A Shell már 1986-ban tudott a klímaváltozásról, amelynek súlyos következményeiről 1991-ben még külön kisfilmet is készített. Mégsem tett ellene semmit. Sőt, majd 30 éven keresztül, a tudományos tények teljes tudatában, dollár milliókkal puccsolta a klímavédelmi törekvéseket.
Az élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő élelmiszereinkből nem megfelelő csomagolással, gyenge minőségű edényekben és evőeszközökkel elkészítve és tálalva készíthetünk egészségtelen táplálékot. Ebből a problémakörből kiemelhetők a melamin és egyéb műanyag edényeink és evőeszközeink, továbbá márkajelet nem viselő rozsdamentes eszközeink. A RASFF mérései szerint közös sajátosságuk, hogy dél-ázsiai eredetűek. Minden bizonnyal olyan adatbázisrészről ejtünk itt most szót, amely jövőbeli bővülése várható, hiszen műanyag palackjainkra, zacskóinkra és csomagolóeszközeinkre még nem terjed ki részletesen ez az adatbázis.
Rob Greenfield harminc napra mozgó szemétkupaccá változott, de célja nemes. Ezzel az akcióval akarja az átlagember képébe vágni saját szemetét, a jó esetben kukában, rossz esetben út szélén elhagyva gyűlő borzasztó mennyiségű vackot.
A szakemberek hét földrajzi régióra kiterjedően vizsgálták a hétköznapi tárgyak és ipari termékek kopásából, bomlásából származó mikroműanyagok – öt milliméternél kisebb átmérőjű műanyagrészecskék – természetben való előfordulását. A jelentés szerint az évente az óceánokba kerülő nagyjából 9,5 millió tonnányi plasztikhulladék 15-31 százalékát tehetik ki ezek a mikroműanyagok, amelyeknek csaknem kétharmada az autógumik kopása és a műszálas ruhák mosása révén kerül a természetbe.