Tíz évig belülről figyelte egy fast fashion márka működését – előbb osztály-, majd áruházvezető volt, később tréningeket is vezetett. Nem azért váltott, mert megtudta, milyen komoly környezeti terhelése van a divatiparnak, de az élete úgy alakult, hogy ma már a ruhaszemét problémájával foglalkozik. Kovács-Kiss Krisztina és férje tavaly októberben hívták életre a használt ruhák gyűjtésével foglalkozó Sulizsák programot. Az ötlet Kriszti férjétől ered, de a program megálmodója és és megvalósítója ő lett. A Sulizsáknak az iskolai ruhagyűjtés mellett fontos része a környezeti nevelés is. Mengyán Eszter, a holyduck.hu szerkesztőjének interjúját olvashatjátok.

Csupán néhány száz méterre a Duna parttól, a békásmegyeri lakótelepen már öt éve működik a közösségi kert. Ez az együtt művelt kert levegőt tisztít, vegyszermentes zöldségeket ad, és közösséget is teremt.

Egy 16 éves holland fiú 2011-ben Görögországban nyaralt, és amit ott látott örökre megváltoztatta az életét. Búvárkodás közben arra lett figyelmes, hogy ahelyett, hogy a színes élővilágban gyönyörködne, egyre-másra kerülgeti a nejlonzacskókat, melyekből szinte a halaknál is több volt. Ez volt az az életreszóló „élmény”, ami miatt minden esély megvan arra, hogy a még mindig csak 23 éves fiú egyszer elnyerje „az óceánok megmentője” címet.

Az EU betiltja az egyszer használatos műanyagvillákat. Hurrá! Örülünk a hírnek, aztán elmegyünk a bevásárlóközpontba és megvesszük az egyenként csomagolt szenegáli paradicsomot. A National Geographic külön lapszámot szentel a műanyagszemét problémájának. Hurrá! Aztán beledugják a lapot egy (állítólag környezetbarát) műanyagfóliába. Én meg elmegyek sétálni a kutyákkal, aztán műanyag zacskóba teszem a kutyaszart. Hát tényleg ennyire hülyék vagyunk?