A természet mintájára...

Nos, mint tudjuk, ősszel a nagy mennyiségű lehullott lomb sokakat az őrületbe kerget – főként azokat, akik a színpompás műremeknek beillő levélszőnyeg látványát kizárólag az erdőben tartják helyénvalónak és élvezhetőnek, saját kertjükben viszont leginkább hadat üzennek neki.

Kár. Az avar ugyanis fontos védelmi szerepet tölt be a természetben, vagy - ha úgy vesszük - a kertünkben is végbemenő természetes körforgásban. A lehullott levelekből összeálló takaróréteg nélkül a talaj szempontjából életfontosságú mikroorganizmusok (egysejtűek, gombák, stb.) nem tudják átvészelni a telet. A lombtakaró búvóhelyet és meleget jelent a talaj és a növények számára elengedhetetlenül fontos földműves gilisztáknak, rovaroknak, csigáknak, apró hüllőknek; de a hidegek beköszöntével csoportosan járó madárvendégek – a biokertészek tavaszi és nyári idénymunkásai – is gyakran keresgélnek táplálékot a földet borító avar közt. A fák, bokrok alatt, cserjés részeken vagy ágyásokon nyugodtan otthagyhatjuk hát lehullott lombunkat – a természet mintájára.

Ezzel az egyszerű eljárással - elhatározással... - nem csak munkától, égetéstől, bezsákolt „hulladéktól(?!)” szabadulunk meg, de többek között nem járulunk hozzá a szűkebb környezetünkben élő állatok életterének, táplálkozási területének további, körmönfont megrövidítéséhez sem. Tavaszra a lombtakaró szép lassan visszahúzódik, lebomlik. Egy jó tanács a gazdáktól: a talajon hagyott vagy szétterített avarréteg lehetőleg legyen levegős, tehát vékony gallyakat, ágdarabokat is szórjunk közé.

... és a lombkomposztálásról

Persze, akad olyan kert is, ahol nincs lehetőség az összes lehullott lomb talajtakaróként való felhasználására. Nos, még ebben az eseteben sem kell az égetés ősi művészetéhez folyamodni, hisz azért létezik további környezetkímélőbb, természetközelibb megoldás: a komposztálás.

Mint tudjuk, kedvenc kerti foglalatosságunk egyik nagy előnye, hogy segítségével szerves anyagokat juttatunk vissza a körforgásba, s így – műtrágya helyett ezzel - javítjuk kertünk talajának tápanyagtartalmát. Szóval. Ha van komposztálónk, egy-egy adag rendszeresen belekevert avar minden bizonnyal jó hatással lesz a szerves halomban végbemenő átalakulási folyamatokra. Ha viszont ennél többet is szeretnénk tenni, akkor építhetünk külön lombkomposztáló hálót. Előnye, hogy kizárólag lehullott lombbal pakolhatjuk meg, nem kell forgatni és átrakni, csak feltöltéskor jól meglocsolni a bele kerülő leveleket. A hálót egyszerűen kialakíthatjuk barkácsboltban vásárolt dróthálóból és néhány cölöpből vagy vasrúdból, méretét a lehullott lomb mennyiségéhez igazíthatjuk. (Magyar cég termékeként Tárnokon is beszerezhető előre gyártott lombkomposztáló, lásd: www.komposztálj.hu, www.compostal.hu).

Fontos megjegyezni, hogy minden levél komposztálható, viszont a különféle fajták lebomlási ideje eltér egymástól. Példának okáért a dió, a vadgesztenye, a platán de még a is nyár hosszabb idő alatt komposztálódik, de ezeket is nyugodtan gyűjthetjük, sőt - minél több fajta levelet keverjünk össze! Tavaszra – akárcsak az erdőben - szépen összeesik, lebomlik a lombkupac, de a kerti munkák beindulásának idején még esetlegesen megmaradt halmocskát elhasználhatjuk talajtakarásra (párolgás, gyomosodás, stb. ellen) vagy tavasztól a vegyes zöld javakat komposztáló keretünkbe adagolhatjuk.

És még egy esetleges megoldási javaslat a gazdáktól: gyümölcs- és díszfák, a bokrok lehullott lombját közvetlenül beáshatjuk a földbe is, ahol a levél tavaszig korhadással hasznosul és humusszal gazdagítja a talajt.

Az idei szén-dioxid, szén-monoxid kibocsátás övezte „avarégetős” szezonban gondolkodjunk el mielőtt az első gyufát meggyújtanánk, s ha épp a szomszéd készül rá... hát vele is megpróbálhatunk – fentiek alapján – némi nemű konstruktív beszélgetést kezdeményezni.

Hulladék Munkaszövetség

Az alábbi képen a Compostal lombháló látható.