1. Megelõzési intézkedések

Elsõsorban megelõzési intézkedésekkel 2010-re meg kell állítani a települési szilárd hulladék (TSZH) mennyiségének növekedését, más szóval a cél a „nulla növekedés". A TSZH-stratégia a GDP-növekedés felével kalkulálja a növekedést, de megelõzési intézkedések nincsenek benne.

A HuMuSz három évvel ezelõtt készített egy hulladékmegelõzési stratégia ajánlást az összes releváns társadalmi csoport számára, amelyet az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) kisebb módosítással elfogadott, és a Kormány elé terjesztett. A javasolt intézkedéseket itt nem részletezzük, de fontosnak tartjuk leszögezni, hogy valódi és hatásos megelõzési intézkedés az elmúlt 10 évben nem volt!

Az államnak elõ kell segítenie, hogy a fogyasztók visszakaphassák a választás szabadságát. Lehetõséget kell biztosítani, hogy a környezettudatos emberek (és ne csak a tehetõsek) választhassanak valódi környezetbarát alternatívákat.

2. Betétdíj

Ígéretes folyamat indult el 2007 elején, de a tárgyalások megrekedtek, mert az ipari/kereskedelmi oldal mereven elzárkózik a kötelezõ betétdíjtól. Ez a szabályzó alapvetõen segítené a nyersanyagok begyûjtésének hatékonyságát, sõt - kedvezõ esetben - az újratöltési rendszerek felé tolná a piacot. Több uniós és észak-amerikai állam példája bizonyítja, hogy érdemes a rendszert adaptálni. A hulladékszigetes gyûjtéssel az italcsomagolások 10%-át sem sikerült eddig begyûjteni, a kötelezõ betétdíjjal viszont 80% fölé lehet vinni a begyûjtési arányt. A kötelezõ betétdíj a fogyasztók szempontjából is lényegesen igazságosabb lenne, mint a mai rendszer. Már a csomagoló szektor is arról beszél, hogy pl. üveg tekintetében nem tudjuk teljesíteni a begyûjtési kvótákat betétdíj nélkül!

3. Termékdíj és licenszdíj

A termékdíjak jelentõsége mára gyakorlatilag a nullára csökkent, a gyártói felelõsségen alapuló koordináló szervezetek pedig nem érdekeltek sem a megelõzésben, sem egy bizonyos szinten túli hasznosításban. A rendszer szükségtelenül bonyolult, átláthatatlan, a kötelezettek mintegy 25%-a semmilyen rendszerben nem fizet termékdíjat, kvázi adócsaló. Az adóhatóság nem figyelt eléggé erre a problémára, a VPOP rendszere pedig még nem értékelhetõ. A szelektív gyûjtés alulfinanszírozott, a hasznosítási kapacitások pedig ki sem épültek. Számításaink szerint NEM teljesítette az ország az elmúlt években az uniós hasznosítási kötelezettségeket, ami uniós szankciókat vonhat maga után! Érdemes lenne alapjaiban átgondolni és megváltoztatni a termékdíjas szabályozást, sõt az összes környezetvédelmi célú adónemet. A reklámszatyrokra kivetett darab alapú termékdíj egyszerûen nem mûködik! Az uniós infringement eljárásra adott válaszról és tárca termékdíjas terveirõl nem tudunk semmit...

4. Szemétdíj

A jelenlegi rendszerrel kapcsolatban több alkotmányossági aggály is felmerült. A szolgáltatás díja nincs arányban az igénybevétellel, szociálisan és környezetvédelmi szempontból is több igazságtalanságot tártunk fel.

A differenciált szemétdíj közvetlen motivációt jelentene a polgárok számára, hogy háztartási hulladékukat szelektálják és komposztálják, sõt már a vásárlási döntéseket is befolyásolná. A környezetre kevésbé ártalmas életmódra serkentené a lakosokat, így a hulladékmegelõzés komoly eszköze lehetne.

Az OKT - a HuMuSz kezdeményezésére - határozatot fogadott el a szemétdíjreformról, és javaslatot tett egy hulladékgazdálkodási és fogyasztóvédelmi szempontból elõre mutató rendszerre. A HuMuSz számításai szerint a szolgáltatók sem járnának rosszul. A múlt év végén elfogadott Hgt. módosítás illetve az új kormányrendelet nem hozott érdemi lépést ebben az ügyben.

5. A lerakók

A lerakókat az uniós kötelezettségek szerint mentesíteni kell a szerves hulladékoktól. Erre nyilvánvalóan a legjobb eszköz a komposztálás. A TSZH stratégia meghatározza, hogy régiónként mekkora új telepi kapacitást kell építeni, de kis jelentõséget tulajdonít a háztartási komposztálásnak. Minimális beruházással (de annál több kommunikációval és szemléletformálással) a háztartások mintegy felében(!) helyben lehetne hasznosítani a szerves hulladékot.

2009-ig ezres nagyságrendben kell bezárni lerakókat, és ezek rekultiválása is megoldásra vár. A szakfõosztály anyagaiban is több helyen szerepel a „landfill tax" bevezetésének szándéka. Több európai országban sikerrel alkalmazzák ezt a lerakóktól való eltérítés eszközeként, így hazánkban is fontos lenne bevezetni. Megjegyezzük, hogy nem adóként kellene kivetni, hanem kötött felhasználású díjként. Megítélésünk szerint nem csak a lerakást kellene sújtani ezzel a díjjal, hanem az egyéb ártalmatlanítási formákat is (pl. hulladékégetés).

6. Hulladékégetés

Elkeseredve figyeljük, hogy a hazai szakmai koncepciókban egyre inkább teret nyer a kommunális hulladékok égetése. Egyre több beruházási terv tartalmaz szemétégetõt, a TSZH stratégia is legalább két új égetõ építésével számol. Terjed az ún. együttégetés is (erõmûvekben, cementgyárakban történõ hulladékégetés). Megítélésünk szerint mindez elkerülhetõ lenne, ha valóban elérnénk a nulla növekedést, továbbá hasznosításban és komposztálásban többet vállalnánk, mint a kötelezõ minimum.

A hulladékgazdálkodásra szánt EU források tekintetében Magyarország válaszút elõtt áll: új hulladékégetõket épít vagy a felhasználható támogatásokat inkább az újrahasznosító háttérkapacitás kiépítésére és valódi hulladékcsökkentésre fordítja. Mindenképpen ez utóbbira lenne érdemes törekedni, hosszú távon ugyanis csak ez jelent megoldást!

7. A TSZH stratégia felülvizsgálata

A mi forgatókönyvünk szerint a megelõzési intézkedések és a szemléletformálási erõfeszítések a keletkezõ hulladékok összmennyiségét csökkentik. Ha csak a kötelezõ betétdíj megvalósul, akkor máris alapvetõen változnak az egyes hulladékáramok adatai. Hasznosítási és komposztálási erõfeszítések révén teljesül a lerakó direktíva minden elvárása, és nem kell új égetõkapacitásokat építeni!

Másik fontos szempont, hogy a stratégia alapjául szolgáló adatbázis hihetetlen fogyatékossággal bír! A Hulladékos Információs Rendszer (HIR) legfrissebb, 2004-es(!) adatai gyakorlatilag hasznavehetetlenek, így a stratégia felülvizsgálatának elsõ lépése egy komolyabb adatbázis létrehozása kell, hogy legyen!

8. KEOP támogatások

Még sürgetõbb, de az elõbbivel összefüggõ feladat a KEOP Akciótervének módosítása. A mostani verzióban található támogatási rendszerek nem felelnek meg egy megelõzésen alapuló korszerû hulladékgazdálkodási struktúrának, de az unió által megálmodott Recycling Society elvárásnak sem. Nagyon drága és végletekig centralizált rendszerek fognak így kiépülni, amelyek összességében még gazdaságilag sem lesznek fenntarthatóak. Üzemeltetésük rendkívül drága lesz, ami komoly szociális feszültségekhez vezet majd.

Szükség van infrastrukturális fejlesztésekre a hulladékgazdálkodásban, de valódi demokratikus folyamatok által kimunkált, organikus fejlõdésen alapuló, kistérségi léptékû fejlesztéseknek lenne értelme, és az államnak az lenne a feladata, hogy több kistérségi programból segítsen összeállítani olyan méretû projekteket, amelyek már megfelelnek az unió fiskális szempontjainak.

Egyelõre nem látjuk teljesülni az unió eredeti szándékát (hogy önkormányzatokat, önkormányzati szövetségeket támogat), szinte mindenhol kitapintható egy mögöttes befektetõi szándék. A támogatások haszonélvezõi nem az önkormányzatok és települések polgárai lesznek!

9. Tiszta Magyarország

Az illegális szemételhagyás kritikus mértékû az országban, és komoly kulturális gyökerei vannak. 2000 óta foglalkoztat minket a probléma, éveken át futott a Tájsebészet nevû kampányunk. A HuMuSz becslése alapján az országban több tízezer illegális hulladéklerakó található, a kisebb 1-2 m³-es útszéli szemétkupacoktól a diffúzan szemetes, 200-500 m³-nyi szemét alatt nyögõ erdõterületekig.

Úgy gondoljuk, hogy egy nyilvános, interneten elérhetõ adatbázis létrehozása és mûködtetése hatékonyan hozzájárulhat a fenti probléma megoldásához.

Szervezetünk koordinálja az Összefogás a Tiszta Magyarországért! Munkacsoportot, amelynek munkájában az érintett tárcák, valamint számos érdekelt társadalmi és gazdálkodó szervezet képviselõi vesznek részt. Az adózók 2007-ben már az illegális szemétlerakók felszámolásának támogatására is felajánlhatták az SZJA 1%-át. Ezt a lehetõséget a HuMuSz javaslata nyomán fogadta el a Parlament. A befolyt összeg terhére beérkezett pályázatok értékelése folyamatban van, de már látszik, hogy ez az egyedi lehetõség nem oldja meg a probléma töredékét sem. A mostani adóbevallásban már nem lehet erre a célra ajánlani, ezért a terület ismét forrás nélkül marad!

10. Szemléletformálás

Általában kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy a fogyasztói nevelés váljon az alapképzés részéve, lehetõleg a már létezõ tantárgyak keretein belül. Ugyanígy a hulladékgazdálkodással és fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ismeretek átadására is nagy hangsúlyt kell fektetni. Az ügyészek és a bírák környezetvédelmi képzése alapvetõ fontosságú, mint ahogy az államigazgatás dolgozóinak környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási továbbképzése is. Környezetvédelmi speciális képzésre van szükség a felsõoktatásban és nélkülözhetetlen a pedagógusok környezetvédelmi alap- és továbbképzése is.

A hulladékokkal kapcsolatos tájékozottság nagyon alacsony a társadalomban, a hulladékkultúra fejletlen, ezért komoly szemléletformálási programokra van szükség. Meg kell erõsíteni és helyzetbe hozni a Környezeti Tanácsadó Irodákat (KÖT), helyreállítani az erdei iskolák támogatási rendszerét, segíteni a természetes életmódú közösségek és táborok életét, stb.

11. A kormányzati intézmények példamutatása

Az állami szervek példamutatása elsõdleges fontosságú. A kormányzati szerveknek már a pályázatok kiírásakor gondolniuk kell a környezeti szempontokra. Ha beszerzéseik során a hatóságok jelentõs része a „zöld" termékeket részesítené elõnyben, igen jelentõs hatással lehetnének a környezetbarát termékek piacára azáltal, hogy a termelõket a környezetkímélõbb termékek elõállítására ösztönzik.

12. A hatóságok megerõsítése

Szakmai és szervezeti segítséget kell adni a hulladékos és fogyasztóvédelmi ügyekben érintett hatóságoknak, hogy ne fordulhasson elõ, hogy illegális szeméttel vagy szennyezett élelmiszerrel árasztják el az országot.