A ma embere soha nem látott mennyiségben termeli a hulladékot, de sorsáról nem akar tudni. A hulladék, az ürülék tabutéma, akárcsak a halál. Régen a végtisztesség megadása előtt a halottat a tisztaszobában ravatalozták fel, ahol a rokonság és a baráti kör apraja-nagyja szembesült az elmúlással. Ma egy olajozottan működő gépezet tünteti el a halottat. Az élet teljességéhez és körforgásához hozzátartozik a fiatalság és az öregség, az élet és a halál. De ugyanúgy hozzátartozik az energiát és építőanyagot szolgáltató élelmiszer és a feldolgozás során kikerülő melléktermék is. A természettől nemcsak fizikailag, de szellemileg is elszakadt ember nem akar tudni arról, hogyan készül az élelmiszer, de arról sem, mi lesz a melléktermékkel. Minél előbb eltávolítani, ne is tudjunk róla.

A ma már általános ún. angolvécé a fekáliát felhigítja és úgy küldi a csatornába. A higított szerves anyag tovább hígul, jó esetben egyéb kommunális szennyvízzel. De sokszor az ipari szennyvíz is ugyanebbe a csatornahálózatba kerül. A higított szerves anyag komposztálása nehezebb, ha pedig vegyszer is kerül bele, akkor szinte lehetetlen. Csatornatechnikai szempontból kívánatosnak tartják az esővíz hozzáadását, mivel így időről-időre átmosódik a rendszer. E további hígítással az esetleges komposztálást tovább nehezítve.

Angolvécé helyett

A XX. században újra felfedezték azt, ami régóta ismert volt és jól működött. A víz- és energiapazarló, ráadásul környezetszennyező angolvécé helyett a fekália elkomposztálását. A komposzttoalett Svédországból indult "hódító" útjára. Egyes sziklás partszakaszokon nem volt megoldható a hagyományos földbe-süllyesztett árnyékszék. A fekália elkomposztálására speciális faládikát konstruáltak, ez volt az első ún. komposzttoalett. Azóta több fajtája született az árnyékszékutánzattól az emeletes építményig. A legtöbb megoldásban közös a szén/nitrogén arány beállítása, a levegőztetés, esetleg elszívás és forgatás. A téma iránt érdeklődő könnyen úgy találhatja, hogy a komposzttoalettek újabb típusai egyre inkább kisebb üzem benyomását kezdik kelteni. Ha szabadtéri alkalmatosság telepítésére van lehetőség, akkor a hagyományos árnyékszék helyett különböző tartályos, szivárogtatós, adagolós berendezések közül választhatunk. Ha beltéri alkalmatosságról álmodunk, akkor pedig hatalmas, nehéz berendezéseket találunk a piacon, pl. a neten. A monstrumok közül van, amelyiket lépcsőn keresztül kell megközelíteni, és a teljes fürdőszobát elfoglalja, a királyi trónus hozzá képest kismiska. Van, amelyik első pillantásra kis, diszkrét kütyünek tűnik, de csak az ülőke alatt jön a lényeg. A tényleges komposztáló az impozáns méreteivel a vécé alatti helyiséget, pl. pincét veszi igénybe. Ennek a megoldásnak kifejezett hátránya, hogy csak családi házban valósítható meg, arról nem is beszélve, hogy a komposztálót tartalmazó alsó helyiség funkcionálisan behatárolttá válik. E berendezések nem igazán népszerűek, amit az is bizonyít, hogy vannak komposzttoalett-forgalmazók, akik nem élnek a portékájuk nyújtotta környezetvédelmi előnyökkel, és a nemes cél érdekében sem építik át lakásukat.

A legegyszerűbb megoldás

Elkötelezett környezetvédő és komposztáló lévén, mindig szerettem volna egy reális alternatívát nyújtani a hozzám hasonló gondolkodásúak széles rétegének, akiknek nincs lehetőségük (pl. hely vagy az anyagiak hiánya miatt) lakásuk átalakítására. Jelen kis irományban bemutatok egy kísérletet - azaz ez már jóval több, mint egy kísérlet. Két éve folyamatosan használjuk lakáson belül az alábbiakban részletezett komposzttoalettet. Három "berendezés" van folyamatosan üzemben. Átlagban mindegyiket ketten használják. Az alapberendezést megtartva kisebb változtatásokat próbáltunk ki. Mindegyik évszakot kétszer átélve jelentős tapasztalatra tettünk szert. A berendezés alapja a 30 l-es műanyag hordó rápattanós fedéllel nevű termék, melyet a debreceni Pannon-Effekt kft gyárt (4001 Debrecen Pf. 87). A hordóra egy vécé ülőke kerül. Alapos termékkutatást és próbát végezve arra jutottunk, hogy a hordó peremére a lengyel gyártmányú Rubbermaid Deska Sedesowa "Komfort"nevű termék illeszkedik. (Használható még deszka ülőke is, mivel annak az alja sík, de itt a pozicionálást nekünk kell megoldani, pl. facsavarokkal.) A berendezéshez tartozik még egy fedeles szemetesvödör és egy homokozólapát. A beruházás nagysága egy komplett toalett egységre vetítve nincs 3000 Ft, melyek mindegyike beszerezhető műanyagtermékeket forgalmazó boltban. A szemetesvödör és a kislapát a fűrészpor tárolására ill. adagolására szolgál. Fűrészpor bármelyik asztalos ill. ácsműhelyben ingyen beszerezhető.

Üzembe helyezés előtt az üres hordó aljára 10/15 cm vastagságban fűrészport teszünk. Majd a toalett minden egyes használata után a kislapáttal újabb port hintünk bele, lefedve ezzel a keletkezett terméket. Használat után az ülőkét visszacseréljük a hordó fedelére, melyre előzőleg kis (kb. 1,5 mm átmérőjű) lyukakat fúrtunk. A fűrészpor nem csak a megfelelő, a szakirodalomból ismert szén/nitrogén arány beállítására szolgál, hanem felszívja a nedvességet, ezáltal szagtalanít is. Az edény alján elhelyezett fűrészpor a fölös mennyiségű folyadék levezetésére ill. megtartására szolgál. A tartály kis helyen elfér: a fürdőszobában vagy a vécéhelyiségben, pl. a mosdókagyló alatt, így nem szükséges semmiféle átalakítás a lakásban.

Nem büdös

A beüzemelés előtt leginkább attól féltünk, hogy szaga lesz a dolognak, mivel a szakirodalomban található szerkezetek komoly szellőző berendezésekkel vannak ellátva. Megnyugtathatok mindenkit: a komposzttoalett nem büdös, az angolvécével azonos szellőztetés elegendő. (A mondás is az anyag szagát a keveréssel hozza összefüggésbe. Tehát ne változtassunk a természetes rétegződésen. A keverést majd megoldja a természet.)

A tartály 2 / 3 hónap alatt telik meg. A teli hordó össztömege kb. 20 kg, ami a gyárilag kialakított fogantyúkkal könnyen mozgatható. A megtelt tartály tartalmának tetejére 5 / 10 cm vastagságban feketeföldet és gilisztát tartalmazó komposztot teszünk. A félreállított tartályban az anyag további 1-2 hónap alatt teljesen komposztálódik. Ilyenkor a fedelet csak lazán tegyük rá a hordóra, hogy elegendő levegőt kapjon a komposztérési folyamat. Ez a szakasz természetesen történhet a lakáson kívül, pl. erkélyen, kertben, stb. A megérett komposztot fák alá, bokrok alá tehetjük, vagy az ősszel lehullott levelek komposztálódását gyorsíthatjuk vele. Az érett hordó tartalma szinte megmozdul a sok gilisztától. Mint ismeretes a komposztálódáshoz levegőre van szükség. Tapasztalataink szerint az átlevegőzéshez szükséges fellazítást a fűrészpor és a faforgács többnyire megoldja, ezt az anyag belsejében lévő sok giliszta is bizonyítja. Az átlevegőztetés növelésére elsősorban a hordó alján lehet szükség. Ehhez lefelé fordított, félbevágott villanyszerelési műanyagcsövet helyeztünk átlósan a tartályba. Néhány hordóciklusban használtuk ezt a módszert, mely érezhetően az alsó keskeny rész komposztálódását segítette.

A komposztálódás folyamatát gyorsíthatjuk úgy is, hogy kiindulási helyzetben a hordóba az alsó fűrészporrétegbe gilisztás komposztot és termőföldet ágyazunk. Így a komposztálódás a töltődéssel egyidejűleg történik. Ebben az esetben azonban számolnunk kell a komposztban élő jószágok jelenlétével, amik, pl. a giliszták, olykor a nedves hordófalon felkúsznak annak pereméig. Erről a gyorsításról négy hordóciklus után lemondtunk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hordó alján a fel nem szívódott folyadék akadályozhatja az aerob komposztálódási folyamatot. A hordó ürítésekor ez kellemetlen szagú lehet. A nem bolygatott hordó ebben az esetben is szagtalan. Tehát csak utólag derült ki, hogy túl sok folyadék került a rendszerbe. Az alsó fűrészpor réteg az anyag súlya alatt összetömörödik és nem tud több vizet felszívni. Ezen megpróbáltunk úgy segíteni, hogy a kónuszosan szűkülő hordó aljába egy kör alakú, merev, perforált rétegelt lemezt helyeztünk, mely távtartóként szolgált. Erre szórtuk a fűrészport. Ebben az esetben a komposztálódás ugyan nem volt akadályozott, de minden esetben muslicák jelentek meg a hordóban. A muslicák megjelenése szigorúan a lemez behelyezésével mutatott korrelációt. Ezt hat különböző idejű hordóciklusban próbáltuk ki. A megoldásnak azt találtuk, hogy csak a szükséges minimális vizeletmennyiség kerüljön a hordóba. Az önálló pisilési ciklusok a hagyományos vécébe kerülnek lebonyolításra, újrahasznosított vízöblítéssel.

Még egy dologról kell szólni: a legyekről. Ez csak nyáron okozhat problémát, ha nem vagyunk elég figyelmesek, és dolgunk végeztével nem fedjük le időben a hordót. A fedőn lévő kis lyukakon nem jut be a légy a hordóba. A hordóban megjelenő nyüvek kiiktatására legalább 5 cm-es folyamatos földtakarást teszünk, vagy a kerti sütögetésből visszamaradt fahamut szórjuk. De meg is szakíthatjuk a hordó üzemeltetését, és félrerakhatjuk a félig telt hordót komposztálódni.

Víziók

Végezetül még néhány gondolat. Mivel az emberiség nagy része ma már városlakó, olyan megoldást kerestem, ami akár egy belvárosi lakásban is ökologikus megoldás lehet. A megtermelt komposztot a delikvens kiviheti a telekre. Olyan vízióim is voltak, hogy " akárcsak ma a városi szemétszállítás " a komposzt központilag is összegyűjthető. A polgár a teli tartálya helyett pénzt és egy tiszta üres tartályt kapna vissza. Célom a lehető legegyszerűbb és használható berendezés összeállítása volt. Azonban további számos gondolat, megvalósítandó ötlet vetődött fel még a komposzttoalettel kapcsolatban (pl. az alul összegyülemlett folyadék elvezetésére). E cikkel ill. a tapasztalatok közreadásával egy szélesebb körű kísérletet, tapasztalatgyűjtést és továbbgondolkodást szeretnék elindítani.