Cserebere, csipesz csoda
Nem is gondolná az ember, hogy mekkora örömet szerezhet másoknak az általa már feleslegesnek ítélt és kidobásra szánt ruhákkal, könyvekkel, háztartási eszközökkel. A Zöld Fiatalok Egyesület immár második alkalommal rendezte meg pénzmentes cserebere börzéjét.
A VIII. kerület kemény magvában lapul egy kis házikó, a helybéliek csak kesztyűgyárnak ismerik. Nemrég kapott új ruhát, így most új fényben tündököl a sokszürke épület között. Itt gyűlt össze a környék apraja-nagyja, no meg néhány önkéntes és segítő, hogy a számukra már nem értékes dolgokat először „csipeszre”, majd a börzén szétnézve valami másra cserélje be. A szabály nagyonegyszerű: 1 hozott tárgy 1 csipeszt ér, és 1 csipeszért egy másik tárgyat lehet kapni. Pofonegyszerű, mint az egyszeregy.
Szerencsére a legtöbben komolyan vették a felhívást, hogy „neki már felesleges, de értékes tárgyat” hozzon, így sok szép és hasznos holmi gyűlt össze. A változatos témájú könyvek közt volt mesés, barkácsolós, művészeti, fotós, regény, szótár, horror, lávsztori, idegen nyelvű. CD-k és DVD-k is akadtak nagy számban. De kínáltak sütőt, kanalat, kést és csillárt, rádiót, poharat, gyertyatartót, táskát, bőrpénztárcát, iskolai felszerelést is. A legjobban kelendő termékek a ruházati cikkek voltak - szinte mindenki talált magára valót.
Számomra a legkedvesebb csereberélő egy hét év körüli, szőke, mosolygós fiatal kishölgy volt. Komolyan vette afeladatot. Hozott ceruzakészletet, karkötőket, füzeteket, temperát, miegymást. Az egyik asztalnál szépen kipakolt a táskájából, majd csipeszekkel felvértezve elindult portyázni. Végül kis szoknyát, hajcsatot, gyertyát és gyertyagyűrűt vásárolt. A „cserebere-vásárlás” végén ragyogó arccal sétált ki azajtón, hisz ő is megtapasztalta, hogy ami másnak már nem értékes, az talán valakinek már egy régóta vágyott álom beteljesedését jelentheti. Ragyogó szemmel nyugtázta, hogy az általa hozott dolgok is gyorsanúj gazdára találtak egy másik hétéves hölgyecske személyében. Jómagam három csipeszemet egy szépen kimunkált, fémkeretes, üvegbetétes pohárra cseréltem le.
A börze olyan esemény, amit meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy megértsük, miért is jó: remek lehetőség arra, hogy megszabaduljunk felesleges lomjainktól, és mindeközben észrevétlenül embereket hozzunk össze. Volt, aki hozott is vitt is, de akadtak páran, akik végül semmit nem találtak. Talán majd legközelebb, hiszen a szervezők ígérete szerint mostantól rendszeresen, kéthavonta lesznek ilyen alkalmak a Kesztyűs Házban. Legközelebb március végén.
Gál Edina
