A fő kérdések:
1. Megértik-e végre a döntéshozók, hogy a hulladékmennyiség folyamatos növekedése és az ezzel járó eszméletlen pazarlás MAGÁTÓL nem fog megállni – legalábbis addig nem, amíg a ’készlet tart’? Azaz: sikerül-e végre konkrét megelőzési irányszámokat megfogalmazni?
2. Egyértelműen rögzítik-e végre, hogy a megelőzés a legfontosabb, majd ezt követi az újrahasználat, az újrafeldolgozás, a hasznosítás és végül az ártalmatlanítás (lerakás, égetés). Ebben a sorrendben. (Ezt 5 lépcsős hierarchiának hívják.)
3. A közeljövő hulladékgazdálkodása a pazarló, egészségkárosító hulladékégetésről vagy a nyersanyagkímélő újrafeldolgozásról fog szólni?
A döntéshozatal két nagy intézményben zajlik:
1. Az Európai Unió Parlamentjében (itt 24 magyar képviselő ül).
2. A tagállamok környezetvédelmi minisztereinek tanácsában (a továbbiakban Környezetvédelmi Tanács, itt jelenleg Persányi Miklós képviseli Magyarországot).
A felülvizsgálat során mindkét testület egy harmadik öltönyös/kosztümös csapat, az Európai Bizottság 2005 decemberében kiadott anyagát tárgyalja. Már több mint egy éve.
A Parlament
A Parlamentben először a Környezetvédelmi Bizottság vette napirendjére az anyagot – ennek magyar részről Olajos Péter és Hegyi Gyula a tagja. Ez a bizottság november 28-án szavazott a keretirányelv módosításáról. A döntést természetesen hosszas viták és lobbifolyamat előzte meg. Annak, aki lobbizni szeretne, meg kell ismerkednie a javasolt módosításokkal, sőt, saját magának is ilyen módosító javaslatokat kell készítenie, és a képviselőkhöz eljuttatnia. „Persze” lehetőleg angolul, mert nincs idő a folyamatosan változó anyagok ide-oda fordítgatására. Ja, és lehetőleg szövegszerű javaslatokat kell küldeni, mert a parlamenti képviselőknek nem lesz idejük arra, hogy jogi nyelvezetre fordítsák értékes gondolatainkat. Azt körülbelül mindenki be tudja lőni, hogy milyen élvezet lehet angol nyelvű jogi passzusokat értelmezni, s ehhez angol nyelvű, szövegszerű javaslatokat készíteni. Ez az, amire a nemzetközi civil környezetvédelmi szervezetek (pl. az Európai Környezetvédelmi Iroda és a Föld Barátai) nélkül egy átlagos magyar civilnek vagy civil szervezetnek nem sok esélye lenne. Ettől függetlenül ezt a folyamatot nyitottnak és demokratikusnak nevezzük.
A november 28-i szavazás eredményével nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, de vannak jó hírek is:
1. Elfogadták azt a célkitűzést, hogy 2012-re stabilizálni kell a keletkező hulladékok mennyiségét, és megerősítették az 5 lépcsős hierarchiát.
2. A bizottsági képviselők nem hagyták jóvá azokat a módosító indítványokat, amelyek a hulladékégetést közvetlenül támogatták volna (azaz: nem hagyták egyértelműen jóvá, hogy az égetés hasznosítás-nak minősüljön).
3. Rossz hír, hogy az újrafeldolgozást segítő intézkedéseket (pl. hogy 2020-ra 70%-os újrahasznosítási arányt írjanak elő uniós szinten) nem fogadták el a képviselők.
Érdekes, hogy pont az újrafeldolgozásra vonatkozó irányszámokra mondtak nemet, hiszen az EU – saját megfogalmazása szerint – „recycling society” kíván lenni. Hát, ez így nem nagyon fog menni.
A 2. pont is igen lényeges. Az egyik legnagyobb meccs, hogy ez a keretirányelv hogyan fog viszonyulni a hulladékégetés kérdéséhez. Ha támogatja az égetést, akkor az a megelőzést, az újrahasználatot, az újrafeldolgozást még hátrányosabb helyzetbe hozza. Emellett pedig megindulhat egy olyan folyamat is, amely során bizonyos országok más országok ‚hulladékégetőjévé’ válhatnak.
A plenáris parlamenti szavazást (tehát amikor az összes parlamenti képviselő szavaz) február közepén tartják. A szavazás előtti hetekben újra e-mail kampányt fogunk szervezni a Föld Barátai segítségével a www.stopthewaste.eu honlapról. Ebben ismét számítunk szimpatizánsaink részvételére. Köszönet mindazoknak, akik tavaly ősszel vették a fáradságot és e-mailt küldtek uniós képviselőinknek!
A Környezetvédelmi
Tanács
A Környezetvédelmi Tanács (tehát a környezetvédelmi miniszterek) megközelítése még keményebb dió. Itt még a tárgyalásra kerülő anyagokhoz is sokszor nehéz hozzáférni. Igazából csak a magyar álláspontot ismerhettük meg (ha külön kértük) – azt is leginkább akkor, amikor már elküldték Brüsszelbe és megvolt róla a tárgyalás. Persze mondhatjuk viccesen, hogy innen szép nyerni, de ha komolyan belegondolunk, akkor civil fejjel nehezen érthető ez a hozzáállás. Végül is arról van szó ezekben az anyagokban, hogy mi, magyarok, mit is gondolunk a hulladékgazdálkodásról, s mit szeretnénk az uniós szabályozásban látni. Mi van ezen titkolni való? Azt úgyis tudjuk ezer más csatornán át, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium – a környezeti szempontokat figyelmen kívül hagyva – égetőket akar. Mégis, majdnem egy évbe telt, mire a Minisztérium az érdekelt feleket az első egyeztető megbeszélésre összehívta (ezt megelőzően nekünk kellett nyomakodnunk). Azt sem értjük, hogy más országok álláspontját (tehát a teljes tárgyalási anyagot) miért nem ismerhetjük meg, amikor az ő véleményük, döntésük ránk is hatással lesz.
Az említett megbeszélésen úgy tűnt, a KvVM képviselője átlátja, hogy a hulladékégetés miért probléma (pl. legutóbb egy francia felmérés mutatta ki, hogy az égetők füstjének évekig kitett emberek között a rákos megbetegedések száma jelentősen megnövekedett, ld. www.piromania.info). Ennek ellenére a magyar álláspontba egy olyan javaslat került, amely elfogadná a hulladékégetők hasznosítássá sorolását. Ez az egyik legrosszabb, legveszélyesebb javaslat a felülvizsgálati folyamat során (ld. fentebb).
A folyamatnak azonban még messze nincs vége. Kérünk mindenkit, aki egyetért velünk, hogy honlapunkon kövesse nyomon a további eseményeket, és segítse e-mail kampányunkat, egyéb kezdeményezéseinket. Köszönjük!