hat ország huszonkét fiatalja találkozott a Baranya megyei Cserkúton augusztus 6-13-ig, hogy tapasztalatokat cseréljen a hulladékok újrahasznosításának kreatív, alkotó módjairól. A pécsi Zöld-Híd Alapítvány, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület és a Cserkúti Faluszépítõ Egyesület közös szervezésében megrendezett program alapgondolata az volt, hogy az elszigetelten, külön-külön kialakulóban lévõ hulladék újrahasznosító technikák, módszerek kapcsolatot találjanak egymással, és ami még fontosabb, az ezekkel dolgozó ifjúsági munkások, környezeti nevelõk is megismerkedjenek.
- Hogy hová kerül a szemetünk?! - kerekedett el kisasszony szeme a turista-információban. Munkatársunk Horváthországban, Krk szigetén járt.
Bár csak szeptemberben kezdõdik a tanítás, már augusztus közepétõl indulnak a nagy tanszervásárlási akciók. A füzeteket jobbára arra használják a tanév során, hogy telefirkálják, kitépjenek lapokat, majd kidobják a szemétbe. Év végén ennyit dobunk ki, nagy örömmel.
Utánaszámoltunk, mi mindent vásárolunk meg - olykor teljesen feleslegesen.
A Máriahalmi Faluvédõ Egyesület és a helyi általános iskola szülõi munkaközössége az egyesület tavaly megrendezett hagyományteremtõ programjának sikerére alapozva ebben az évben is természetismereti tábort szervezett a múlt hét végén. A háromnapos tábor célja az volt, hogy a faluban élõ gyerekek figyelmét ráirányítsa a lakóhelyük közvetlen környezetében található természeti értékekre, illetve azok megóvásának szükségességére.
Volt, aki lángosért állt sorba, volt, aki kiállításról kiállításra bódorgott, volt, aki vásárfiát nézegetett – a HuMuSz önkéntesei viszont egészen speciális tevékenységi formát választottak maguknak.
Naponta egyszer ugyanis kukáztak. A Kapolcsi Völgyfesztivál ideje alatt – az elmúlt évekhez hasonlóan - ismét jelen volt a HuMuSz. Márta István fõrendezõ nyilatkozata szerint a "zöld aktivisták" mintegy 60-80 köbméternyi szelektív hulladékot gyûjtöttek össze.
Már az ötödik nyár, amikor a Hajógyári szigetet a kamaszok elõtt a kisebbek is igénybe és birtokba vehetik. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: játékok, bohócok, kézzel hajtható körhinta, lósimogató, élõzene, játszóház, kézmûveskedés. Tavaly még volt hulladékos játszóház - idénre ez elmaradt. De van persze más. Mi azért szeretünk oda járni. Csak hát persze nagyon-nagyon kell vigyázni. Tudósítónk eddig minden alkalommal részt vett a rendezvénysorozaton – mostanra rendkívül kifinomult túlélési stratégiákat dolgozott ki.
A Gyöngyösi út magasságában óriási lakótelep áll. A paneltömbök mellett elbaktatva, a sorok szélén végre rátalálok arra a 187 lakásos társasházra, ahol már ötödik éve folyik a háztartásokban és a belsõ udvar zöld felületén keletkezõ zöld hulladékok kerti komposztálása. Nem is kis sikerrel... Lugosi Bea írása. 
Egy ideje az a hír járja, hogy a Szobi Szörp Rt 0,5 literes visszaváltható üveges paradicsomleve megszûnik. Miután valószínûleg ez a hazai piac egyik leginkább környezet-és emberbarátabb terméke (csak paradicsom, cukor, só, semmi E-szám !!!), aggódva elkezdtem kutatni a boltok polcait. Többnyire legalul kellett keresni.